M. J. Arlidge: Üsd, vágd (Helen Grace 2.)

Az első Helen Grace könyv kellemes csalódást okozott, így nagyon vártam, hogy a folytatás a kezeim közé kerüljön. Sok sorozatnál tapasztaltam már, hogy a részek színvonala ingadozik: van, amelyik minden szempontból erősebb, és van, amelyik gyengébb. Úgy gondolom, hogy kevés többkötetes történet képes megtartani az egyensúlyt, és nem elvenni az olvasó kedvét attól, hogy tovább olvassa. Éppen ezért jobban kedvelem az önálló könyveket, azonban azoknak is megvannak a hátrányai - többek között egy-egy szimpatikus szereplőt nem kísérhetünk végig, hanem egy történet után el kell búcsúznunk tőle. Az Üsd, vágd című olvasmánnyal őszintén szólva meggyűlt a bajom, de elhatároztam, hogy a jelenlegi élményemen felülemelkedve, adok esélyt a folytatásnak is.

Ella Steel: Érzéki rabság (Hajsza 3.)

A Hajsza sorozat első két részét - Féktelen hajsza, Végzetes hajsza - nem mostanában olvastam, így egy picit tartottam attól, hogy nem fogok tudni teljesen belefelejtkezni a történetbe, de szerencsére ez egyetlen pillanatra sem merült fel bennem az olvasás során. Ugyanakkora lelkesedéssel vetettem bele magam az Érzéki rabságba, mint Ella többi könyvébe.

Kate Hewitt: A lányomért bármit

 

Kate Hewitt regényei egytől egyig komoly, lelki mélységekbe sodró témát dolgoznak fel. A lányomért bármit a negyedik könyv, amit olvasok tőle, de mégis minden alkalommal meg tud lepni, és minden alkalommal rabul tudja ejteni a szívemet. Ez a kötet több nehéz kérdéskört is körbejár, melyek intenzívebbé teszik az olvasási élményt.

Chevy Stevens: A múlt nem felejt

Számos alkalommal találkoztam már az írónő köteteivel, ám ez idáig egyszer sem olvastam tőle. Azt hiszem, hogy hatalmas hibát vétettem ezzel, mert Chevy Stevens legújabb regényével abszolút meggyőzött, és izgatottan várom, hogy újabb történetet olvassak tőle - a közeljövőben szeretném elolvasni az eddig megjelent összes művét, megismerni az írói munkásságát.

Lontai Léna: Könnyező liliomok

Lontai Léna regénye már a megjelenés beharangozásakor felkeltette az érdeklődésem. Fülszövegét és borítóját tekintve is egy igazán különleges, ugyanakkor brutális történetet ismerhetünk meg három generáción átívelve, ami olykor elszorítja a torkunkat, míg máskor szétcincálja a lelkünket. Egy igaz történet, ami lélektani magaslatokba emel és mélységekbe taszít!

10+1 kiemelkedő könyv, amit a blog első évében olvastam

2020. július 28-án döntöttem a Bookish Moments Blog elindításáról, mely döntés nagyban megváltoztatta az elkövetkezendő egy évet. Közel 50 könyvet olvastam el ezen időszak alatt, melyben számos előolvasás is helyet kapott. Sokrétű kötetekbe merültem bele: voltak lazábbak, nehezebb témák, dühítőek, elkeserítőek, ugyanakkor örömteliek is. 

Dacia Maraini: Rabolt szerelem

Dacia Maraini novelláskötetébe hirtelen elhatározásból kezdtem bele. Azt hiszem, hogy ekkor még bele sem gondoltam abba, hogy ezek a történetek milyen hatással lesznek rám, a lelkemre. Fogalmam sem volt arról, hogy mind a nyolc esetben lesz egy pont, amikor rám szakad a valóság és súlyos szavakként élem meg a papírra vetett mondanivalót. Tudtam, hogy a könyv témája kemény és durva, de ezzel leginkább az első rész után szembesültem.

Ruby Saw: Inferno (Vergilius játékai 2.)

Ruby Saw írói munkásságát még a kezdeti szárnypróbálgatásakor ismertem meg, már akkor láttam benne a potenciált a jövőbeni regényeivel kapcsolatban. A legelső könyvem tőle a Pillangó-hatás és Az igazi volt, amit követett a Csak két lépés Észak, valamint az Inferno.

Kimerem jelenteni, hogy időszakosan olvastam az írónő könyveit, mégis a legelső történetétől kezdve rengeteg fejlődést látok benne, mind megfogalmazásban, mind cselekményszálban. Ugyanis Liv Jackson történetének két részében sokkal inkább a romantika volt a mozgatórugó, egy ún. „biztonsági szállal” összefonva. Míg a Hadleyről és Jinről szóló mű már sokkal izgalmasabb irányba ment el, ahol nem félt Ruby Saw kimondani és leírni, amit igazán szeretne. Mégis számomra vele kapcsolatban az Inferno c. könyv lett a jéghegy csúcsa.

Lisa De Jong: Amikor esik...

Legelőször évekkel ezelőtt vettem a kezembe, azonnal a szívembe lopta magát. Még akkor megfogadtam, hogy mihamarabb be fogom szerezni és újra fogom olvasni. Ez tavaly meg is történt, ám azóta számtalanszor kinyitottam és elmerültem benne.

A kedvenc könyvemmé avanzsáltam, mert az Amikor esik című történet a pokol és a menny kapujában egy cérnavékony kötélen táncoltat. Darabokra szaggatta a szívemet, s mikor már megnyugvásra leltem, akkor történt valami, ami által még apróbb szilánkokra törtem. Hatással van az olvasóra – a gondolataira, a lelkére, az érzelmeire. A kötet az utolsó oldalig nem ereszt, ám amikor odaérsz, fel sem fogod, hogy csak ennyi volt.