Mezőföldi Pitypang: Rózsaszín köd (Színes vászon 3/1.)

Mezőföldi Pitypang munkásságát az elmúlt három hónapban ismertem meg. A Színes vászon sorozat első része, Az első ecsetvonások bevezetett az írónő által felépített világba. Egy gimnáziumi osztályba, ahol a színes egyéniségek mellett az önámítás bajnokával, azaz a főszereplővel is találkozhat az olvasó. Ez csak egyfajta bevezető kötet volt, amely a Fehér festék avagy az örök második című kötettel folytatódott, ahol a dráma és a BL igazán kicsúcsosodott. Azt hittem, hogy a Rózsaszín köd tartja a szintet és hasonló mélységű történet fog kibontakozni előttem. Hatalmasat tévedtem! Talán elcsépelt, de sokkal többet kaptam Pitypangtól ebben a kötetben, mint amire számítottam.

Történet:

Zane élete darabokra hullik, amikor szembesülnie kell két dologgal. A szerelmét, Finnt, az egyetlen embert, aki tényleg nem érdemli meg, hogy ezt tegyék vele, megcsalta (újra). Akivel pedig mindezt megtette, az pedig fogta magát, és reggelre lelépett mindenféle szó nélkül. A fiú számára a nyári szünet fennmaradó része kétségek között őrlődve telt, az egyetlen, aki mellette állt az Justin volt. Szinte minden egyes napot vele töltött, ezáltal olyan kapcsolat alakult ki közöttük, amit főszereplőnk sosem gondolt volna. A rózsaszín tincsek, a kétszínű kijelentések mögött egy olyan srác rejtőzött, aki őszinte, szerethető és gondoskodó. 

A fiú bízik abban, hogy az újabb iskolai év könnyebb akadályokat gördít elé, mint az elmúlt időszak, de ez véletlenül sem így történik. Zane képtelen hordozni a megcsalás terhét, ezért Aidennel kapcsolatban mindent elmesél Finnek – azt természetesen kihagyja, hogy a nyári szünetben a vigaszt az ő legjobb barátja nyújtotta. A fiú azt reméli, hogy a szerelme szakít vele, és így lehetősége lesz bűnhődni, de ez nem áll szándékában Finnek. Végül Zane az, aki kimondja a kapcsolatuk végét, ami igazából annyit tesz, hogy barátok maradnak, és amíg Finn ostromolja a fiút, addig ő igyekszik kitartani – az a terve, hogy csak akkor adja oda magát teljesen a szerelmének, hogyha képes lesz csak rá fókuszálni, és nem jut eszébe Aiden.

Zane hoz egy ostoba, számára mégis helyén valónak tűnő döntést: lefekszik Justinnal azért, hogy ne akkor gondoljon Aidenre, amikor Finnek adja magát. Ám akármennyire is azt akarja, eszébe sem jut Aiden, amikor Justinnal van, mégis annyira kényelmesnek tűnik a helyzet számára, hogy rendszeresen összejár a fiúval. Finn érzi, hogy valami nincs rendben, de senki sem mondja ki, hogy mi is zajlik a háttérben.

Mindeközben megismerkedik az iskolafolyosón egy sráccal, Sammel, aki első pillantásra Aident juttatja eszébe, ezért szóba elegyedik vele. Ennek az lesz a vége, hogy Zane egy hétvégi bulin találja magát…

Mi az oka annak, hogy Aiden lelépett – nemcsak Zane ágyából?
Milyen kapcsolat alakul ki Zane és Justin között? Valóban csak szex az, amiről szó van, vagy annál sokkal több?
Hogyan viseli Finn a szerelme kicsapongásait, és milyen lépésre szánja el magát végül?
A főszereplőnk megérti, hogy a döntései milyen következményekkel járnak? 

Véleményem:

Őszintén szólva talán Az első ecsetvonások alkalmával sem voltak ennyire erősen ambivalens érzéseim – abban a kötetben Zane stílusa volt az, amivel egy picit sem tudtam azonosulni és nehéz volt megszoknom. Viszont ezúttal nem feltétlenül negatívumként fogom fel a bennem tomboló érzéseket, mert sokkal inkább arra utalnak, hogy Pitypang történeteiben rengeteg inger ér, és nem hagy hidegen az sem, ami esetleg nem tetszik nekem. Talán amiatt vannak vegyes érzéseim, mert a szereplőknek voltak olyan döntéseik, amelyekkel nem értettem egyet, vagy pont, hogy kellemes csalódást okoztak, és emiatt nem vagyok biztos abban, hogy mit érzek velük kapcsolatban.

Zane, a főszereplő egy örök talány számomra, mert az első részben nem került közel hozzám, de a folytatásban igen. Ezúttal viszont kifejezetten tetszett, hogy a sérülékeny oldalát is megismerhettem, azt, hogy igenis észreveszi, ha kárt tesz valakiben, és fel tudja mérni a döntéseit, valamint azok következményeit. Ugyanakkor nem értettem egyet azzal, ahogy Finnt újra átverte - ezúttal Justinnal. Viszont azt éreztem, hogy fejlődik, és ez nekem elég ok arra, hogy látni akarjam, meddig jut el.
Finn volt számomra az a karakter az elejétől fogva, akivel teljes mértékben szimpatizáltam, és aki akármit is tett, nem tudtam neheztelni rá. Bevallom, az önpusztítása megviselt, az utolsó döntése pedig teljesen a földhöz vágott – mert hiába értettem meg a miértjét, nem tudok jó képet vágni hozzá. 
Justin volt a történetben az, aki a legnagyobb meglepetést okozta. Hálás vagyok az írónőnek, mert annak köszönhetően, hogy a maszkja alá pillanthattam, és megismerhettem az igazi arcát, nagyon megkedveltem. Ugyan voltak olyan rezzenései, amelyekkel nem értettem egyet, de összességében egészen közel került hozzám.
Aidennel nagyon kevés időt tölthettem együtt, és ezt sajnálom. Mert a második részben nem volt a szívem csücske, de a jelenségét, a kisugárzását nagyon kedvelem és most nagyon hiányoltam.
Sam személyét tekintve egyelőre nem billent nálam semerre sem a mérleg, de nagyon várom, hogy a 3/2. kötetben megismerkedjek vele igazán. Kíváncsi vagyok, hogy őt mennyire fogom kedvelni, mit fog kiváltani belőlem!

A Rózsaszín köd számomra egy valódi szerelmi dráma volt, amiben mély érzések kaptak helyet. Pitypang ezúttal több erotikus jelenetet is megelevenített, amelyek továbbra is ízlésesek voltak, de nekem mennyiségre egy picit sok volt. Zane és Justin párosát ismerhetjük meg ezen a vonalon, ami bevallom, a sorozat eddigi részei közül az egyik kedvencem volt - és ez nagyon meglepő számomra, sőt... Annyira érezhető volt a szikra, a vágy közöttük, szerintem elképesztően jól működtek együtt. Ugyanakkor a spicy elemek nem vitték el a fókuszt, hanem csak kiegészítették azt.

Az írónő regényébe úgy kezdtem bele, hogy szükségem van valamire, ami felráz, és ezt tökéletesen meg is kaptam. Nagyon könnyen az oldalakba felejtkeztem, Pitypang stílusa továbbra is fogva tartott, és úgy pergett előttem a történet, hogy észre sem vettem, az utolsó fejezetek vannak már csak hátra. Kettős érzésekkel várom a harmadik rész második felét. Egyrészt az kattog a fejemben, hogy mi lesz utána, hogyan tudom elengedni őket. Másrészt azt érzem, hogy itt és most olvasni akarom, tudni akarom, mi sül ki ebből az egészből.

Azoknak az olvasóknak ajánlom a Színes vászon sorozatot, akik szívesen olvasnak Boys Love történeteket, akik szeretik a sokszínű hangulatú regényeket! Mert a Rózsaszín köd nemcsak kikapcsol és szórakoztat, hanem mellbe is vág az érzelmek intenzitásával, azokkal a gondolatokkal, amelyeket útravalóul kapunk!

 

 

Kedvenc idézetek:

 

"– (..) Kétségbeesetten kapaszkodsz belé még mindig, már véresek a kezeid, úgy szorítod, de te még mindig nem akarod elengedni."

"Összetörhetsz újra meg újra, ha mindegyik után csak egyetlen egyszer is megcsókolsz."

"Mindig a szerelmem leszel. Akkor is, ha nem akarod, akkor is, ha mást akarsz, és akkor is, ha nem érdemled."

"– Sosem akartam neked megmutatni ezt az oldalamat, Zane – húzódott el néhány másodperc után, miközben erőszakosan megragadta a pólóm, és fenyegetően rám nézett. – Tudok igazán gonosz lenni, kegyetlen, sőt talán még egy kicsit szadista is. De ha neked nem kellett az az énem, aki jobban szeret, mint bárki, akkor viseld el azt az énem, aki habozás nélkül elveszi, amit akar, akkor is, ha te nem adod önként. Játszani akarsz? Gyere, a saját játékodban győzlek le. Ha futsz, én elkaplak. Ha üldözöl, akkor szembefordulok, és én üldözlek tovább. Ha sírsz, akkor bántalak, hogy legyen okod sírni, ha nevetsz, akkor könnyeket csalok a szemedbe. Ha nem akartál a szerelmem lenni, akkor legyél a játékszerem. Nem akarsz velem nappal kézen fogva járni? Akkor kihasznállak éjjel, amikor senki nem lát. Nem akarsz reggel velem kelni? Akkor este megduglak, és húzz el utána. Nekem így is jó, amíg a közeledben lehetek, édes mindegy, miként hivatkozol magadra, de azt nem hagyom, hogy levakarj magadról, addig nem, amíg azt látom, te is akarod."

 

"Az elmúlt egy évben annyi új érzést megtapasztalhattam a szeretteim által. Hannah megmutatta, mit jelent az, amikor minden körülmények között állnak mellettem. Jade és Lola megmutatta, milyen érzés gondtalanul hülyeségeken nevetni egész nap, kisgyerek módjára. Camerontól tudtam meg azt, mit jelent, amikor mindenki ellenem van, de egy ember mégis kiáll értem, és valódi mentsvárat nyújt. Finn bevezetett a felhőtlen boldogság világába, ezzel szemben Aiden egy kissé bonyolultabb, mégis intenzívebb változatát mutatta ennek meg. Justin képes volt elérni, hogy a lehető legjobbkor ürüljön ki a fejem, hogy egy kicsit megpihenjek a zajos gondolataimtól, és most én magam értem el ennek a kegyetlenebb verzióját, amikor egyszerűen minden meghalt bennem, és többé már nem tudtam igazán érezni, gondolni, mert minden elnémult körülöttem. Egyszerre csordultam túl a fájdalomtól, és voltam teljesen üres, amibe már-már beleőrültem."

"– Zane, az emberek hibáznak – simogatta anya a hajamat. – Hibáznak, megbotlanak, tanulnak, bántanak, és őket is bántják. De ezektől nem leszel sem kevesebb, sem rossz. Mint hordjuk a saját keresztünket, hogy aztán, amikor végre letehetjük, egy nagyobbat vegyünk a helyére. Ne akarj hibátlan lenni, mert az fogja veled a legtöbb hibát elkövettetni. Csak maradj mindig ilyen: kedves, tiszta és jó, mert hidd el, az vagy."

"(..) ha te vagy minden jó az életemben, akkor AIden jelent minden problémát, amit meg kell oldanom. Te velem harcolsz, az oldalamon, ő sokkal inkább ellenem. Neked első vagyok, Aidennek csak második a színház után. Veled leélnék egy életet, mert mindent jelentesz nekem, benned ott van minden mélység a rózsaszín felhők alatt. Aidennek viszont sokkal élénkebbek a rózsaszín felhői, amiket nem tudok önszántamból elutasítani. Nem fogok hazudni, intenzívebb vele sok minden, illetve csak volt az elején, de minél többször fogta meg a kezem, annál kevésbé bizseregtem tőle. Minél többször nézett a szemembe, annál kevesebbszer akartam tőle elájulni. A te kezedet nem volt olyan intenzív megfogni - persze bizseregtem, de nem annyira, mint nála. Viszont az ezredik alkalom után is fogni akartam a kezed, mert fura volt, ha nem fogtam."

"Gyűlöltem beismerni, de hiányzott már az édes illata, ahogy az erős karjai is, amikben imádtam elbújni a világ elől."

"Olyan gyenge voltam a puszijaitól, az érintésétől, pusztán a közelségétől. Hevesen dobogott a szívem, annyira, hogy szinte minden dobbanással üvöltött, annyira akarta őt. Önkívületi állapotba kerültem pusztán már ennyitől is, ami igazi mennyország volt számomra, mivel Justin képes volt minden gondolatom, minden lidércként kísértő emlékem elfeledtetni velem."

"Az életben három alapszabálya van annak, hogy megszerezd, amit akarsz. Az első a megingathatatlan elhatározás. A második az a fajta verejték, amit senki nem láthat rajtad. A harmadik pedig egy olyan kéz, ami habozás nélkül eltávolít bárkit és bármit, ami hozzá akar érni ahhoz, ami az övé."

"Üdv a felnőttek meg a kapcsolatok világában. Mi, emberek, folyamatosan bántjuk egymást, de ez így van jól. Néha akaratlanul, néha egy kicsit talán szándékosan, de aztán megbánjuk, és mindent megteszünk, hogy helyrehozzuk. Amíg a boldog pillanatok magas fölényben vannak a rosszakkal szemben, addig nincsen baj."

 

Fülszöveg:

 

Aiden lelépett.
Finn lelépett.
Zane pedig itt maradt a világ legnagyobb szerelmi drámájának kellős közepén… JUSTINNAL.

Jó, oké, tudom, ez így elég rosszul hangzik, de meg tudom magyarázni! Na jó… nem.

Ezen nincs mit magyarázni, Zane szimplán csak hozza a formáját és segghülye, de mielőtt eldobnád a könyvet, nem maradnál még egy kicsit? Ki tudja, talán ennek az önámító baromnak az utolsó kitérője a végállomás előtt nem is olyan rémes.

Talán egészen szükséges ahhoz, hogy minden apró puzzledarab a helyére álljon, és egyszer majd a Rózsaszín köd után lássuk végre a Teljes képet.

 

(Magánkiadás, 2026)

 

A sorozat eddig megjelent részei: