K. M. Holmes regényei időről időre utat találnak hozzám, és mivel már két éve nem olvastam tőle, izgatottan vártam, hogy újra elmerüljek a világában. Az Érzelmek ritmusa című regényre a könyvtár falai között találtam rá, a kötet látványának első benyomása alapján döntöttem. Bár a zenész főszereplőkkel kapcsolatban vegyes tapasztalataim vannak, az írónő korábbi műveivel szerzett pozitív élményeim miatt mégis bizalommal vágtam bele ebbe a történetbe.
Főszereplőink ismertsége gyermekkorukig nyúlik vissza, amikor is szomszédok lettek, és nem sokkal ezután barátok is. Lana Zuvela első pillantásra beleszeretett a testvérpár kedvesebb, ugyanakkor nőcsábász tagjába, Kailba. A fiú ellentétes jeleket küldött a lánynak, ezt követően a vigaszt minden alkalommal a másik Milos-fiú, Dante nyújtotta. Ám az egyik buli alkalmával a helyzet eldurvult és Lana szíve apró darabokra tört, ami a négyük barátságára nagy hatással volt.A Zuvela család – Lana, az öccse, Mirko és az édesanyjuk – az édesapjuk elvesztése után úgy döntött, hogy hátrahagyják horvátországi házukat, és visszatérnek Olaszországba. Az anya úgy vélte, mindannyiuknak szüksége van az újrakezdésre, egy új környezetben.
Végül hosszú évek múltán Mirko, az egyetem befejezését követően, visszatért gyermekkori házukba, és éttermet nyitott. Lana pedig az édesanyja által vezetett pékségben dolgozott.
Egy évvel később a nő hazalátogat a horvát vidékre az öccse kérésére, aki nem titkolta, hogy az álma veszélybe került. Lana már az első nap viszontlátja élete egyik meghatározó alakját, Dantét, aki rögtön magára vonta a figyelmét. Idővel fény derül arra, hogy valójában mekkora probléma adódott az étteremmel, de arra Mirko álmaiban sem gondolt volna, hogy mekkora összefogás alakul ki a hely megmentése érdekében.
Nem sokkal később a nő kénytelen szembenézni múltja egy másik fejezetével, Kail-lal is. Az étterem felfuttatása nem könnyű, de Lana számára nehezebbnek bizonyul az, hogy feltépje a múlt sebeit, megértse a történteket és a jövőjéről letegye azt a terhet, amelyet a Milos-testvérek emléke rakott rá.
Vajon felülírhatja a törődés a szerelmet, ha egy számunkra kedves szív megóvásáról van szó?
Mikor hull le valakinek a szeméről a szerelem rózsaszín köde, ha újra és újra a padlóra zuhan?
Számomra pozitív csalódás volt a könyv, noha kezdetben ambivalens érzéseket keltett bennem a zenész főszereplő. A kettős idősík és a váltott szemszög dacára szerintem tökéletesen követhető volt a szereplők fejlődése az évek során. Különösen értékeltem, hogy Lana naivsága mennyire eltűnt, milyen határozott és kitartó nővé vált, valamint hogy Kail személyisége mennyire megváltozott a fiatalkori önmagához képest. A főbb szereplők szerethetőek, elérték, hogy fejezetről fejezetre részese legyek a cselekménynek.
Az Érzelmek ritmusa gördülékeny stílusban íródott, egyszerű, de érzelmekkel teli történet, amely hamar a bűvkörébe vont. Nincs túlbonyolítva, mégis képes kirángatni a valóságból. Komoly témák is terítékre kerülnek, de a humor sem hiányzik belőle. Szórakoztató, ugyanakkor mélyebb témákat is érint. Alig tudtam letenni, az utolsó fejezethez érve jöttem rá arra, hogy mennyire hiányzott Miss Holmes stílusa. Szerintem azzal mindent elárulok, hogy a mostani könyvtári-pakkomban is szerepel egy könyv tőle.
Számomra a könyv legnagyobb üzenete az volt, hogy gyakran annyira az elképzeléseinkhez és az igazunkhoz ragaszkodunk – ahogyan Lana is Kail iránti szerelméhez –, hogy közben elsiklunk a valódi értékek mellett. Szerencsére Lana végül még időben felismerte, hogy Dante az, aki igazán mellette állt, így lehetőséget kapott a boldogságra. Ugyanakkor fontos lenne észrevenni, hogy a külsőnél sokkal többet ér a személyiség.
Összességében az Érzelmek ritmusa számomra egyszerre volt őszinte és magával ragadó – és biztos vagyok benne, hogy mások szívét is könnyedén rabul ejti.
"Van, akit csak utólag tudunk értékelni. Akkor, amikor elveszítjük egy időre, és a távolság olyan nagyra nő, hogy utána a közelség részegítő."
"– Te még egy közelgő vihart is képest lennél széttépni, igaz?
– Fogalmam sincs, hogy kell – mosolyogtam vissza rá –, de ha az utamba áll, megteszem."
"Egy ág reccsent a lábam alatt, vagy talán egy kavicsra léptem, nem tudom. Az sem kizárt, hogy a szívemet hallottam megroppanni az érzelmek súlya alatt. Igen, azt hiszem, ilyen hangot ad ki egy szív, amikor nem bír betelni a gyönyörrel."
"Ha nem akarsz szenvedni, nem fogsz tudni szeretni. Ha pedig képtelen vagy megnyílni és szeretni, akkor attól fogsz szenvedni."
"Hol maradnak azok a dolgok, amikért érdemes élnünk? A szín, a boldogság, a pillanat értéke, a szépség, a szerelem, a vágyódás, a csalódás, a kiábrándultság? Ezek mind az élet részei, és nem kell művésznek lenned, hogy át tudd őket érezni. Nem választhatod ki a neked tetsző dolgokat, és nem menekülhetsz a fájdalom elől. A sebek mindig begyógyulnak, Kail. Bárki is okozza őket. És ha nem érzed, hogy van mit vesztened, akkor mi értelme mindennek? Nem lehet biztonsági játékosként kiszakadni a saját kereteid közül."
"Mert nehéz úgy létezni, hogy egy részed állandóan hiányzik."