Mezőföldi Pitypang: Fehér festék avagy az örök második (Színes vászon 2.)

Mezőföldi Pitypang Színes vászon sorozatának az első része pozitív élmény volt számomra. Ez volt a harmadik olyan könyv, amit Boys Love témában olvastam. Sokáig gondolkodtam azon, hogy korábban miért nem voltak előtérben nálam az ilyen típusú regények, végül arra jutottam, hogy azt gondoltam, hogy a “szimpla” romantikus történeteken keresztül már szinte mindent láttam. Ezt a tényt az írónő mindenképpen megcáfolja, mert olyan mértékű drámával és káosszal egyetlen műben sem találkoztam, mint nála. Azt hittem, hogy Az első ecsetvonások után nincs tovább, aztán kezembe vettem a Fehér festék avagy az örök második-at, ahol pontosan azt az érzést kaptam, amit az írónő a fülszövegben is megfogalmazott: “Na falhoz vágtad már a könyvet? Nem baj, ha nem – tudom még fokozni. SHOWTIME!” Jelentem, én nem falhoz, hanem máshová akartam vágni…

Történet:

Főszereplőnk élete még bonyolultabbá válik a téli bál után, hiszen Finnhez, élete szerelméhez rettentő közel került, de végül akkora gyomrost kapott tőle, amekkorát előtte még sosem. Az Aidennel való kapcsolatában is változás állt be, de nincs tisztában az okával - vagy mégis, csak nem akarja belátni?

A hó beköszöntével Zane és a barátai arra a döntésre jutnak, hogy közösen korcsolyázni mennek, habár a társaság egy része még sosem próbálta. Ennek ellenére azt gondolják, hogy ez mennyire jó móka lesz, és valóban remekül szórakoznak. A fiú a korcsolyapályán Aiden támasza lesz, akivel kézenfogva róják a köröket. Hazafelé pedig Finnel megy, akivel végül hócsatába kezdenek, és annyira átnedvesedik rajtuk a ruha, hogy mindketten a fiú otthonába mennek - a kérdés már csak az, hogy ezután hogyan ütik el az időt?

Zane a téli szünetet arra szánja, hogy Aiden és Finn társaságát élvezze. Az édesanyja látja rajta, hogy mennyire nyomasztja valami a fia lelkét, ezért kéri, hogy mesélje el neki, mi zajlik le benne. A fiú teljesen összeomlik. Végül azt hallja az édesanyjától, amit sosem gondolt volna: a nő is részese volt egy szerelmi háromszögnek, és ugyan ő nem a fia helyében volt, de rettenetes, maradandó fájdalmat okoztak neki a múltban történtek.

A fiú egy rövid időre kivonja magát az iskolai életből, ugyanis a korcsolyázás napján megfázott. Bízik abban, hogy az otthonlét segít eldönteni, hogy ki iránt táplál erősebb érzelmeket. Mindez alapjaiban megdől, mivel Finn minden egyes nap átviszi neki a házit, és órákig együtt vannak - ez vajon milyen hatással van kettőjükre, és az Aidennel való kapcsolatára? 

Zane egyik fiút sem akarja megbántani, úgy érzi, hogy mindkettejükre szüksége van, mert mást jelentenek számára, de egyikőjüket sem akarja elveszíteni. Tudja azt, ha meghozza a döntést, akkor valamelyikük mindenképpen kilép az életéből. 

Ki az, akinek a hiányát könnyebben el tudná viselni? Kinek tudja megadni azt, amire vágyik? Ki milyen hazugságok mögé rejtőzik? Egyáltalán bárki is a valódi arcát mutatja?

Egy osztálykirándulás, amit a sors furcsa fintora és a “barátok” mesterkélései alakítanak.
A közös színdarab bemutatása a zsűri előtt, ami megdöbbentő befejezést tartogat.

Véleményem:

A Színes vászon sorozat egyik nagy erőssége az írónő könnyen befogadható, fiatalos stílusa, a másik pedig az erősen rétegzett, egyedi jellemmel felruházott szereplők. Nálam nem az dönti el egy könyv sorsát, hogy szerethetőek-e a karakterek, hanem az, hogy hatással tudnak-e lenni rám, képesek-e érzéseket kiváltani belőlem - akár pozitívat, akár negatívat. Mert azt gondolom, hogy az számít, hogy a döntéseikkel, a személyiségükkel okoznak-e valamilyen ingert az olvasónak. A Fehér festék avagy az örök második pontosan passzol ehhez az elvemhez, mert számomra nem volt minden karakter szerethető, ennek ellenére nagyon imádtam olvasni a történetet!

Zane az előző kötetben nem lopta be magát a szívembe, de ezúttal sokkal közelebb éreztem magamhoz - ahogy a lelkében dúló vihart megismertem, úgy meg tudtam érteni a viselkedését is. 
Finnt a kezdetektől fogva kedveltem, ez most sem változott, továbbra is az egyik kedvenc szereplőm maradt. Emiatt az utolsó fejezet hatalmas szívfájdalom volt nekem...
Aiden már az első részben közel került hozzám, kifejezetten tetszett az, amit láttam belőle. A folytatásban azonban egy kicsit elbizonytalanodtam vele kapcsolatban, összességében ambivalens érzéseket váltott ki belőlem.
Justint egyáltalán nem kedveltem sem most, sem korábban, annak ellenére, hogy egyre több oldalát megismerhettem.
Hogyan alakul a kapcsolatom a továbbiakban velük? Fogalmam sincs, az írónő kiszámíthatatlan fordulatai miatt pedig nem is mernék sehogy sem tervezni velük, de nagyon kíváncsi vagyok! 

Pitypang a sorozat eddig megjelent részeiben olyan kulcsfontosságú témákat dolgozott fel, amelyek túlmutatnak a klasszikus BL zsáner keretein.
Az első ecsetvonások egy ifjúsági regény, amelyben a másság felismerése és egymás elfogadása kiemelt szerepet kapott. 
A Fehér festék avagy az örök második is azonos zsánerben íródott, de sokkal nagyobb ívet kaptak a lélektani és a drámai elemek, valamint az írónő spicy jelenetekkel is tarkította a művet. Ebben a kötetben a szerelmi sokszínűség nemcsak érzelmi vonalat kapott, de a testiség is megjelenik ízléses keretek között.

Ez a könyv szerintem leginkább a főszereplőben zajló érzelmek megismeréséről, a szemellenzős gondolkodásmód levetkőzéséről és a döntés meghozatalának nehézségeiről szól. A cselekményszál nem volt unalmas, mindig volt valami váratlan csavar, ami csak fokozta az amúgy is feszültséggel teli légkört. Bevallom, sokkal jobban tetszett, mint az első rész. Egyáltalán nem éreztem soknak a szereplők mennyiségét - ahogy Az első ecsetvonások esetében - , inkább úgy éreztem, hogy pozitív hatással vannak a történetre és miattuk (is) működik annyira jól az egész. 

Pitypang tollából egy letehetetlen, jelentőségteljes mondanivalóval rendelkező, ugyanakkor humorral fűszerezett alkotást ismerhettem meg, amit egészen hamar elolvastam. Hasonló érzéseket hagyott bennem, mint legutóbb: a folytatás iránti űrt. 

Azt üzente számomra, ha egy döntés előtt állunk, akkor mielőbb hozzuk meg, mert minél tovább húzzuk, annál nagyobb fájdalommal jár minden érintett számára. Ne féljünk az érzéseinket és a vágyainkat kimondani, kimutatni, valamint szembe menni mások véleményével, mert a végén csak egy dolog számít: mi az, ami boldoggá tesz minket? 

Az írónő ebben a részben sikeresen elérte azt, hogy a földhöz akarjam csapni a könyvet, ahogy azt is, hogy át akarjak nyúlni az oldalakon és jól megrázni a szereplőket. Nagyon várom, hogy tovább olvashassam, mert egyszerűen tudni akarom, kiről hull még le az álarc, milyen titkok húzódnak meg a háttérben és mi lesz a szerelemmel… A FOLYTATÁST IDE! MOST!

Ha szeretnél egy idegtépő, izgalmas és szórakoztató könyvet olvasni, és nem zavarnak a BL jelenetek, akkor ne hagyd ki Pitypang regényét!

Köszönöm Mezőföldi Pitypang írónőnek a recenziós példányt! 

Kedvenc idézetek:

"Bármerre is lépsz, zuhanni fogsz. Az egyetlen, amit el tudsz dönteni, az az, hogy ki kapjon el."

"- Te szerettél már két embert egyszerre? - pillantottam fel rá gőzölgő bögrémből, amit az imént rakott elém.
- Mind szerettünk már két embert egyszerre, úrfi. Ez tanít meg bennünket mérlegelni, egyenesnek lenni és arra, hogyan kell jól dönteni akkor, ha a szív megszakad."

"A combomat simogatta, miközben ott feküdt a lábam között, ráadásul még csak fogalma sem volt róla, hogy belerokkanok minden percbe, amikor nem ér hozzám, és beleőrülök abba, amikor igen."

"Csak egy fájdalmasabb dolog van annál, mint amikor nem kapjuk meg azt, amit akarunk: amikor a miénk lesz, és elveszíti azt a varázst, amivel a távolság és a vágyakozás beborítja."

"- Mi a baj? - suttogtam bele az ajkaiba. - Te nem akarod?
- Egy csókodat? - kérdezte, miközben elhúzódott csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni. - Ha csak egy csókodat adod, akkor nem, nem akarom. Ha ezer csókodat adod, még úgy sem kell. Ajánlhatod mellé a tested száz éjszakára, vagy éppen a szíved egy részét is, én nem fogadom el.
- Akkor mit szeretnél,?
- Add nekem magadat. Teljesen. Ígérd nekem az összes csókod! Ígérd nekem érintetlen tested felfedezését, és ígérd nekem a szíved! Az egészet - könyörögte kétségbeesett tekintettel (..)."

"Letérdeltem mögé a földre, hogy átöleljem, átkaroljam vigasztalásképpen, csakhogy olyan gyorsasággal és erővel tepert le a földre, hogy már csak azt vettem észre, hogy a két vállamon fekszem, míg Aiden felém magasodik. 
- Zane Harris - kezdett bele eltökélten, a fájdalom legcsekélyebb jele nélkül. - Szeretlek. Kibaszottul beléd estem, és meg foglak szerezni magamnak. Hallod, Zane? Nem leszek második. El fogom érni, hogy ha összeszedted magad, akkor tiszta fejjel engem válassz. Nem akarok a legjobb barátod lenni, nem akarok a második opciód, a talánod lenni. Az igen akarok lenni."

"Aiden a legkülönlegesebb személy, akit valaha csak ismertem. Igen, kiszámíthatatlan, hisztis, sokszor robbanékony és a teljes ellentéte Finnek, de ő ettől Aiden. Finn végtelenül egyszerű, kedves, nyugodt és türelmes, ezzel szemben Aiden bonyolult, kész agybaj, de mindig ott van, ha szükség van rá, és neki van a legnagyobb szíve a világon, az elképesztő tehetségéről nem is beszélve. Mindketten más miatt különlegesek. Finn dögös, Aiden helyes. Finn domináns, Aiden félénk. Finn humoros, Aiden meg egy két lábon járó istencsapása, de ő ettől vicces."

"A minden színű írisz valósággal megigézett, színt vitt a kifakult bőrömbe, és árnyalattal töltöttem meg a perifériámból látott beszürkült, sötét világot. Felesleges magasztos gondolatokkal körbeírni, hogy ez a dilinyós srác mit jelent nekem a kezdetektől fogva, mert ő csak szimplán Finn, a maga egyszerű varázsával, amely minden bonyodalomból kihozza a megoldást, minden kopár képet megtölt a kellemes pasztellszíneivel, és minden kétségbeesett kérdésemre válasszal felel ahelyett, hogy újabb kérdéseket vetne fel."

"Ha úgy szívből belegondolok, Aiden nekem mindig csak a második volt, az, aki ott maradt nekem, miután az elsőt elvesztettem, az, akit nem választottam, nem kértem, de megkaptam. Viszont, ha mindig Finn volt az első, mindig őt szerettem legjobban, akkor miért nem választottam soha? Miért nem döntöttem? Azt hiszem, azért, mert mikor dönthettem volna mellette, addigra már Aident is akartam. Nem, korántsem annyira, mint Finnt, de akartam, nagyon is, és ez összezavart. Egy önző, kegyetlen, szadista pöcs voltam, aki imádta, hogy versengenek érte, ugyanakkor gyűlölte magát, amiért olyanokat bántott, akik ezt nem érdemelték meg. Nem vak voltam, hanem gyáva. Nem Aident választottam, hanem csak szimplán Finn volt az, aki mellett nem dönthettem. Nem rosszul döntöttem, hanem sehogy."

"Nem lesz jó vagy rossz döntés, csak egy döntés, összetört szívek, amiknek én leszek az okozója és az érzéseim, amikkel ezúttal hajlandó voltam szembenézni. Meg akartam élni minden egyes pillanatot, ami örömöt fog okozni, és azt is, ami majd összetör.
Hallod, Élet? Gyere csak! Most az egyszer teljes vállszélességgel állok eléd."

"Ha az ember folyamatosan össze van törve, akkor hajlamos megfeledkezni arról, hogy milyen érzés egésznek lenni."

"- Te egy vászon vagy - bólintott. - Az én tökéletes vásznam, ami képes arra, hogy a legszebb árnyalatban tükrözze vissza az én pasztellszíneimet."

"Ha Justintól felforr a vérem, akkor tőled felmelegszik a szívem. Ha Justinnak adnám egy éjszakám, neked adnám az összes reggelem. Ha Justin megérintheti a testem, akkor te megérintheted a szívem és a lelkem. Ha Justinnal boldog tudnék lenni egy hónapig, akkor veled leélnék egy életet. Ha Justinnak hiányzik a csókja, akkor téged már régen letepertelek volna. Ha Justinról letépném a ruhát, akkor téged felöltöztetnélek, amikor hisztis vagy reggel, és félkómában nincs kedved suliba menni. (..) Te egy egyszerű öleléssel is ki tudsz csinálni annyira, hogy meg akarjak őrülni tőled."

"- Nekem adtad az első csókod? - mosolyogta meghatottan. - Miért?
- Nem egyértelmű, idióta? - húztam magamhoz szorosabban. - Mert szeretlek. És nem csak az elsőt akarom neked adni, hanem a másodikat, a századikat, az ezrediket és az utolsót is."

Fülszöveg:

Zane Harris az önámítás világbajnoka, menthetetlen eset, és csak akkor veszi észre maga körül a dolgokat, ha azok már laposra verték. Így történhetett meg az is, hogy a feje tetejére fordult a világa anélkül, hogy feltűnt volna neki – mert ő ugye csak a szegény áldozat, akivel minden „csak úgy” megtörténik…

Finn egy csendes osztálytárssá vált a terem másik végében…
Aiden lett hirtelen a legközelebb álló személy…
Justin pedig jóformán a legfőbb bizalmasa…

Első csók, első szex, és csak az isten tudja, kivel mit fog még átélni, mert Zane biztosan nem. Szokás szerint csak áll és néz, fogalma sincs róla, hogyan fajulhattak idáig az események.

Ha bírod az idegtépő drámákat és az önámító, vak főszereplőket, ne is keresgélj tovább: jó helyen jársz.

Na falhoz vágtad már a könyvet? Nem baj, ha nem – tudom még fokozni.

SHOWTIME!

(Magánkiadás, 2026)