Bertalan Csilla: Karmajátszma

 

Bertalan Csilla munkássága ez idáig ismeretlen volt számomra. Az írónő keresett fel a frissen megjelent, harmadik könyvének recenziós lehetősége kapcsán. A Karmajátszma nemcsak az ígéretes címével és borítójával, de a rejtélyes fülszövegével is felkeltette az érdeklődésemet. Szívesen olvasok krimit, valamint a személyiségzavar témája is közel áll hozzám, ezért is vállaltam el a felkérést. Bevallom, nagy izgatottsággal kezdtem bele, de már az első fejezetekhez érve vegyes érzések bontakoztak ki bennem. Ennek ellenére ezt követően is kíváncsian vártam, hogy milyen meglepetéseket tartogat még számomra a kötet.

Történet:

Damian Shay élete már gyermekkorában megpecsételődik. Egyrészt az édesanyja halálával mindkét szerető szülőjét elvesztette - az édesapja nem tudott megbirkózni a felesége elvesztésével, ezért az alkoholba menekült, és a fiát abszolút elhanyagolta. Másrészt az általános iskolától kezdve egyedül kellett megbirkóznia a fiúnak a kiközösítéssel és a bántalmazással. A társai sem a rendészeti iskola kollégiumában, sem a rendőrségen nem kímélték. Mindenhol a különc, furcsa figura volt, aki senkinek nem számított. Időközben egy pszichológus segítségét kérte, aki ahelyett, hogy támogatta volna és kiállt volna mellette, pont az ellenkezőjét tette. 

Főszereplőnknek éveken keresztül tűrnie kellett azokat a megaláztatásokat, mentális és fizikai megpróbáltatásokat, amelyeket a környezete elkövetett vele szemben. Elérkezett az a pont, amikor a bántalmazott rendőrből egy önkényes igazságosztó lett. Felkereste egyesével azokat, akik a fiatalkorát megkeserítették, hogy megbizonyosodjon arról, jó útra tértek-e. Végül a bántalmazói közül hét embert megölt különböző módszerekkel. Csak az lebegett a szeme előtt, hogy el kell vennie az életüket ahhoz, hogy békés jövője lehessen.

Egy nap megismerkedett Sadie-vel, aki megváltásként robbant be az életébe, mintha az eddig átélt szenvedései jutalma lett volna. A férfi mindennapjai rendeződni látszanak: biztonsági őrként dolgozik, a szerelmével egyre stabilabb kapcsolata alakul ki, és emellett a művészet iránti szenvedélye is újra felszínre törik. Ám rövidesen egyre többször gondol a gyilkosságokra és a bántalmazóira, olykor ismét átéli az utolsó pillanatokat vagy megjelennek az áldozatai a szeme előtt. A rajzolásban tudja kiadni magából az elfojtott érzéseit, a félelmeit, a vágyait, és mindent, amit nem tud szavakba foglalni. Ez lesz a mentsvára a múltja elől. 

Sadie érzi, hogy valamit titkol a férfi, de elfogadja, hogy nem akar róla beszélni. Azonban elérkezik az a pont, amikor egyre ijesztőbben viselkedik Damian, és egyre furcsább helyzetekbe látja őt. Ki az, akitől tart a férfi, és milyen traumákat hordoz magában? Milyenné válik ezek hatására az élete a szerelmével, és hogyan próbálja maga mellett tartani a nőt?

Évekkel később Sadie a kislányával, Gwennel egy új környékre költözik, hogy új életet kezdhessenek. Azért, hogy a múlthoz ne kösse őket semmi, és hogy a lány hasonló esélyekkel indulhasson, mint a társai, hallgatólagos egyezség születik a családban: a lány semmit nem tudhat az apjáról, Damianról. Ám ahogy a lány növekszik, egyre inkább meg akarja ismerni az apját, ezért kutakodni kezd. Az édesanyja beteg, sokszor nincs tisztában a valósággal, ezért tőle nem tud segítséget kérni a férfi felkutatásában. 

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a múlt ismétli önmagát, és most Damian Shay lányán, Gwennen van a sor, hogy megtörje a körforgást. Bántalmazzák, áldozattá válik, és megismeri azt az oldalát, amivel felülemelkedhet azokon, akik megpróbálják megkeseríteni a mindennapjait. Vajon sikerül megtörnie a mintát, vagy hasonló lépésre szánja el magát, mint az édesapja? 

Véleményem:

A Karmajátszma című regény ambivalens érzéseket hagyott bennem. A fülszöveg alapján volt egy kialakult kép, egyfajta elvárás azzal kapcsolatban, hogy mire számítok az oldalakba felejtkezve. Szerettem volna megismerni a férfi főszereplő gyermekkori sérelmeit, a személyiségzavar kialakulásának és az elkövetett gyilkosságoknak a körülményeit, a szerelmi kapcsolatának a kibontakozását, és a lányának a fiatalkorát is. Az írónő ebben a sorrendben, huszonnégy fejezetre tagolva tárta elénk Damian történetét, azonban úgy éreztem, hogy az egyes részek kidolgozottsága nincs egyensúlyban egymással. Azt gondolom, hogy a férfi által elszenvedett bántalmazásoknak nagyobb hangsúlyt kellett volna kapniuk - nemcsak három fejezetet, a gyilkosságokkal együtt -, hiszen számomra ez volt az alappillér, amire felépült a cselekmény további része. A hiányérzet miatt nem tudtam átérezni azt, hogy ezek a traumák mekkora hatással voltak a főszereplőre, csak tudatosítottam magamban, hogy így volt a leírtak alapján. Ezek miatt a későbbiekben is nehezebb volt azonosulnom vele, és kevésbé voltak rám hatással azok a részek, ahol az elmejátékok és a gyötrő gondolatok felszínre törtek. 

Bertalan Csilla könnyed stílusának köszönhetően szinte két nap alatt kiolvastam a kötetet. A mű alapötlete, a mondanivalója és a felépítése kifejezetten tetszett. Azt gondolom, hogy a kivitelezésében voltak olyan tényezők, amelyek zavartak és nehezebbé tették az olvasmány élvezhetőségét. Többek között az elbeszélési módok - E/1, E/3 - váltakozása akár egy fejezeten belül is, ugyanakkor találkoztam idézőjelekkel is, amelyeket nem igazán tudtam hová tenni. 

Összességében úgy érzem, hogy ez a krimi nem nekem íródott, nem tudtam egy hullámhosszra kerülni vele. Akármennyire akartam szeretni - mert ismétlem, a fülszöveg alapján nagyon felkeltette az érdeklődésem és túltengett a kíváncsiság bennem -, számomra nem hozta azt a hűha élményt, amit vártam tőle. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy az írónő fontos témákat helyezett előtérbe. Megmutatta azt, hogy az emberben milyen erős nyomot hagy az, ha lelki vagy fizikai bántalmazás áldozatává válik, és ez mennyire gyakorol hatást a jövőjére, az énképére. Megmutatta azt, hogy egy gyermeket nem lehet azonosítani a szüleivel, a hibák és a döntések nem öröklődnek generációról generációra.

Azoknak az olvasóknak ajánlom a Karmajátszma című regényt, akik nem egy olyan történetre vágynak, ami fokozatosan vezeti fel az olvasónak a személyiségzavar kialakulását, hanem egyből a közepébe csöppennek és a belső téboly rejtelmeit mutatja be!

Köszönöm Bertalan Csilla írónőnek a recenziós példányt!

Kedvenc idézetek:

"- (..) Képzeld, én mindig nehéz sorsú királynőket, hercegnőket rajzoltam, akikből végül erős uralkodónők lettek, és védték a birodalmukat, a népüket, meg ők is igyekeztek megmenteni a világot a nehéz helyzetekben - mesélte izgatottan.
- És már nem rajzolsz ezekről a hercegnőkről?
- Már nem, kisfiam, mert a királynőnek született egy kis hercege, aki számára a világot jelenti - megölelgetett."

"(..) különböztünk egymástól, de valahogy mégis kiegészítettük egymást."

"Talán igaz az a mese, hogy a rosszak tényleg a pokolra jutnak. Ez volna a pokol? Vagy ez még csak a kezdet? Megállíthatom ezt a folyamatot vagy képtelenség tenni ellene?"

"Damian összeomlott, és most már biztos volt benne, hogy nem kellett volna bosszút állni rajtuk, mert így csak önmagának ártott. El kellett volna engednie a múltat. Meg kellett volna bocsátania, és most boldogan élhetne. Visszaütött a bosszúja, és a karma nem kíméli."

Fülszöveg:

A visszahúzódó, csendes kisfiút a gyerekek kiközösítik, egy idő után megalázzák és bántalmazzák.
Damian Shay elméje felnőttkorában meghasad, és az igazságszolgáltatás érdekében sajátos módszereket alkalmaz. Ezután tetteit elfeledve új életet kezd. Reálisan kötődik a valósághoz mindaddig, mígnem kísérteni kezdi a múlt, és a bűntudat apránként felemészti. Évekkel később a lányát is utoléri a karma.

(Minerva, 2026)