M. J. Arlidge: Üsd, vágd (Helen Grace 2.)

Az első Helen Grace könyv kellemes csalódást okozott, így nagyon vártam, hogy a folytatás a kezeim közé kerüljön. Sok sorozatnál tapasztaltam már, hogy a részek színvonala ingadozik: van, amelyik minden szempontból erősebb, és van, amelyik gyengébb. Úgy gondolom, hogy kevés többkötetes történet képes megtartani az egyensúlyt, és nem elvenni az olvasó kedvét attól, hogy tovább olvassa. Éppen ezért jobban kedvelem az önálló könyveket, azonban azoknak is megvannak a hátrányai - többek között egy-egy szimpatikus szereplőt nem kísérhetünk végig, hanem egy történet után el kell búcsúznunk tőle. Az Üsd, vágd című olvasmánnyal őszintén szólva meggyűlt a bajom, de elhatároztam, hogy a jelenlegi élményemen felülemelkedve, adok esélyt a folytatásnak is.

Steve Cavanagh: 48 óra (Eddie Flynn 1.)

Steve Cavanagh nevével még 2020-ban találkoztam, amikor az Eddie Flynn sorozat 4. részével ismerkedtem meg. A Tizenhárom ígéretes olvasmánynak bizonyult, azonban kezdettől fogva vegyes érzések munkálkodtak bennem a történet kapcsán, amit az utolsó oldalakhoz érve sem sikerült levetkőznöm. A 48 óra olvasása során abszolút az ellenkezőjét éltem meg, a mű már az első oldalakon magába szippantott és nem eresztett a befejezést követően sem.

Farkas Anett: Kettős játszma (Ádám és Lili 1.) - előolvasás

Farkas Anett elsőként 2021-ben robbant be a köztudatba A 33-as beteg című regényével, amely után rövid időn belül megérkezett a Dávid és Vivien trilógia középső és utolsó részével is. Idén tavasszal egy újabb sorozat - ezúttal egy duológia - kezdő kötetével ismerkedhetünk meg, A kettős játszma című művel.