2021. július 3.

Whitney G.: Barátod:Carter

A Barátod: Carter című kötet elolvasását már a tavalyi megjelenés óta tervezem, azonban múlt hónapban döntöttem a mű beszerzéséről. Úgy vélem, hogy jó döntés volt, mert maga a könyv a lehető legjobb pillanatban talált meg. Már a fülszöveg elolvasása után tudtam, hogy egy klisés, százszor megírt szerelmi sztorit fog feldolgozni, mégis belekezdtem. Olvasnom kellett valamit, ami kikapcsol, megnevettet, s Whitney G. olvasmánya pont ezt tette velem. Megmentett egy esetleges olvasói válságtól!

A történetről:

Arizona és Carter már hosszú évek óta legeslegjobb barátok. Vagyis azok voltak. Egészen addig, amíg egy hatalmas buli közepén egymásnak nem estek. Persze egy csóknál nem álltak meg. Egyszerűen nem tudtak véget vetni bimbózó kapcsolatuknak. Aztán történt valami, ami hatalmas döntésre kényszerítette őket. Közel maradnak-e egymáshoz, vagy sem?

Főszereplőink általános iskolás koruk óta barátok. Olyanok, akik mindent tudnak egymásról. Minden pillanatban ott álltak a másik mellett és minden őrült gondolatot, tettet végig asszisztáltak. Olyanok, akik együtt mosolyogtak, sírtak, aggódtak és dühöngtek. Elválaszthatatlanok voltak.

A körülöttük lévők mind azt hitték, hogy többről van szó, mint barátság. Csak ők ketten tudták, hogy valóban csak és kizárólag barátok, semmi extra. Majd bekövetkezett az a perc, amikor meglátták egymásban a valódi érző, szexi embert és képtelenek voltak elvonni a pillantásukat a másikról. Egymás mellett nőttek fel, minden égő és gáz dolgot tudtak a másikról, ugyanakkor azt is, hogy mi okozza a legnagyobb örömöt a másiknak. Minden egyes porcikájukat ismerték a másiknak. Érezni kezdték, hogy valami megváltozott köztük. Az eddigi vicces, szeretettel teli légkör más értelmet nyert. Vonzódni kezdtek egymáshoz, észrevették a külső szépséget, ami a belsőt tökéletesen kiegészítette.

Úgy érzik, hogy ez benne volt a kapcsolatukba, de nem lehetett tudni, hogy mikor törik felszínre. Nem fogják bántani a másikat, nem fogják megfosztani magukat a boldogságtól. Szenzációs párost alkotnak és mindent túlélnek közösen.

Ám mire belelovallnák magukat abba, hogy ez valami több, addigra egy hír felforgat mindent. Ari imádja a szakácsművészetet és szeretne bejutni egy neves iskolába. Ám amikor megkapja a lehetőséget, nem tudja mi lenne a helyes döntés. Carter dönt helyette. Mi számít igazi boldogságnak? Mit vagyunk képesek megtenni azért, akit szeretünk?

Vélemény:

Whitney G. kötete apró cafatokra cincált. Akkora hatással volt rám, hogy nem tudtam érzelem nélkül maradni. Sírva fakadtam. Mosolyogtam. Éreztem a fájdalmukat, a csalódottságukat és a félelmeiket.

A történet fantasztikus, imádtam minden oldalát! Több ilyen kötetre kellene rátalálnom, mert akkor a nehezebb napokra meglennének a mentsváraim! Mert számomra az volt. Nem kellett gondolkodni rajta, hanem egyszerűen csak figyelni kellett és sodródni az árral!

Sajnáltam Arizonát és Cartert a helyzet miatt, de bíztam benne, hogy megoldják.. Annyi meglepetést okozott és akkora csavarok voltak benne.. Lenyűgöző olvasmány volt!

Ajánlom azoknak az olvasóknak:

  •         akik szeretik a romantikus, könnyed történeteket
  •        akik nem riadnak vissza az érzelmektől
  •        akiket nem zavar, ha a cselekmény klisés
  •        akik pihenni szeretnének egy laza olvasmány mellett

Idézetek a könyvből:

"Soha senki nem csókolt meg úgy, ahogy ő. Soha nem éreztem így magam; lényem egészében feltámadt a vágy, és még többet akartam. Sokkal többet."

"Mindenre emlékeztem (..) Minden. Átkozott. Részletre."

"Évekig nem értettem, mit jelent egyszerre nevetni és sírni. Most megtudtam."

"Carter legjobb barátja – mindörökké"

"Több vagy, mint „csak” egy legjobb barát, és soha többé nem akarok „csak a barátod” lenni."