Ludányi Bettina: Örökül hagyott szavak

Ludányi Bettina munkássága már kezdettől fogva végig kíséri a bloggerkedésemet, a legelső könyvemet még anno a Colorcom kiadón keresztül (Az egyetlen menedék) olvastam tőle. Legutóbb pedig a 2023-as év utolsó hónapjaiban az Álomgyár kiadó gondozásában megjelent Egyezség duológiát, amely szintén pozitív élményt nyújtott számomra, így nem is volt kérdés, hogy az írónő még olvasatlan történeteit szeretném megismerni. A könyvtár polcán akadtam rá az Örökül hagyott szavakra, amit végül hazahoztam magammal és - magamhoz képest gyorsan - pár nap alatt ki is olvastam.

Kate Hewitt: A lányomért bármit

 

Kate Hewitt regényei egytől egyig komoly, lelki mélységekbe sodró témát dolgoznak fel. A lányomért bármit a negyedik könyv, amit olvasok tőle, de mégis minden alkalommal meg tud lepni, és minden alkalommal rabul tudja ejteni a szívemet. Ez a kötet több nehéz kérdéskört is körbejár, melyek intenzívebbé teszik az olvasási élményt.

Alison Ragsdale: A lányom anyja

Alison Ragsdale tavaly megjelent regényére már a megjelenés előtt felkaptam a fejem. A gyönyörű külcsín mögött egy szívszorító történet rejtőzik, melyben számos fontos téma kerül feldolgozásra. Őszintén szólva egy picit csalódott vagyok, viszont ezúttal nem a művet hibáztatom ezért - a fülszövegben fontos momentumok megemlítése, vagy legalább az arra való utalás hiányzik, ezáltal pedig nem teljesen azt az élményt kaptam, mint amire számítottam. Ugyan nem panaszkodom, mivel rendkívüli mélységekbe sodródtam a kötet által, így tulajdonképpen az élményemen nem rontott.

Aleva Zoltán: Matilda gyermekei - előolvasás

Aleva Zoltán nevével elsőként a Pitypang könyvek oldalán találkoztam, amikor is beharangozásra került negyedik tagként. Ezután nem sokkal lehetőségem adódott megismerni a történet fülszövegét, illetve megtekinthettem a gyönyörű borítót is. Végül azon szerencsések közé kerültem, akik megjelenés előtt megismerhetik a Matilda gyermekei című művet.

Kate Hewitt: Búcsú, amely nem tart örökké

Kate Hewitt azon írók közé tartozik, aki nem fél komoly témákhoz nyúlni, így nem meglepő, hogy minden egyes regényében különféle problémákat dolgoz fel, mégis a történeteiben található egy tematikus közös pont: a szülő-gyermek kapcsolat, e köré építi fel a különböző cselekményszálakat. A könyvei nem könnyű olvasmányok, hiszen az oldalakon rejlő intenzív érzelmek akaratlanul is hatással vannak az olvasókra, ezmiatt semmiképp sem lehet egyszerűen túllendülni a közvetített üzeneten.

Kate Hewitt: Bárcsak visszajönnél

Az írónő komoly és fontos témákat feszeget a regényeiben, melyet lehetőségem volt a saját bőrömön megtapasztalni, de vannak hiányosságaim az eddig megjelent köteteit tekintve, amit rövid időn belül igyekszem pótolni. Az első Kate Hewitt regényem az Isten veled, gyermekem! című mű volt, amiben az örökbefogadás menetét és a két édesanya érzelmeit, gondolatait ismerhettem meg. Közel másfél éve olvastam, mégis az akkori érzelmek pillanatok alatt utat törtek bennem, ahogy a kezembe vettem legújabb regényét. A Bárcsak visszajönnél is hasonló mondanivalóval bír: az anyaság és a szülő-gyermek közötti szeretet köré épül fel a történet!

Hugyec Anikó: Túl kevés idő (Túl kevés idő 1.)

Az írónő munkásságával legelőször a NewLine Kiadó gondozásában kiadott antológiában – Lelkünkből, szeretettel - találkoztam. Ám valójában a Túl kevés idő című művel már azelőtt egyfajta kontaktusba kerültem, mivel akkoriban már a csodálatos borítója és az érzelmekkel teli fülszövege pillanatok alatt belém égett. Igaz, hogy több hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy végül belecsöppenjek az Anikó által alkotott világba, de úgy vélem, hogy ez sorsszerű volt, s akkor ismertem meg ezt a mély alkotást, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Az elolvasás lehetőségéért pedig nagyon hálás vagyok az írónőnek!

Kate Hewitt: Isten veled, gyermekem!

Alapvetően a könyv már korábban is felkeltette az érdeklődésem, ám csupán akkor éreztem valódi késztetést az elolvasására, mikor többektől is pozitív véleményt hallottam róla.