Az írónőtől már több regényt is olvastam – A múlt bűnei, Holttest az Ambróziában -, mégis azt hiszem, hogy Judit ebben a kötetben engedte el igazán magát, tárta ki a szárnyait és bontakozott ki. Az eddig megjelent könyveiben sokkal szolidabban jelenítette meg a jelképes zsáner elemeit, a Lowdeni boszorkányhajsza azonban túlteljesített mindezen, a szó szoros értelmében.
A múlt bűnei című alkotásban inkább a romantikus vonalra helyeződött a hangsúly, mintsem az akciódúsabb elemekre. Habár már a Holttest az Ambróziában esetében próbálta Jud Meyrin kellően mérlegelni a zsánerek erősségét, ami véleményem szerint sikerült is neki. De a Felföldi-rejtélyek első részének olvasásakor már nyoma sem volt a próbálkozásnak, hanem látszódott a határozottság a különböző elemek intenzitásából.