Dandy Smith: A másik nővér

Az Álomgyár kiadó gondozásában megjelent külföldi szerzők regényei közül az elmúlt évek során már több történetet is lehetőségem volt megismerni, amelyek többsége pozitív nyomot hagyott bennem. Dandy Smith debütáló könyve már az előjegyzési időszakban felkeltette az érdeklődésemet a rejtélyes fülszövegével. Még akkor eldöntöttem, hogy mindenképpen szeretném megismerni A másik nővért, de a végső lökést az a rengeteg vélemény adta, ami szembejött velem a különböző közösségi média platformokon. 

Patricia Gibney: Megtört lelkek (Lottie Parker 7.)

Néhány hónappal ezelőtt vettem a kezembe a Lottie Parker sorozat hatodik részét. A végső árulás visszarepített az időben, és újra megtapasztaltam, hogy miért is szerettem annyira évekkel ezelőtt Gibney köteteit. Olyan jó élményeket idézett fel bennem, hogy nem is késlekedtem, és az októberi könyvtári kölcsönzéseim között helyet kapott a történet folytatása, a Megtört lelkek. Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy ezúttal milyen ügyet kell főszereplőnknek és csapatának megoldania!

M. J. Arlidge: A babaház (Helen Grace 3.)

Ambivalens érzésekkel kölcsönöztem ki a Helen Grace sorozat harmadik részét, tekintettel arra, hogy az előző kötetek változó élményt nyújtottak számomra. Az Ecc, pecc könnyen belopta magát a szívembe a nyomozástól kezdve egészen a gyilkosságok kibontakozásáig, miközben fokozatosan megismerhettem a nyomozót és csapatát. Aztán az Üsd, vágd nem tudott igazán magával ragadni, mert aránytalannak éreztem a szereplők magánéletét a cselekménnyel szemben. Legnagyobb bánatomra A babaház sem hozta azt a szintet, amit szerettem volna átélni a lapok közé mélyedve.

M. J. Arlidge: Üsd, vágd (Helen Grace 2.)

Az első Helen Grace könyv kellemes csalódást okozott, így nagyon vártam, hogy a folytatás a kezeim közé kerüljön. Sok sorozatnál tapasztaltam már, hogy a részek színvonala ingadozik: van, amelyik minden szempontból erősebb, és van, amelyik gyengébb. Úgy gondolom, hogy kevés többkötetes történet képes megtartani az egyensúlyt, és nem elvenni az olvasó kedvét attól, hogy tovább olvassa. Éppen ezért jobban kedvelem az önálló könyveket, azonban azoknak is megvannak a hátrányai - többek között egy-egy szimpatikus szereplőt nem kísérhetünk végig, hanem egy történet után el kell búcsúznunk tőle. Az Üsd, vágd című olvasmánnyal őszintén szólva meggyűlt a bajom, de elhatároztam, hogy a jelenlegi élményemen felülemelkedve, adok esélyt a folytatásnak is.

Steve Cavanagh: 48 óra (Eddie Flynn 1.)

Steve Cavanagh nevével még 2020-ban találkoztam, amikor az Eddie Flynn sorozat 4. részével ismerkedtem meg. A Tizenhárom ígéretes olvasmánynak bizonyult, azonban kezdettől fogva vegyes érzések munkálkodtak bennem a történet kapcsán, amit az utolsó oldalakhoz érve sem sikerült levetkőznöm. A 48 óra olvasása során abszolút az ellenkezőjét éltem meg, a mű már az első oldalakon magába szippantott és nem eresztett a befejezést követően sem.

Farkas Anett: Kettős játszma (Ádám és Lili 1.) - előolvasás

Farkas Anett elsőként 2021-ben robbant be a köztudatba A 33-as beteg című regényével, amely után rövid időn belül megérkezett a Dávid és Vivien trilógia középső és utolsó részével is. Idén tavasszal egy újabb sorozat - ezúttal egy duológia - kezdő kötetével ismerkedhetünk meg, A kettős játszma című művel.