Sáfrán Judit: A néma szó hatalma - előolvasás

Sáfrán Judit munkásságával több mint négy évvel ezelőtt ismerkedtem meg. Az Örökölt királyság duológia mindkét kötetét előolvasás keretében lehetőségem volt megismerni, annak ellenére, hogy akkoriban még annyi fantasy regény sem fordult meg a kezemben, mint az elmúlt évek során. Az írisz emlékei és Az írisz áldozata Cylia világába repített el, ahol szívesen időztem. Emiatt nagyon boldoggá tett, hogy az írónő ismét bizalmat szavazott nekem, és az elsők között ismerhettem meg a NewLine Kiadó égisze alatt megjelenő, legújabb művét. 

Történet:

A kormányzók évszázadok óta az első kiejtett szó alapján sorolják csoportba a társadalom tagjait. A központ a kasztok közös területe, itt keveredhetnek, de ezen kívül minden rétegnek vannak régiói, amelyek csak hozzájuk tartoznak, és mások nem tehetik be a lábukat arra a területre. Drezedában hat csoportosulás van: az egók, a határozottak, a kreatívok, az elvontak, a rejtettek és a különlegesek. 

Főszereplőnk a tizenkilenc éves Axiandra, aki az egyetlen képességekkel bíró néma, aki képes mások fejében megszólalni. Tízéves korától kezdve edzésből áll az élete, az a cél vezérli, hogy a kormányzó védelmezője legyen. Ebben segít neki a huszonegy éves Zitral, aki már három éve a kiképzője. A felkészítés alatt többek között magasabb szintre emelik a közelharci tudását, megtanul tőrt dobálni különböző távolságokból, az állóképességét is fejlesztik, valamint azért, hogy a szervezete immunissá váljon a mérgek ellen – hiszen egy védelmezőnek erre is fel kell készülnie – mindennap juttatnak belőle a szervezetébe.

A lány családja szétszéledt: az édesanyja meghalt, a fogadott nővére kasztot váltott, ő és a nővére, Katrin pedig az édesapjuktól külön házban élnek, akinél sok időt tölt Dorothea, a házvezetőnőjük. 

Egy nap az égen megjelenik egy csillag, a Tüzes, ami azt jelenti, hogy a közösséget nagy változás fogja érni. A kormányzó súlyos betegsége – barbéria – miatt beharangozzák, hogy az ország vezetőjeként új kormányzót választanak. Minden kasztból egy jelölt kerül be az esélyesek közé, Axia és Zitral is köztük van. A jelölteknek három életveszélyes megmérettetésen kell részt venniük: egy logikai és egy ügyességi próbán, ahol önállóan kell helytállniuk, valamint egy komplex, minden készségüket tesztelő feladaton, ahol a többiekkel össze kell dolgozniuk. 

Már a kormányzóválasztással kapcsolatos megbeszélésen fény derül arra, hogy valaki nem tiszta lapokkal játszik: Axia nem írta alá a jelentkezési lapot, a neve mégis szerepel a résztvevők között – ezért a lánynak akarata ellenére teljesítenie kell a feladatokat. 

Zitral és Axia már gyerekkoruk óta versengenek egymással, hogy melyikük a jobb. A közöttük lévő barátság és a kiképző-tanonc kapcsolat magasabb szintre emelkedett az idő előrehaladtával, de félnek bevallani egymásnak az érzéseiket. 

Miért ekkora a különbség Axiandrában a többiekhez képest? 
Honnan fakad az ereje, aminek csak a képzelete szab határokat, és mi a rendeltetése?
Hogyan sikerül teljesíteniük a különböző feladatokat, és hogyan képesek az érzelmeiket a szükség elé helyezni a vészterhes időkben? 
Milyen fenyegetettség rejlik a “homok és vér” jóslat mögött, és hogyan lehet megállítani?

Véleményem:

Izgatottan kezdtem bele a történetbe, mert nagyon kíváncsi voltam arra, hogy milyen mágikus világba fogok belecsöppeni. A fülszöveg alapján volt elképzelésem róla, de azt gondolom, hogy annál sokkal elképesztőbb élményt nyújtottak nekem az oldalak. Kifejezetten tetszett az, hogy – ahogy az Örökölt királyság duológiában, úgy itt is – különleges teremtmények szerepelnek a történetben, többek között alakváltó vadmacskák, akik kismacskából alakulnak át párduccá; kenyérállat, aki a fogadóban dolgozik, üveglelkek, az erdei rém és hatalmas rovarok. Szerintem fontos, hogy a varázslatos és a valós karakterek is hasonlóképpen kidolgozottak voltak.

Őszintén szólva nekem egy kicsit lassan indult be a kötet, aztán, ahogy megkezdődtek a kormányzóválasztással kapcsolatos események, úgy lett a cselekmény egyre pörgősebb. Egyszerre volt akciódús és romantikus, hiszen nemcsak a megpróbáltatások sikere volt a tét, hanem a szerelem is előtérbe került.

A néma szó hatalma egy olyan utazásra invitál, ahol a küldetés teljesítése mellett az érzelmek is jelentős szerepet kapnak. A főszereplő egyszerre bontja le az erejének a korlátait a három próbatétel során, és ismeri fel azt, hogy mit jelent számára a kiképzője. Axia és Zitral között a párbeszédek egyszerre incselkedőek és szenvedélyesek voltak, szikrázott a levegő körülöttük.

Sáfrán Judit abszolút megtartotta az egyensúlyt a cselekményszál és az emóciók között, azt gondolom, egyik sem kapott központi szerepet, és ebben a műben ez teljesen jól működik. Olyan fordulatok rejlenek a fejezetekben, amelyektől szórakoztató és magával ragadó az egész könyv. Annak ellenére, hogy nem áll hozzám közel a zsáner, nagyon szerettem olvasni és Axia oldalán részt venni a különböző veszélyes helyzetek megoldásában.

Azoknak a könyvmolyoknak ajánlom, akik szívesen vesznek a kezükbe romantikus-fantasy történeteket, amelyek látványosak a bennük rejlő varázslatos elemektől és karakterektől, amelyek lüktető és ingergazdag jelenetekkel színesítik a cselekményszálat, és amelyek megmutatják, hogy a tiltott érzések hogyan változnak intenzív szerelemmé.

 

 Köszönöm Sáfrán Judit írónőnek az előolvasási lehetőséget!

 

Kedvenc idézetek:

 

"– (..) Ne játssz a tűzzel, varázsszemű!"

 

„Szívesebben lennél a rejtettek tagja, mint hogy egyedül legyél a csoportodban?”
Ezt még soha senki sem kérdezte meg tőlem.
„Ha választhatnék, egyik csoporthoz sem tartoznék.”
A magasba szökött a szemöldöke.
„Ezt ki tudnád fejteni?”
„Minden csoportnak megvan a maga előnye és a hátránya, mégis rangsoroljuk őket. Nem hiszem, hogy az egyik kaszt jobb lenne a másiknál. Mindegyik a maga módján különleges. Kár beskatulyázni és falak közé szorítani az embereket. Örülnék, ha kötöttségek nélkül járhatnám az országot, és persze anélkül, hogy azon kellene gondolkoznom, hogy közös területen vagy az egyik kaszt területén járok-e.”

"A valóságot néha jobb mesékbe rejteni, akkor kevésbé ijesztő. 
Bőven elegendő, ha csak a szerző és múzsája tudja az igazságot."

"Olyan gyors akartam lenni, mint a tornádó. Képzeletem szárnyra kelt, lábam és légzésem könnyedebbé vált. Kezem közt átfújt a levegő, és úgy tűnt, magam is azzá válok: sebesen forgó, megállíthatatlan szélvésszé."

"Gyógynövényillata, mely a sötét erdők növényeire emlékeztetett, az orromba kúszott, teljesen megbabonázott. 
Azon kaptam magam, hogy az agyamra köd telepedik, és már képtelen vagyok ellenállni."

"– Honnan tudod, ki vagyok? – faggattam tovább.
– Én vagyok az, akivel a történet kezdődik, te pedig az, akivel véget ér – jött a fejemben a válasz."

"Mindenre te vagy a megoldás."

"Lángra lobbantotta bennem a tüzet, vele együtt égtem, és nem foglalkoztatott, mi minden pusztul el a nyomunkban."

"Vannak pillanatok, amikor az ember nem tud józanul gondolkozni. Amikor nem bírja elhinni, amit lát. Amikor azt hiszi, még van értelme tovább küzdeni. De aztán rájön, hogy csak áltatja magát, mert a halál nem válogat, és nem megmásítható."

"(..) egy csillag sem tündökölhet örökké."

 

!! SPOILERVESZÉLY !! 

 

"Végigszántotta fonott copfomat, amit az ajkához emelt, és csókot lehelt rá. Beleborzongtam. – Imádom az illatod! Édeskés vagy, mint az erdei szellőrózsa.
– Az a virág mérgező.
– Te is ekképp mérgezed meg a gondolataimat. Csak te jársz a fejemben.
Forróság öntött el. Arca közelebb ért az enyémhez, lehelete a fülemet csiklandozta. Nem bírtam megmozdulni.
– Na és a szemed! – A pillantásunk találkozott. – Mindig más árnyalatban tündököl. Most tudod, milyen színben pompázik?
A fejemet ingattam.
– Gyöngyházfényű. Ez a kedvenc árnyalatom, teljesen megigéz."

"Láttam, hogy vágyik rám, és ha bárki bántani merészel, felégeti az egész világot. 
Szemében a nyers őrültség egyszerre volt őszinte, kétségbeesett és rettenetesen vonzó."

"– Azt kívánom, hogy megérinthesselek. Azt akarom, hogy hozzám érjen a bőröd, hogy ne legyen köztünk semmilyen akadály, ami elválaszthatna minket egymástól. – Megrántotta a hálóruhám, ami reccsent egyet. – Azt akarom, hogy csak az enyém légy. Akarom, hogy kívánj, és úgy fuldokolj a vágytól, ahogyan én szoktam a közeledben. 
Akarom, hogy vágyj arra, amit tenni készülök veled. 
Azt akarom, hogy minden gondolatod rólam szóljon. 
Csak magamnak akarlak, és belehalok, ha nem lehetsz az enyém."

"Indák tekeredtek a jobb karom köré, melyek az ágy szegélyéhez rögzítettek.
Meghökkenve nevettem el magamat.
– Ugye tudod, hogy ebből ki tudnék szabadulni, ha akarnék?
– Ebben biztos vagyok, de addig is az én foglyom vagy.
És ekkor lecsapott rám."

Fülszöveg:

 

„Első szavunkban az erőnk.
Első szavunkban a jövőnk.
Első szó nélkül semmit sem érünk.”

Axiandra egy ősi, csillagokhoz kötődő közösségben nőtt fel, ahol az első kiejtett szó határozza meg az egyén természetfeletti erejét és kasztját.
Ám a lány néma, sosem volt első szava, mégis különleges képességgel bír: mások fejében beszél, és teremt a képzeletével.

Kiképzője, Zitral oldalán a betegeskedő kormányzó védelmezőjének készül, az élete viszont fenekestül felfordul, amikor beválasztják az új országvezető pozíciójáért folyó versenybe.
Fel kell vérteznie magát a kegyetlen megmérettetésekkel szemben, miközben fényt kell derítenie azokra az ősi titkokra, amelyek a saját erejét is megmagyarázhatják.

Vajon Axiandra helyt tud állni a próbatételeken, és helyre tudja hozni azt, amit az elődök elrontottak?
A maga urává válhat azon az úton, melyen az épségét és a szívét is kockára teszi?

Sáfrán Judit romantikus high fantasy regénye egy különleges világba kalauzol, ahol a szavak vívják a legnagyobb csatát.

 

(NewLine, 2026)