M. J. Arlidge: A babaház (Helen Grace 3.)

Ambivalens érzésekkel kölcsönöztem ki a Helen Grace sorozat harmadik részét, tekintettel arra, hogy az előző kötetek változó élményt nyújtottak számomra. Az Ecc, pecc könnyen belopta magát a szívembe a nyomozástól kezdve egészen a gyilkosságok kibontakozásáig, miközben fokozatosan megismerhettem a nyomozót és csapatát. Aztán az Üsd, vágd nem tudott igazán magával ragadni, mert aránytalannak éreztem a szereplők magánéletét a cselekménnyel szemben. Legnagyobb bánatomra A babaház sem hozta azt a szintet, amit szerettem volna átélni a lapok közé mélyedve.

Patricia Gibney: A végső árulás (Lottie Parker 6.)

Patricia Gibney munkásságával a 2020-as évben ismerkedtem meg, amikor egyszuszra ledaráltam a Lottie Parker sorozat első öt részét (A hiányzók, Az elrabolt lányok, Az elveszett gyermek, Nincs menedék, Titkok terhe). Ezt követően azonban akaratlanul is lemaradtam a további kötetekről. Igazából most sem magamtól jutott eszembe a sorozat: több olvasó ajánlására került be a legutóbbi könyvtári kölcsönzésembe. Minden túlzás nélkül, nagyon örülök annak, hogy így alakult, mert az első néhány fejezetig el sem tudtam képzelni, hogy mennyire hiányzott a nyomozó és a csapata.

Erős Márti: Papírpillangók

 

Erős Márti legelső, kizárólag e-book formátumban megjelent ifjúsági-romantikus vonalú könyvét még 2023-ban olvastam. A második regénye a Pitypang kiadó égisze alatt jelent meg tavaly, amire már akkoriban felfigyeltem, azonban ezidáig nem adódott lehetőségem megismerni. A Papírpillangók nem csak zsánerben különbözik a Kalliopétól, hanem az írónő stílusában, fogalmazásmódjában is - érezhető a fejlődés, sokkal összeszedettebb és reálisabb képet kap az olvasó a történetről.