Teagan Hunter írói munkássága nem ismeretlen számomra, a Légy merész sorozat első és második részét évekkel ezelőtt olvastam, akkor a könyvtár polcain figyeltem fel a könyvre, ahogy most is. A történet alapvetően kellemes kikapcsolódást nyújtott és sokszor megnevettetett, bár némi ellenérzés is kialakult bennem a cselekmény lapossága és a gyakran felbukkanó kiszámíthatóság, unalmasság miatt. Fogom-e olvasni a sorozat idén megjelenő, negyedik részét? Nem vagyok biztos benne!
Történet:
Montana egy visszafogott nő, akit megcsaltak, ennek ellenére elvárták, hogy a hűtlen férfival házasságra lépjen. Ez elől menekült el az ikertestvéréhez, Denverhez és vállalt munkát a helyi iskolában, mint az első osztályosok tanítónője.
Robbie egy csodálatos kisfiú, Xavier édesapja. A mindennapjait Zach főnöksége alatt tölti, aki egyben a legjobb barátja is. (Zach és kedvese, Delia történetét a Légy merész! című kötet dolgozza fel.)
Főszereplőink a helyi bárban, a Lola’s-ban találkoznak először, ahol a nő erkölcseivel ellentétben, a mosdóban találják magukat. Ahol rendkívül közel kerülnek egymáshoz, végül Monty lelép, a telefonszámát pedig ott hagyja búcsúzóul. Ezt követően napokig úgy kelnek és fekszenek, hogy a bárban történtek jutnak eszükbe, képtelenek kiverni a másikat a fejükből.
Robbie a legjobb barátja unszolására ír egy sms-t a nőnek, amiben felvázolja, hogy szerinte szexelniük kellene, hogy tovább tudjanak lépni. Azonban Monty ebbe nem megy bele, először szeretné megismerni, hiszen nem mindegy számára, hogy kinek adja a szüzességét, pedig ez a férfi rendkívül vonzó, mégis szeretné vele szemben is valamennyire tartani az elveit.
Csakhogy arra egyikőjük sem számít, hogy az első ágyba bújást követően nemhogy elnémul a köztük tomboló szexuális feszültség, hanem még inkább feléled. Az pedig semmiféleképpen nem szerepel a terveik között, hogy erősebb érzelem alakul ki közöttük, egymásba szeretnek. Ám minden összedőlni látszik, amikor világossá válik számukra, hogy Monty Xavie tanítónője.
Az érzelmek és az elvek szembe kerülnek egymással. Feladnád álmaid munkáját egy férfiért, a szerelemért? Mit tennél, ha az egyik munkatársad megfenyegetne?
Véleményem:
Ha szeretnél egy limonádé-regényt olvasni, akkor Teagan Hunter műve jó opció lehet! A Nehogy megírd! nem neked való, ha klisémentes, pörgős, cselekménydús olvasmányra vágysz. Nem gondolom, hogy nagy elvárásaim vannak egy-egy zsánerrel, könyvvel szemben, mégis a kötet olvasása közben azt éreztem, hogy fordítva ülök a lovon. Számos vicces párbeszéd volt benne, amiken jót mosolyogtam, de igazából ennyi. Tipikus egyolvasós történet!
Kedvenc idézetek:
"– Szörnyű hatással vagy rám, Robbie. Előtted soha nem csináltam volna ilyet.
– Ez rossz dolog?
– Igen, ugyanakkor a legjobb is egyben. Te olyan… – fújom ki magam
reszketve. – Olyan vagy, mint azok a dolgok, amikről az ember nem is
tudja, mennyire akarja, amíg meg nem kapja. Vidámság, kaland és kísértés
egyben, amitől legszívesebben átadnám magam neked."
"Nagyon furcsa hiányolni valakit, akiről az ember nem is tudja biztosan, hogy valaha az övé volt.
Először nem tudsz enni. Semmi sem kell, még az a ragacsos, zsíros pizzaszelet sem, amit amúgy sem kéne megenned.
Aztán úgy kicsúszik a kezeid közül az álom, mint egy csúszos szappan.
Végül jön a hidegség.
Egy űr, egy lyuk, amit nem tudod, hogy be fog-e tölteni egyáltalán valami.
(..)
Hiányzik a nevetése, a mosolya, a selymes vörös tincsei… a ciki
humora, hogy képtelen kiejteni még a legenyhébb káromkodást is.
Hiányzik, ahogy kinéz, miközben elélvez, és az a pír, ami elborítja az
arcát.
Hiányzik.
Ilyen egyszerű."
Fülszöveg:
„Szia, Monty. Akarod látni a pitonomat?”
Így kötöttem ki egy idegennel valami lebujnak a mosdójában. Én, Monty Andrews, a szolid szűz lányok mintapéldánya.
Ez nagyon nem vall rám, de képtelenség lett volna letagadni a robbanásszerű vonzalmat közöttünk, ami még SMS-ben is átjött.
Így kezdődött a „Dugjunk egyet, hogy kieresszük a gőzt és elfelejtsük egymást” hadművelet, hiszen ennyi volt az egész: egy lezáratlan ügy.
Nem állt szándékomban újra és újra ágyba bújni egy tetovált, izmos és a lehető legjobb értelemben mocskos szingli apukával… mégis megtettem.
Minden remekül alakult – amíg rá nem eszméltünk, hogy én vagyok a fia tanító nénije.
Hagyd, hogy felüdítsen!
(Könyvmolyképző, 2022)