2021. október 27.

Lontai Léna: Könnyező liliomok


Lontai Léna regénye már a megjelenés beharangozásakor felkeltette az érdeklődésem. Fülszövegét és borítóját tekintve is egy igazán különleges, ugyanakkor brutális történetet ismerhetünk meg három generáción átívelve, ami olykor elszorítja a torkunkat, míg máskor szétcincálja a lelkünket. Egy igaz történet, ami lélektani magaslatokba emel és mélységekbe taszít!

Történet:

Lili semmit sem tudott a családjában élő nőket ért szexuális visszaélésekről, így azt sem tudhatta, hogy a sógora által kikényszerített tettek pontosan ezt jelentették számára is. Hiszen a férfi azt mondta, hogy neki kell segítenie a női lét felfedezésében – miért hazudna, hiszen az anyja tényleg nem árul el neki semmit ezzel kapcsolatban -, ahogy súlyos szavakkal kiemelte azt is, hogy ez a kettejük titka és ne árulja el senkinek. Ő mégis elárulta, ezáltal pedig semmi mást nem ért el csak annyit, hogy magára haragította a családját. Nem hisznek neki, sőt a legjobb barátnőjének az édesapja is kellemetlen helyzetbe hozta őt, melynek hatására azt a két embert is elvesztette maga mellől, aki ugyan nem a saját rokonsága, de mégis hitt neki.

Lili a nővére elszólalása miatt kérdez rá az édesanyánál és fokozatosan ismeri meg az ő történetét is, mely kapcsán előbb-utóbb lehull a lepel arról is, hogy mindez a tragikus vonal a nagymamájánál kezdődött.

Lontai Léna fokozatosan meséli el a másik két generáció által megélt traumákat is, mintha egy virág szirmait bontogatnánk. Minden egyes női abúzust sajátos keretek között mesél el. Hol fájdalmasabban, hol lélekölőbben, de mindenképpen különbözőbben.

Véleményem:

A történet összegzőjét ismervén tudtam, hogy egy igazán mély érzelmű kötettel fogok találkozni a Könnyező liliomok című alkotásban. Mégis azt hiszem, hogy nem tudtam igazán felkészülni rá, vagy sokkal inkább nem tudtam, hogy mennyi erőre lesz szükségem ahhoz, hogy befogadjam Léna olvasmányát. Mert sokkal nagyobb hatással volt rám, mint ahogy arra számítottam.

Az írónő az első regényében olyan globális problémát dolgoz fel, ami külön-külön is szörnyű, ám így egységében sokkal kíméletlenebb, mint az első hallomásra tűnik. A Könnyező liliomok egy figyelemfelkeltés, egy segélykiáltás. Azoknak, akik hasonló cipőben járnak, muszáj lenne segítséget kérniük és nem elcsitítani saját magukat. Meg kell szabadulniuk attól a vaskalitkától, ahová bezárták őket.

A történet a múltba visszafelé tekintve meséli el a hármas generáció tragédiáját. Nem mellesleg az írónő olyan stílussal rendelkezik, ami amúgy sem engedné, hogy könnyen elszakadjunk az olvasmánytól – a témát tekintve pedig végképp lehetetlen.

Három nő.
Három történet.
Családon belüli erőszak, nők elleni erőszak.
Kegyetlenkedés az emberi testtel és lélekkel.
Darabokra tört szívek, amik előbb-utóbb jéggé dermednek.
Egy megpecsételődött család sorsa, aki már sosem fog úgy élni, mint azelőtt!

Lontai Léna olvasmánya egy könyörtelen beismerés az átélt csapásokról. Egy felismerés az abúzus évtizekeden át hordozandó lelki elváltozásairól. Egy váza, ami százszor összetört, ugyan minden alkalommal újra épült, mégis mindig eggyel kevesebb darabból áll össze. Egy vallomás, ami lassan elfogy. Ahogy az ember lelkében is hatalmas űr tátong. Egy üres lyuk, amit semmivel sem lehet befedni – maximum eltakarni.

Alapvetően a mű minden részlete egyensúlyban van, hiszen a nehéz téma légies stílusban íródott. A szavak mögött rejlő elviselhetetlen fájdalom az olvasás során ránk ragad, így a kimondhatatlan terhet közösen cipeli a szereplő és az olvasó az utolsó oldalakig.

A Könnyező liliom a traumatikus élmények vallomásán túl egy szabadulótörténet is. Hiszen azzal, hogy a generációkon átívelő fájdalom felszakad, sokkal nyitottabbá és elfogadóbbá válnak a szereplők is egymás felé. Nem érzik a köztük lévő méretes különbséget, átérzik a másikban lejátszódott emocionális zavart és megértőbbek lesznek a másikkal szemben.

Lontai Léna olvasmányát kötelezővé tenném, mert annyira erős érzelmekhez nyúlt és olyan lélektani töltetet hordoz magában, ami felismerés az olvasók számára is. Egy kar, amihez nyúlhatunk és egy kapaszkodó, ami segítséget rejt.

Mi mindannyian liliomok vagyunk, amiket képtelenség a földbe tiporni!

Kedvenc idézetek:

"(..) egyszerre gyűlöltem és kedveltem. Gyűlöltem, hogy ilyen megalázó helyzetbe hozott, és ugyanakkor kedveltem, mert nem tudtam kitörölni magamból a kedvességét, figyelmességét, hogy mennyi mindenben segített."

"Vannak emberek, akik elbuknak az előttük lévő akadályban, és vannak olyanok, akik inkább fellépnek rá, hogy magasabbra jussanak, és kikerüljenek a mélyből."

"Az életünk maga a csoda.Az élet ajándék."

További információk:
- Olvasásom: 2021. október 22. - 2021. október 23. 
- Kiadó: Álomgyár
- Oldalak száma: 352 oldal



Fülszöveg:

Milyen hosszú a múlt árnyéka?

Lili csodás gyermekkora csak odáig tart, amíg nővére férje vissza nem él a bizalmával, és olyat tesz, ami örökre megpecsételi a lány sorsát. Szexuálisan bántalmazza Lilit, aki a történtek után szeretne segítséget kérni – ám éppen azok utasítják el, akikben a legjobban bízott. Csak felnőttként jön rá, hogy elutasító és tehetetlen családtagjai maguk is rettenetes traumákkal élnek.

Hány és hány generáció sorsát határozza meg az abúzus? Érdemes-e háborítani a múltat vagy jobb tovább élni tudatlanul? Lili világa minden egyes nappal összedőlni látszik. Vajon képes lesz a romokból újraépíteni magát?

Lontai Léna első regényében igaz történeteket mond el. Elképzelhetetlen személyes tragédiákat, amelyek nem kímélték egy család három generációjának nőtagjait. A szerző anyák és lányok sorsöröksége mögé néz, hogy megfejtse, mi az az átok, amely sűrű ködbe vonta ezeket a nőket, és van-e fény a kiúttalannak tűnő sötétségben.