M. J. Arlidge: Üsd, vágd (Helen Grace 2.)

Az első Helen Grace könyv kellemes csalódást okozott, így nagyon vártam, hogy a folytatás a kezeim közé kerüljön. Sok sorozatnál tapasztaltam már, hogy a részek színvonala ingadozik: van, amelyik minden szempontból erősebb, és van, amelyik gyengébb. Úgy gondolom, hogy kevés többkötetes történet képes megtartani az egyensúlyt, és nem elvenni az olvasó kedvét attól, hogy tovább olvassa. Éppen ezért jobban kedvelem az önálló könyveket, azonban azoknak is megvannak a hátrányai - többek között egy-egy szimpatikus szereplőt nem kísérhetünk végig, hanem egy történet után el kell búcsúznunk tőle. Az Üsd, vágd című olvasmánnyal őszintén szólva meggyűlt a bajom, de elhatároztam, hogy a jelenlegi élményemen felülemelkedve, adok esélyt a folytatásnak is.

Ella Steel: Érzéki rabság (Hajsza 3.)

A Hajsza sorozat első két részét - Féktelen hajsza, Végzetes hajsza - nem mostanában olvastam, így egy picit tartottam attól, hogy nem fogok tudni teljesen belefelejtkezni a történetbe, de szerencsére ez egyetlen pillanatra sem merült fel bennem az olvasás során. Ugyanakkora lelkesedéssel vetettem bele magam az Érzéki rabságba, mint Ella többi könyvébe.

K. M. Holmes: Hazel (Veszteség 2.)

 

 

K. M. Holmes azon írók körébe tartozik, akikben kétséget kizáróan megbízom és gondolkodás nélkül olvasni akarom a legújabb műveiket. A Veszteség sorozat első része, a Dario egy érzelmi keringőre hívta az olvasót, és olyan kérdéseket vetett fel az oldalak rengetegében, amelyekre nem találtuk meg maximálisan a válaszokat. Ezáltal csak még nagyobb izgatottsággal kezdtem el a duológia záró kötetét, remélve, hogy méltó befejezést kap Hazel és Dario története.

Szollár Bence: Egy szál rózsa

Többször találkoztam már az író nevével különböző platformokon, viszont az általa alkotott horrorisztikus világ idegensége miatt nem különösebben figyeltem fel rá. Utólag belátva ez hiba volt, hiszen egyrészt a komfortzónám határait feszegettem ezzel a kötettel - amire azért valljuk be, hogy néha szükség van -, másrészt egyáltalán nem áll olyan távol tőlem, mint az előzőleg gondoltam.

Vi Keeland: Kockázatos kaland

Az írónő munkásságával kapcsolatban számos pozitív véleménnyel találkoztam már, sőt a Tiltott gyümölcs című regényén keresztül nekem is lehetőségem volt megismerni Vi stílusát. Általában jobb szeretek hazai alkotóktól olvasni, de gyakran megragad egy-egy külföldi könyv, amit úgy érzek, hogy hiba lenne kihagynom. Ezt éreztem a Kockázatos kaland esetében is, s így utólag visszagondolva, a legjobb döntést hoztam meg a mű elolvasásával. Olyan euforikus élményt kaptam, amire egyáltalán nem számítottam.

Chevy Stevens: A múlt nem felejt

Számos alkalommal találkoztam már az írónő köteteivel, ám ez idáig egyszer sem olvastam tőle. Azt hiszem, hogy hatalmas hibát vétettem ezzel, mert Chevy Stevens legújabb regényével abszolút meggyőzött, és izgatottan várom, hogy újabb történetet olvassak tőle - a közeljövőben szeretném elolvasni az eddig megjelent összes művét, megismerni az írói munkásságát.

Farkas Anett: A 33-as ügy (Dávid és Vivien 2.) - előolvasás

Farkas Anett már A 33-as beteg című regényében bebizonyította azt, hogy rendkívüli módon tudja az izgalmat fokozni és csavarni a szálakat, miközben mindez a stílusában rejlő lendületességgel szenzációs párosítást alkot. Úgy vélem, hogy az írónő első könyve igazán ütős bemutatkozás volt az olvasóközönség előtt, s attól fogva az alkotói munkássága igazi, megkérdőjelezhetetlen szárnyakra kap. Erre nagyszerű példa a “Dávid és Vivien” sorozat második része, mely egy még különlegesebb élményben részesíti az olvasókat!

Lontai Léna: Könnyező liliomok

Lontai Léna regénye már a megjelenés beharangozásakor felkeltette az érdeklődésem. Fülszövegét és borítóját tekintve is egy igazán különleges, ugyanakkor brutális történetet ismerhetünk meg három generáción átívelve, ami olykor elszorítja a torkunkat, míg máskor szétcincálja a lelkünket. Egy igaz történet, ami lélektani magaslatokba emel és mélységekbe taszít!

10+1 kiemelkedő könyv, amit a blog első évében olvastam

2020. július 28-án döntöttem a Bookish Moments Blog elindításáról, mely döntés nagyban megváltoztatta az elkövetkezendő egy évet. Közel 50 könyvet olvastam el ezen időszak alatt, melyben számos előolvasás is helyet kapott. Sokrétű kötetekbe merültem bele: voltak lazábbak, nehezebb témák, dühítőek, elkeserítőek, ugyanakkor örömteliek is. 

Lisa De Jong: Amikor esik...

Legelőször évekkel ezelőtt vettem a kezembe, azonnal a szívembe lopta magát. Még akkor megfogadtam, hogy mihamarabb be fogom szerezni és újra fogom olvasni. Ez tavaly meg is történt, ám azóta számtalanszor kinyitottam és elmerültem benne.

A kedvenc könyvemmé avanzsáltam, mert az Amikor esik című történet a pokol és a menny kapujában egy cérnavékony kötélen táncoltat. Darabokra szaggatta a szívemet, s mikor már megnyugvásra leltem, akkor történt valami, ami által még apróbb szilánkokra törtem. Hatással van az olvasóra – a gondolataira, a lelkére, az érzelmeire. A kötet az utolsó oldalig nem ereszt, ám amikor odaérsz, fel sem fogod, hogy csak ennyi volt.