2023. február 12.

Ellyne: Elysium

Ellyne számomra azon írók közé tartozik, aki könnyedén képes egy érzelemdús és szórakoztató történetet elém tárni. Az eddig olvasott regényei révén úgy vélem sikerült megismernem és azonosulnom a stílusával, a műveinek mélységével. Ezáltal kétséget kizáróan kezdtem neki az Elysium című művéhez, azonban úgy vélem, hogy ezúttal előre ittam a medve bőrére. Sajnos számomra nem volt annyira felemelő ez a kötet, mint ahogy számítottam rá, így kivételesen csalódott voltam.

A könyv borítója a megszokottakhoz híven nagyon tetszik - a színvilág, a női karakter, a betűstílus -, mondhatni tagadhatatlanul az, amit már az írónőtől megszokhattunk. A fülszövegben kellő morzsákat kapunk a történethez, amelyek szinte tökéletesen kiemelik az olvasmány lényegét.

Brielle élete tündérmesébe illő volt a szerelme mellett, azonban hamar pokollá fordult, mikor megismerte Mark igazi arcát. Kezdetben csak ők ketten léteztek, együtt küzdöttek a világ gondjai ellen, majd mindez megváltozott és átalakult egy idegőrlő játszmává, ahol kérdésessé vált, hogy főszereplőnk hogyan vészeli túl az előtte álló megpróbáltatásokat.

A lánynál végül betelik a pohár és képes elbúcsúzni attól a fiútól, aki kinevette az álmait, aki a saját meggyőződése szerint formálta meg, aki nem szentelt elég figyelmet neki és aki nem tartotta elég becsben ahhoz, hogy megismertesse vele a boldogság igazi arcát.

Bri hátrahagyja a múltat, pszichológus segítségével túllendül a sérelmeken és új lappal indít egy kisváros művészeti akadémiáján.

A szerelem sosem a jó időzítésen múlik, hanem azon, hogy kiben találja meg a lelkünk azokat a tényezőket, amelyek kiegészítenek és ragyogtatnak minket. Főhősnőnk is ennek áldozatául esik, s egyre közelebb kerül zenei mentorához, ám ez a viszony tele van kockázattal.

Mi mindent adnál fel azért, hogy békébe helyezd a lelked? Meg tudja valósítani az álmait az a lány, akinek letörték a szárnyait és elvesztette önmagát?

Ellyne munkásságát, előző történeteit egytől egyig nagyon szeretem. Ám ebben a kötetben nem találtam meg azt, amit kerestem. Talán ugyanazt vártam el, ugyanarra számítottam az Elysium tekintetében is és emiatt érzem csalódásnak ezt a művet.

Mindent egybevetve az írónő ezúttal is egy jól felépített, mély érzelmekkel átitatott, cselekménydús alkotást tárt elénk. Annak ellenére, hogy nekem nem lett a kedvencem, őszinte szívvel ajánlom a romantikus, zenekedvelő olvasóknak!

🌟

"Ahogy a pillantásunk összekapcsolódik, mintha valami kis apró kötelék alakulna ki.
Mintha nem is kéne beszélnünk, egyszerűen csak tudnánk, hogy valójában osztozunk a régmúlt fájdalmain, amik bár már nem kísértenek, egy életen át elkísérnek minket."

"Néha talán bölcsebb feladni, mintsem beledögleni abba, hogy egyedül tarts valamit, amit ketten kéne tartanotok."

"– Mindenkinek mást jelent a fájdalom (..) Valakinek fájhat az a legjobban, ami nekünk a legkevésbé."

"(..) olyan volt, mint egy rossz korlát. Bármikor kitörhetett volna, hogy a mélybe zuhanjak."


🌟 
 

Fülszöveg:

Brielle Witter azt hitte, hogy megtalálta az igaz szerelmet, gimis barátja, Mark Baker mellett.

A fiú vezette őt, egyengette az útját, mire rá nem jött arra, hogy azt az életet éli, ami nem őt teszi boldoggá, hanem Mark-ot.

A fájdalom, a megaláztatás, amit a lány elszenved miatta, arra készteti, hogy maga mögött hagyja a múltat, és új életet kezdjen egy Misthole nevű északi kisvárosban, mint feltörekvő zenész egy jól menő művészeti akadémián.

Itt ismeri meg az új kezdetet, és egy új lehetőséget, Jamie Henderson, a befutott senior éves gitáros személyében, aki bár elejétől fogva sejti, hogy Bri múltjával nincs valami rendben, mégsem tud parancsolni magának, és úgy dönt, megpróbálja meghódítani ezt az elveszett női lelket. Csak hát ő Bri mentora. A lány meg a diákja. Ezt a kapcsolatot pedig nem nézik jó szemmel az akadémián.

Vajon a jó útra tért múlt, a megbocsátás fog győzni a végén, vagy az új kezdet és a mindent felemésztő szenvedély?

(PublishDrive, 2022)