.png)
Kevés olyan történet van K. M. Holmes megjelent könyvei között, amiket még nem olvastam. Ilyen volt számomra az Izlandi vakrandi is, amelyre a könyvtár polcai között böngészve találtam rá. Bevallom, hogy korábban is a kezembe akadt a kötet, így az első fejezeteket ismerősen köszöntöttem. Az írónő művei eddig szinte minden alkalommal utat találtak a szívemhez, de ezt az olvasmányt nem igazán éreztem a magaménak.
Augusztusban nagy reményekkel vágtam bele az Érzelmek ritmusa című regénybe, ami elképesztő élményt nyújtott. Ennek hatására választottam a könyvtárból egy újabb K. M. Holmes művet, amiről hamar bebizonyosodott, hogy jó döntés volt. A kölcsönzés pillanatában ugyan elolvastam a kötet fülszövegét, mint mindig, de akkor még nem kötöttem össze a fenti történettel. Az első fejezetek elolvasása után vált nyilvánvalóvá számomra, hogy a másik Milos-fiú élete elevenedik meg az oldalakon. Ettől a felismeréstől még nagyobb izgalom és kíváncsiság kerített hatalmába.
K. M. Holmes regényei időről időre utat találnak hozzám, és mivel már két éve nem olvastam tőle, izgatottan vártam, hogy újra elmerüljek a világában. Az Érzelmek ritmusa című regényre a könyvtár falai között találtam rá, a kötet látványának első benyomása alapján döntöttem. Bár a zenész főszereplőkkel kapcsolatban vegyes tapasztalataim vannak, az írónő korábbi műveivel szerzett pozitív élményeim miatt mégis bizalommal vágtam bele ebbe a történetbe.
Teagan Hunter írói munkássága nem ismeretlen számomra, a Légy merész sorozat első és második részét évekkel ezelőtt olvastam, akkor a könyvtár polcain figyeltem fel a könyvre, ahogy most is. A történet alapvetően kellemes kikapcsolódást nyújtott és sokszor megnevettetett, bár némi ellenérzés is kialakult bennem a cselekmény lapossága és a gyakran felbukkanó kiszámíthatóság, unalmasság miatt. Fogom-e olvasni a sorozat idén megjelenő, negyedik részét? Nem vagyok biztos benne!
Ha meglátok egy K. M. Holmes regényt, akkor egyszerűen csak azt érzem, hogy ki kell nyitnom, fel kell ülnöm a vasútra és végig kell száguldanom a történeten! A Megtévesztő szerelem című mű beharangozásakor szinte azonnal megcsapott a sugallat, így muszáj volt eleget tennem a kis hangnak a fejemben és végül belecsöppentem Avery és Derek világába. Rég fordult elő, hogy ilyen rövid idő alatt elolvassak egy könyvet - mindössze két este elég volt rá.
Az idei évben megfogadtam, hogy szeretnék több könnyed olvasmányt megismerni. Mert szerintem tökéletes kikapcsolódás a fárasztó munka után – vagy közben. Ha egy olyan világba csöppenek, ahol nem kell gondolkodnom, akkor legalább egy picit lenyugodhatnak az agytekervényeim. Emiatt csaptam bele Whitney G.-nek egy másik kötetébe is. A Barátod, Carter című olvasmányt tavaly nyáron olvastam el, s nagyon szerettem a kiszámíthatósága ellenére is. Bíztam abban, hogy hasonló élményt szerzek az írónő következő története által!
