Történet:
2019
Julinak rengeteg terhet kell a vállán cipelnie, melyek számtalan alkalommal nehezednek rá valódi súlyukkal, s csak minden erőfeszítését felhasználva sikerül napról napra túlélnie mindezt.
Az édesanyja egy otthonban éli a megmaradt éveket, amit az Alzheimer-kór keserít meg.
Márk, az egyetlen szerelme már nincs mellette, s egyszerűen képtelen feldolgozni ezt.
Nehezen boldogul a két gyermekével, sőt valójában mindhármuk részéről embert próbáló az elmúlt egy év.
Zoé rettenetesen elhidegült tőle, s teljesen elzárkózott az egykori mély anya-lánya kapcsolatuk elől. Alex az, aki igyekszik mentsvárként helyt állni az anyja és a nővére közt. Ő az, aki higgadtan és józanul veszi az élet által eléjük gördített akadályokat.
Ria éli a saját életét, de mindent megtesz a legjobb barátnőjéért és igyekszik kirángatni abból a kegyetlen helyzetből, amibe gyermekeivel belekerült.
Arnold csupa szív férfi, aki Juli mellett áll a legszomorúbb pillanatokban és vállát tartja, ha szüksége van a támogatására.
2002
Egy rettentően meleg, nyári napon a strandon heverészik főszereplőnk a legjobb barátnője társaságában. Egy szokatlan véletlennek – pontosabban egy röplabdázó fiúnak és egy kiömlött hűsítő italnak – köszönhetően ismerkedik meg valakivel, aki egyetlen szempillantás alatt megmozgat benne mindent. Egy engesztelő találkozás után nincs megállás a kettejük közt vibráló érzelmeket tekintve. Ugyan kezdetben elég ritkán (hetente-kéthetente) találkoznak, de mégis azt érzik, hogy végre lehorgonyozhatnak valami őszinte és tiszta érzelmű személy mellett.
Idejekorán széttörhetetlen kapocs alakul ki köztük, pedig kisebb viták végig kísérik a kapcsolatukat, sőt néha nagyobbak is. Ennek ellenére minden egyes percben visszavonhatatlan szeretetet és szerelmet éreznek egymás iránt, melyet szétzúzhatatlannak hisznek.
2018
Vannak olyan esetek, amikor egy masszív, stabil lábakon álló románc darabokra hullik.
Aznap Juli bízik abban, hogy egy fantasztikus estét töltenek kettesben a férfival, hiszen a gyerekek sem lesznek otthon. Ám sajnos ez a gondolat egészen addig tart, míg Márknak el nem kell rohannia otthonról egy hívás miatt – mely mögött egy nő áll, aki már évekkel ezelőtt is egy undok kis hárpia volt, s egyfolytában kergette a viszonzatlan érzelmeivel a férfit.
Aznap Juli összeveszik Márkkal, de már nincs lehetőségük bocsánatot kérni a másiktól.
Aznap Juli és a családja élete fenekestül felfordul, s már soha többé nem lesz ugyanolyan.
Mi az az észrevétlenül lesújtó eset, ami megszakítja az örökkévalóságig tartó törődést és vonzalmat? Hogyan lehet elfogadni és felfogni egy megváltoztathatatlan tragédiát?
Véleményem:
Hugyec Anikó regénye a lélek legmélyebb érzelmeibe és legbensőségesebb pillanataiba kalauzol el. A mű betekintést nyújt az ember szívós és törékeny részébe, melyek az élet legkíméletlenebb helyzeteiben mutatkoznak meg leginkább. Olyan távolságokba sodor, ahonnan képtelenség ép szívvel és lélekkel visszatérni.
Juli szemén keresztül megtapasztalhatjuk a megmásíthatatlan szerelmet és a legfájdalmasabb igazságot is. A főszereplő története végül olyan befejezést kap, ami a legedzettebb szívet is összezúzza - így nem meglepő ugyan, de a mű végére patakokban folytak a könnyeim.
A Túl kevés idő egy lenyűgöző stílusban megírt, magasztos emóciókkal és csipetnyi erotikával fűszerezett regény. Egyáltalán nem tűnik egy kezdő író szárnypróbálgatásainak, mert olyan precízen, ugyanakkor változatosan került megfogalmazásra minden egyes szó, amivel már régen találkoztam.
Anikó regényét azoknak az olvasóknak ajánlom, akik szeretnének egy velejéig érzelemdús, ugyanakkor komoly témát feszegető történetet megismerni! Mert a Túl kevés idő csak a külcsínében pompázatosan rózsaszín, míg belül egy keserves és megrázó történet az élet okozta kegyetlenségről, s annak elfogadásáról!
Kedvenc idézetem:
"Akkoriban azt hittem, hogy a mi szerelmünk széttéphetetlen. Hogy mi ketten együtt képesek vagyunk legyőzni minden akadályt. Hogy amíg fogjuk egymás kezét, addig nem történhet baj. És ha a világ egyszer mégis összedől, mi ott állunk majd a nagy romhalmaz tetején egymás ölelésében, kacagva és boldogan, amiért élünk és vagyunk egymásnak (..)"
"(..) megtanultam, hogyan tűnjek mások szemében erősnek."
"Azt a súlyt, amit a szívem helyén hordok, soha többé nem fogom tudni lerakni."
"(..) nem élhetsz úgy életed végéig, hogy ekkora harag nyomja a szíved. Magad miatt bocsáss meg, hogy végre békére lelj és tovább tudj lépni."
"(..) kegyetlen játékot űz az élet. Megannyi boldog élménnyel ajándékoz meg bennünket azért, hogy aztán mindezt egyetlen pillanat alatt kínzó gyötrelemmé alakítsa."
"– Szeretlek a végtelenségig…
Fülszöveg:
Vannak sorsdöntő pillanatok.
Találkozások, melyek életünk hátralévő részét alapjaiban változtatják meg.
Mindig is azt hittem, hogy ilyen szerelem csak a filmekben van.
Aztán egy napon jött ő és rám mosolygott a tengerkék szemeivel, miközben selymes szőke hajában a napfény táncolt.
Őrületesen szerettük egymást Márkkal. Mindketten azt hittük, hogy az égvilágon semmi sem választhat el bennünket egymástól.
Tévedtünk.
Az utolsó emlékem róla az, hogy egy veszekedés után kilépett azon az ajtón.
A szívem ott és akkor millió szilánkra tört.
Márk elment, nekem pedig nem maradt más utána, csak a fájdalomtól ordító üresség.
Juli egy kamaszodó ikerpár egyedülálló édesanyjaként tengeti mindennapjait. Élete minden pillanatát átitatja a férje hiánya. Mindezt megnehezíti a lányával való állandó viaskodás, amiben a fia a kettejük közötti tűzfal és védőbástya egyben. Némi vigaszt nyújt neki a két legjobb barátja, ám még ők sem képesek kitörölni a szívéből az elmúlt év fájdalmát.
Múlt és jelen között vékonyka a határvonal, ám Juli életében e kettő, akár a mennyország és a pokol.
A múlt maga a szerelem, a boldogság, a soha véget nem érő napsütés.
A jelen azonban sötét és hideg. Kínzóan magányos.
Vajon el lehet-e felejteni azt az embert, aki számodra a mindent jelentette? Le lehet-e zárni a múltat, amely oly’ gyönyörű volt? El lehet-e engedni a fájdalmat, amely belülről szétmarja a lelked?
Mi az az erő, ami mégis szétszakítja a szétszakíthatatlant?
2019
Julinak rengeteg terhet kell a vállán cipelnie, melyek számtalan alkalommal nehezednek rá valódi súlyukkal, s csak minden erőfeszítését felhasználva sikerül napról napra túlélnie mindezt.
Az édesanyja egy otthonban éli a megmaradt éveket, amit az Alzheimer-kór keserít meg.
Márk, az egyetlen szerelme már nincs mellette, s egyszerűen képtelen feldolgozni ezt.
Nehezen boldogul a két gyermekével, sőt valójában mindhármuk részéről embert próbáló az elmúlt egy év.
Zoé rettenetesen elhidegült tőle, s teljesen elzárkózott az egykori mély anya-lánya kapcsolatuk elől. Alex az, aki igyekszik mentsvárként helyt állni az anyja és a nővére közt. Ő az, aki higgadtan és józanul veszi az élet által eléjük gördített akadályokat.
Ria éli a saját életét, de mindent megtesz a legjobb barátnőjéért és igyekszik kirángatni abból a kegyetlen helyzetből, amibe gyermekeivel belekerült.
Arnold csupa szív férfi, aki Juli mellett áll a legszomorúbb pillanatokban és vállát tartja, ha szüksége van a támogatására.
2002
Egy rettentően meleg, nyári napon a strandon heverészik főszereplőnk a legjobb barátnője társaságában. Egy szokatlan véletlennek – pontosabban egy röplabdázó fiúnak és egy kiömlött hűsítő italnak – köszönhetően ismerkedik meg valakivel, aki egyetlen szempillantás alatt megmozgat benne mindent. Egy engesztelő találkozás után nincs megállás a kettejük közt vibráló érzelmeket tekintve. Ugyan kezdetben elég ritkán (hetente-kéthetente) találkoznak, de mégis azt érzik, hogy végre lehorgonyozhatnak valami őszinte és tiszta érzelmű személy mellett.
Idejekorán széttörhetetlen kapocs alakul ki köztük, pedig kisebb viták végig kísérik a kapcsolatukat, sőt néha nagyobbak is. Ennek ellenére minden egyes percben visszavonhatatlan szeretetet és szerelmet éreznek egymás iránt, melyet szétzúzhatatlannak hisznek.
2018
Vannak olyan esetek, amikor egy masszív, stabil lábakon álló románc darabokra hullik.
Aznap Juli bízik abban, hogy egy fantasztikus estét töltenek kettesben a férfival, hiszen a gyerekek sem lesznek otthon. Ám sajnos ez a gondolat egészen addig tart, míg Márknak el nem kell rohannia otthonról egy hívás miatt – mely mögött egy nő áll, aki már évekkel ezelőtt is egy undok kis hárpia volt, s egyfolytában kergette a viszonzatlan érzelmeivel a férfit.
Aznap Juli összeveszik Márkkal, de már nincs lehetőségük bocsánatot kérni a másiktól.
Aznap Juli és a családja élete fenekestül felfordul, s már soha többé nem lesz ugyanolyan.
Mi az az észrevétlenül lesújtó eset, ami megszakítja az örökkévalóságig tartó törődést és vonzalmat? Hogyan lehet elfogadni és felfogni egy megváltoztathatatlan tragédiát?
Véleményem:
Hugyec Anikó regénye a lélek legmélyebb érzelmeibe és legbensőségesebb pillanataiba kalauzol el. A mű betekintést nyújt az ember szívós és törékeny részébe, melyek az élet legkíméletlenebb helyzeteiben mutatkoznak meg leginkább. Olyan távolságokba sodor, ahonnan képtelenség ép szívvel és lélekkel visszatérni.
Juli szemén keresztül megtapasztalhatjuk a megmásíthatatlan szerelmet és a legfájdalmasabb igazságot is. A főszereplő története végül olyan befejezést kap, ami a legedzettebb szívet is összezúzza - így nem meglepő ugyan, de a mű végére patakokban folytak a könnyeim.
A Túl kevés idő egy lenyűgöző stílusban megírt, magasztos emóciókkal és csipetnyi erotikával fűszerezett regény. Egyáltalán nem tűnik egy kezdő író szárnypróbálgatásainak, mert olyan precízen, ugyanakkor változatosan került megfogalmazásra minden egyes szó, amivel már régen találkoztam.
Anikó regényét azoknak az olvasóknak ajánlom, akik szeretnének egy velejéig érzelemdús, ugyanakkor komoly témát feszegető történetet megismerni! Mert a Túl kevés idő csak a külcsínében pompázatosan rózsaszín, míg belül egy keserves és megrázó történet az élet okozta kegyetlenségről, s annak elfogadásáról!
Kedvenc idézetem:
"Akkoriban azt hittem, hogy a mi szerelmünk széttéphetetlen. Hogy mi ketten együtt képesek vagyunk legyőzni minden akadályt. Hogy amíg fogjuk egymás kezét, addig nem történhet baj. És ha a világ egyszer mégis összedől, mi ott állunk majd a nagy romhalmaz tetején egymás ölelésében, kacagva és boldogan, amiért élünk és vagyunk egymásnak (..)"
"(..) megtanultam, hogyan tűnjek mások szemében erősnek."
"Azt a súlyt, amit a szívem helyén hordok, soha többé nem fogom tudni lerakni."
"(..) nem élhetsz úgy életed végéig, hogy ekkora harag nyomja a szíved. Magad miatt bocsáss meg, hogy végre békére lelj és tovább tudj lépni."
"(..) kegyetlen játékot űz az élet. Megannyi boldog élménnyel ajándékoz meg bennünket azért, hogy aztán mindezt egyetlen pillanat alatt kínzó gyötrelemmé alakítsa."
"– Szeretlek a végtelenségig…
–… és még azon is túl – fejezem be vele együtt a mondatot (..)"
További információk:
- Olvasásom: 2022. február 15. - február 25.
- Kiadó: NewLine
- Oldalak száma: 402 oldal
Fülszöveg:
Vannak sorsdöntő pillanatok.
Találkozások, melyek életünk hátralévő részét alapjaiban változtatják meg.
Mindig is azt hittem, hogy ilyen szerelem csak a filmekben van.
Aztán egy napon jött ő és rám mosolygott a tengerkék szemeivel, miközben selymes szőke hajában a napfény táncolt.
Őrületesen szerettük egymást Márkkal. Mindketten azt hittük, hogy az égvilágon semmi sem választhat el bennünket egymástól.
Tévedtünk.
Az utolsó emlékem róla az, hogy egy veszekedés után kilépett azon az ajtón.
A szívem ott és akkor millió szilánkra tört.
Márk elment, nekem pedig nem maradt más utána, csak a fájdalomtól ordító üresség.
Juli egy kamaszodó ikerpár egyedülálló édesanyjaként tengeti mindennapjait. Élete minden pillanatát átitatja a férje hiánya. Mindezt megnehezíti a lányával való állandó viaskodás, amiben a fia a kettejük közötti tűzfal és védőbástya egyben. Némi vigaszt nyújt neki a két legjobb barátja, ám még ők sem képesek kitörölni a szívéből az elmúlt év fájdalmát.
Múlt és jelen között vékonyka a határvonal, ám Juli életében e kettő, akár a mennyország és a pokol.
A múlt maga a szerelem, a boldogság, a soha véget nem érő napsütés.
A jelen azonban sötét és hideg. Kínzóan magányos.
Vajon el lehet-e felejteni azt az embert, aki számodra a mindent jelentette? Le lehet-e zárni a múltat, amely oly’ gyönyörű volt? El lehet-e engedni a fájdalmat, amely belülről szétmarja a lelked?
Mi az az erő, ami mégis szétszakítja a szétszakíthatatlant?