Bridget B. L.: Bizalom

Bridget B. L. debütáló regényére már a megjelenés előtt felfigyeltem a komoly témája miatt. Úgy gondolom, hogy olvasóként néha nem a kikapcsolódás és a szórakoztatás az, amit keresek, hanem egy olyan történet, ami cafatokra szaggat és kíméletlenül földhöz vág. A Bizalom című könyvbe úgy kezdtem bele, hogy most pont ez kell a lelkemnek, és talán pont ennek a megérzésnek köszönhető, hogy a súlyossága ellenére kevesebb mint egy nap alatt a végére értem. Néha szükségem van arra, hogy olyan köteteket is a kezembe vegyek, amelyek nem egy másik világba repítenek el, hanem szembesítenek a kegyetlen valósággal.

Patricia Gibney: Elhantolt angyalok (Lottie Parker 8.)

Vannak olyan könyvsorozatok, amelyek néhány rész után unalmassá válnak az olvasó számára, és hiába próbál fogódzkodót találni benne, ami átlendítené ezen az egyhangúságon, nem talál rá. Ugyanakkor vannak azok, amelyekből hiába olvasol egy rakással, képesek újat mutatni és fenntartani az érdeklődést. Patricia Gibney művei számomra az utóbbiak közé tartoznak. Nem titok, hogy évekkel ezelőtt voltak olyan részek, amelyek egy kicsit holtpontok voltak nekem ebből a szempontból, de végül mindig találtam valamit, amibe bele tudtam kapaszkodni és átvészelni azt a történetet. Több mint fél évvel ezelőtt nyomoztam együtt Lottie-val a Megtört lelkekbe, így amikor augusztus elején a könyvtárban jártam, biztos voltam abban, hogy szükségem van újra arra az izgalomra, amit az írónő által teremtett világ nyújtani tud. 

Anne L. Green: Lapokba zárt titkok

 

Anne L. Green regényei hosszú ideje színesítik az olvasmányaimat. Legutóbb fél évvel ezelőtt olvastam tőle a Smaragd-sziget első részét, Az ír farkas-t. A Lapokba zárt titkok című kötetre már korábban felfigyeltem, főként az erős témája miatt, azonban csak most született meg bennem a kellő elhatározás ahhoz, hogy a kezembe vegyem.

Lontai Léna: Gyilkos nárcisz

Lontai Léna olyan traumákat dolgoz fel a regényeiben, amelyeket mindenképpen meg kellene ismernünk, mégis ösztönösen menekülnénk előlük. A Könnyező liliomok és a Magányos cédrus olyan érzelmeket váltottak ki belőlem a megismerésük során, amelyekre a mai napig emlékszem. Emiatt döntöttem úgy, hogy szeretném elolvasni a Gyilkos nárciszt is. A fülszöveg alapján tudtam, hogy ez a történet sem lesz könnyű menet, és abszolút igazam volt, de egyáltalán nem bánom, hogy elolvastam.

M. J. Arlidge: Üsd, vágd (Helen Grace 2.)

Az első Helen Grace könyv kellemes csalódást okozott, így nagyon vártam, hogy a folytatás a kezeim közé kerüljön. Sok sorozatnál tapasztaltam már, hogy a részek színvonala ingadozik: van, amelyik minden szempontból erősebb, és van, amelyik gyengébb. Úgy gondolom, hogy kevés többkötetes történet képes megtartani az egyensúlyt, és nem elvenni az olvasó kedvét attól, hogy tovább olvassa. Éppen ezért jobban kedvelem az önálló könyveket, azonban azoknak is megvannak a hátrányai - többek között egy-egy szimpatikus szereplőt nem kísérhetünk végig, hanem egy történet után el kell búcsúznunk tőle. Az Üsd, vágd című olvasmánnyal őszintén szólva meggyűlt a bajom, de elhatároztam, hogy a jelenlegi élményemen felülemelkedve, adok esélyt a folytatásnak is.

Ella Steel: Érzéki rabság (Hajsza 3.)

A Hajsza sorozat első két részét - Féktelen hajsza, Végzetes hajsza - nem mostanában olvastam, így egy picit tartottam attól, hogy nem fogok tudni teljesen belefelejtkezni a történetbe, de szerencsére ez egyetlen pillanatra sem merült fel bennem az olvasás során. Ugyanakkora lelkesedéssel vetettem bele magam az Érzéki rabságba, mint Ella többi könyvébe.

Ludányi Bettina: Kisujjeskü - Egyezség 1.

A legutóbbi regényemet az írónőtől, a Festménybe zárt lelkeket nagyjából két évvel ezelőtt olvastam. Bettina kezdettől fogva olyan világokat épített fel, melyek az olvasót könnyedén beszippantják - volt köztük romantikus, akciódús és pszichológiai is. Minden alkalommal egy újabb különlegességgel, egy újabb plusszal alkotja meg a történeteit. Felettébb kíváncsi voltam, hogy legújabb sorozatának, az Egyezségnek a lapjai között milyen szörnyeteg, milyen titkok és milyen hajmeresztő kérdések bújnak meg!

Freida McFadden: A téboly otthona (Millie Calloway 1.)

 

A Gyilkos örökség által kapott rendkívül pozitív élmény után, tele kíváncsisággal és izgalom-éhséggel vágtam bele a Millie Calloway sorozat első részébe. A téboly otthona minden képzeletemet felülmúlta és olyan intenzív, frappáns történetben részesített, amire végképp nem számítottam. A kötet címe és borítója már önmagában is felkelti az olvasó figyelmét, azonban a fülszöveggel párosítva szédületes impressziót ígér.

P. C. Harris: Újrajátszás

Az írónő regénye az egyike volt az első Álomgyár kiadós élményeimnek. Évek óta tervezgettem az újraolvasást és őszintén bevallom, hogy sokkal jobban esett a lelkemnek, mint ahogyan azt gondoltam volna. Mert az Újrajátszás elrabolta a szívemet, összetörte azt, majd addig nem eresztette, míg az utolsó darabokat a helyére nem illesztette! P. C. Harris Árnyoldal című kötetét is olvastam régebben, a terveim közt szerepel annak a kötetnek az ismétlése is!

Lontai Léna: Könnyező liliomok

Lontai Léna regénye már a megjelenés beharangozásakor felkeltette az érdeklődésem. Fülszövegét és borítóját tekintve is egy igazán különleges, ugyanakkor brutális történetet ismerhetünk meg három generáción átívelve, ami olykor elszorítja a torkunkat, míg máskor szétcincálja a lelkünket. Egy igaz történet, ami lélektani magaslatokba emel és mélységekbe taszít!

Anne L. Green: Baljós szitakötő (Biztos menedék 1.)

Kezdetektől fogva izgatottan vártam a regény megjelenését. Biztos voltam abban, hogy ez a történet most még különlegesebb lesz, mint amit az írónőtől megszokhattunk. A Baljós szitakötő című kötet alapvetően a családon belüli erőszakot, a bántalmazó kapcsolatból való kilépés témakörét öleli fel.