Teagan Hunter: Can't Text This - Nehogy megírd! (Légy merész 3.)

 

 

Teagan Hunter írói munkássága nem ismeretlen számomra, a Légy merész sorozat első és második részét évekkel ezelőtt olvastam, akkor a könyvtár polcain figyeltem fel a könyvre, ahogy most is. A történet alapvetően kellemes kikapcsolódást nyújtott és sokszor megnevettetett, bár némi ellenérzés is kialakult bennem a cselekmény lapossága és a gyakran felbukkanó kiszámíthatóság, unalmasság miatt. Fogom-e olvasni a sorozat idén megjelenő, negyedik részét? Nem vagyok biztos benne!

Erica Anthony: Miután a fények kialszanak - előolvasás

 

Erica Anthony munkásságával pár hónappal ezelőtt ismerkedtem meg, az Aranyszív című regénye rendkívül könnyedén belopta magát a szívembe és különösebb megerőltetés nélkül, abszolút magával ragadt. A Miután a fények kialszanak a BookDreams kiadó által jut az olvasóközönség elé. Biztos voltam abban, hogy az írónő legújabb regénye is egy újabb ragyogó csillag lesz az égen, hiszen az előző mű pozitív élménye ezt sejtette előttem.

Ellyne: Elysium

Ellyne számomra azon írók közé tartozik, aki könnyedén képes egy érzelemdús és szórakoztató történetet elém tárni. Az eddig olvasott regényei révén úgy vélem sikerült megismernem és azonosulnom a stílusával, a műveinek mélységével. Ezáltal kétséget kizáróan kezdtem neki az Elysium című művéhez, azonban úgy vélem, hogy ezúttal előre ittam a medve bőrére. Sajnos számomra nem volt annyira felemelő ez a kötet, mint ahogy számítottam rá, így kivételesen csalódott voltam.

Ruby Saw: Savages - Vadak (Vergilius játékai 1.)

Ruby Saw tipikusan az az írónő, aki tud meglepetést okozni a történetei irányával és intenzitásával. Legutóbb az Inferno című regényt olvastam tőle, mely a lélek legmélyebb bugyraiba vezetett - a benne rejlő emberi kegyetlenségről és vadságról nem is beszélve. Akkor azt hittem, hogy nem tud nagyobbat ütni és még inkább felbolygatni a világomat, de tévedtem. Mert ez a kötet már az első oldalakon bevezetett a pokol kapuján, aztán olyan brutális módon maga köré csavart, hogy azóta sem sikerült észhez térnem.

P. C. Harris: Újrajátszás

Az írónő regénye az egyike volt az első Álomgyár kiadós élményeimnek. Évek óta tervezgettem az újraolvasást és őszintén bevallom, hogy sokkal jobban esett a lelkemnek, mint ahogyan azt gondoltam volna. Mert az Újrajátszás elrabolta a szívemet, összetörte azt, majd addig nem eresztette, míg az utolsó darabokat a helyére nem illesztette! P. C. Harris Árnyoldal című kötetét is olvastam régebben, a terveim közt szerepel annak a kötetnek az ismétlése is!

Vi Keeland: Kockázatos kaland

Az írónő munkásságával kapcsolatban számos pozitív véleménnyel találkoztam már, sőt a Tiltott gyümölcs című regényén keresztül nekem is lehetőségem volt megismerni Vi stílusát. Általában jobb szeretek hazai alkotóktól olvasni, de gyakran megragad egy-egy külföldi könyv, amit úgy érzek, hogy hiba lenne kihagynom. Ezt éreztem a Kockázatos kaland esetében is, s így utólag visszagondolva, a legjobb döntést hoztam meg a mű elolvasásával. Olyan euforikus élményt kaptam, amire egyáltalán nem számítottam.

Ellyne: Lydia & Gabe - Ha meghallgatnál

Az írónőtől már számos regényt olvastam, melyek egytől egyig utánozhatatlan élményben részesítettek, így ezúttal is kétségek nélkül kezdtem bele a Ha meghallgatnál című műbe. A kötet külcsíne egyszerű, ugyanakkor szemet gyönyörködtető a zsáner szerelmeseinek. Ellyne története magával ragad és az utolsó oldalakig nem ereszt!

Vi Keeland: Tiltott gyümölcs (Rivaldafény 1.)

                                     

Az írónőtől ezelőtt egyetlen olvasmányom volt, amikor is A beosztott című történetét ismerhettem meg. Sajnos nem teljesen emlékszem már a mű cselekményére, viszont a mai napig megragadt bennem az ott átélt lendületesség cselekményi és érzelmi szempontból egyaránt. Emiatt (is) hoztam meg azt a döntést, hogy az éven szeretném jobban megismerni Vi Keeland munkásságát, s ennek köszönhetően került a kezeim közé a Rivaldafény sorozat első része.

Teagan Hunter: Let's Get Textual - Légy merész! (Légy merész 1.)

Szeretem végig járni a könyvtári polcokat és nézelődni a könyvek között, általában többet is a kezembe veszek, s elolvasom a fülszövegüket, megvizsgálom a borítójukat és más apró részleteket. Bevallom, hogy nehezen döntök, mert próbálom megjósolni az elkövetkezendő napjaimat, hogy milyen kedvem lesz és ebből kifolyólag milyen olvasmányra lesz szükségem – habár előfordul, hogy nem sikerül eltalálnom és olyankor olvasatlanul kerülnek vissza a könyvtári polcra, mert egyszerűen abban az időszakban nem kelti fel az érdeklődésem.

Baráth Viktória: Egymás szemében

Az írónő munkásságával évekkel ezelőtt ismerkedtem meg. Az Első tánc című regénye volt az első olvasmányom tőle, Viki stílusa azonnal magával ragadott. Aztán ahogy megjelentek a további alkotásai, úgy folytam bele én is az általa alkotott világba. A legnagyobb hatással az Egy év Rómában című műve volt rám, mely a tavalyi újraolvasás alkalmával sokkal mélyebb érzelmeket váltott ki belőlem, mint az első olvasáskor. Az Egymás szemében című regénnyel többször szemeztem már, de a végső lökést Barbynak (Kitablar) az értékelése adta. S őszintén mondom, hogy neki köszönhetem azt, hogy egy igazán mélyreható, letaglózó élménnyel bővítettem az olvasásaimat.

Ellyne: Ha gondolnál rám

Az írónő nagy kedvencem a magyar alkotók közül, a történeteivel még sosem okozott csalódást számomra. Sajátos stílussal rendelkezik, nem mindennapi köntösbe bújtatja az általa választott romantikus téma elemeit, melyet drámai fűszerezéssel varázsol páratlan olvasmánnyá. Egyszer sem választja ugyanazt a hátteret vagy keretet a műveinek, mindig valami újabbal és különlegesebbel rukkol elő az olvasótábora nagy örömére.

Whitney G.: Barátod:Carter

A Barátod: Carter című kötet elolvasását már a tavalyi megjelenés óta tervezem, azonban múlt hónapban döntöttem a mű beszerzéséről. Úgy vélem, hogy jó döntés volt, mert maga a könyv a lehető legjobb pillanatban talált meg. Már a fülszöveg elolvasása után tudtam, hogy egy klisés, százszor megírt szerelmi sztorit fog feldolgozni, mégis belekezdtem. Olvasnom kellett valamit, ami kikapcsol, megnevettet, s Whitney G. olvasmánya pont ezt tette velem. Megmentett egy esetleges olvasói válságtól!

R. S. Grey: Not ​So Nice Guy - Nem is olyan rendes srác

Már többször szembetalálkoztam a könyvvel, de az elolvasásáról pár héttel ezelőtt döntöttem. Szerettem volna egy olyan történetbe csöppenni, ahol nem kell gondolkodnom, hanem magával ragad a cselekmény- és az érzelmiszál és csak sodródnom kell. Azt hiszem, hogy abban a pillanatban ideális olvasmánynak bizonyult a Nem is olyan rendes srác című kötet.

Lisa De Jong: Amikor esik...

Legelőször évekkel ezelőtt vettem a kezembe, azonnal a szívembe lopta magát. Még akkor megfogadtam, hogy mihamarabb be fogom szerezni és újra fogom olvasni. Ez tavaly meg is történt, ám azóta számtalanszor kinyitottam és elmerültem benne.

A kedvenc könyvemmé avanzsáltam, mert az Amikor esik című történet a pokol és a menny kapujában egy cérnavékony kötélen táncoltat. Darabokra szaggatta a szívemet, s mikor már megnyugvásra leltem, akkor történt valami, ami által még apróbb szilánkokra törtem. Hatással van az olvasóra – a gondolataira, a lelkére, az érzelmeire. A kötet az utolsó oldalig nem ereszt, ám amikor odaérsz, fel sem fogod, hogy csak ennyi volt.

E. K. Blair: Echo (Fekete Lótusz 2.)

E. K. Blair bátor és vakmerő. Nem fél elítélendő vagy beteges szexualitáshoz köthető dolgokról írni a regényeiben. Azt hiszem, hogy az olvasói is hasonló csónakban eveznek. Én szerettem. Nekem tetszett az a világ, amit teremtett, még ha sokszor tintát nem tűrő jelenetek kerültek előtérbe. Sőt, talán pont ezért olvasom a köteteit lendületesen és kihagyások nélkül, mert a lehető legtermészetesebb módon képes tabu témákat robbantani.

Az Echo című mű érzelmileg és lélektanilag is egyaránt kegyetlen, mélybe taszító. A Bang megdöbbentő befejezése után bíztam abban, hogy választ kapok rengeteg kérdésre és E. K. Blair igyekezni fog visszahúzni bennünket, olvasókat a talajra. Mégis azt éreztem, hogy minden alkalommal mikor a lábam a földhöz ért, kaptam egy hatalmas taszítást, ami következtében újra a pokol tornácán találtam magam, s ez rengetegszer megismétlődött. Föld-pokol-föld-pokol. Egy ördögi kör, aminek nincs vége.