2023. június 24.

Lontai Léna: Magányos cédrus

 
Napokkal ezelőtt befejeztem a Magányos cédrus című kötetet, de azóta sem tudtam másik regényhez nyúlni. Lontai Léna első regényét, a Könnyező liliomokat még 2021 őszén volt szerencsém megismerni, akkor is hasonló érzésekkel fejeztem be az utolsó oldalakat. Az említett két történet horderejét és embertelenségét tekintve azonos, ugyanakkor minden más szempontból össze sem hasonlítható.  
A könyv borítója könnyen belopta magát a szívembe - egyszerű, mégis könnyen leolvasható róla a fájdalom és a keserűség. A külcsín színvilága összhangban van a mű mondanivalójával, üzenetével. A szürke és zöld egyvelege nem kelti fel az olvasó figyelmét, ezzel szemben a cím annál inkább. A Magányos cédrus főszereplője Jónás Ernő, akinek az életét csecsemőkorától kezdve megismerhetjük, egészen a felnőtté válásig. Az oldalakba mélyedve az ő szemén és lelkén keresztül élhetjük át a reménytelenséget, az emberi kegyetlenséget és számtalan csalódást.

Ernő családja rettentő szegény körülmények között él, kisbaba korában ellátogat hozzájuk a védőnő, aki konstatálja, hogy a gyermek nincs jó helyen, így az édesanya megerősítésére, bevonja a gyámügyet. Ernőnek tüdőgyulladása van, de a szülei képtelenek fedezni a gyógyszereket, a pénzük még a megélhetésre sem elég.
A gyermek rengeteg szeretetet, figyelmet és törődést kap az otthonban, így szerencsésen tud felcseperedni. Az igazgató úr a szárnyai alá veszi, egyre közelebb engedi magához, ezzel egyúttal óvni és terelni kezdi a jó út felé.

Évekkel később a fiút szeretnék visszakapni a szülei, arra hivatkozva, hogy már sikerült talpra állniuk és gondját tudják viselni. A hatóság úgy dönt, hogy a gyermek családba történő visszahelyezésének útját semmi nem akadályozza, így hazaköltözik hozzájuk. A család helyzete mit sem változott, Ernőt pénzkeresés miatt akarták maguk mellett tudni. Jelentős tény az, hogy a szülőknek több gyermekük is van, ebből kifolyólag többször előfordult az, hogy a fiúnak nem jutott étel - az egész napon át tartó munkaidőre két szelet zsíros kenyeret kapott, míg sokszor a vacsora azelőtt elfogyott, amielőtt ő hazaérkezett volna.

Jónásék kegyetlenül bántak a kis Ernővel, akit folyamatosan csak hajszoltak, kihasználtak és éheztettek. A fiú többször próbált elszökni tőlük, de valaki folyton megállította és az apját hívta érte, ámbár nagy szerencséjére egy véletlen alkalommal sikerült neki, s végül Budapestre utazott egy jobb élet reményében.
Ernő sok szempontból hátrányban indul - 15 éves, roma származású, pénztelen. Viszont olyan igaz és fontos értékeket hoz magával erre az útra, amelyek rendkívül nagy erőt és kitartást biztosítanak neki. Hajléktalanná válik, dolgozni szeretne, de nem sok lehetősége adódik. Reményvesztett helyzetében kábítószerhez nyúlik, ami még mélyebbre húzza, mégis képes felállni és maga mögött hagyni.

A fővárosi forgatagban számos nehéz pillanatot kell túlélnie, amelyek sokszor elveszik a motivációját, de mégis sikerül elsajátítania az életben maradás leckéit. Meg kellett tapasztalnia az embertelenséget, a súlyos betegséget és ezek után sem adta fel!
Mélyszegénységben született, árva és áldozati helyzetbe került, hajléktalanná vált, konyhásfiúként állt talpra és séfként lépett a jobb élet útjára.

A történet fő kérdése, hogy egy nehézsorsú, kisebbségi, hajléktalan fiúból válhat-e sikeres, nyugodt életű férfi?
Létezik kiút az emberi lét legmélyebb pontjaiból?

Léna könnyed stílusa gördülékennyé varázsolja az olvasást a nehéz téma ellenére. A Magányos cédrus sötét hangulatba sodor, megszorongatja a lelked és örvényként magába szippantja a gondolataid. Leigáz és összetör, majd óvatosan újraépít, bár így is instabillá válsz. Az utolsó oldalakig lógva hagy, kétes következményeket érzékeltetve, végül kiemel az érzelmi mélységekből.

A regény főszereplője mellett megismerhetjük Evelint is, aki szintén fájdalmas múlttal rendelkezik, melyet az írónő második kötetében, a Sebzett pillangóban megismerhetünk. Néhány kérdésre az ő életéből is választ kaphatunk.

Jónás Ernő története megrázott, görbe tükröt mutatott az emberiség árnyoldalait, szörnyű tetteit kiemelve. Az érzelmek teljes mértékben elragadtak olvasás közben és nem érzékeltem a külvilágot, csak én voltam és ez az elkeserítő kötet.

Lontai Léna rendkívül erős és bátor, folyamatosan olyan témákat feszeget, amelyek az ember ingerküszöbeit meghaladják, hiába a valóságot kapjuk vissza. Külső szemlélőként fel sem fogja az ember a mindennapos harcot, a vèrző sebeket és a mindent beszippantó reménytelenséget!

Emlékszem, hogy a Könnyező liliomokról szóló értékelésemben azt írtam, hogy ajánlom mindenkinek.. Nos, a Magányos cédrus esetében is ugyanezt érzem! Léna könyveit meg kell ismerni és át kell érezni, mert szembesít és tanít is egyszerre!
 
🌟

"Mintha egy lyukas csónakban lett volna, ahol az árral szemben evez, hogy kijusson a partra, de a lyukakat is tömködnie kell, meg a vizet is meregetni, nehogy elsüllyedjen."

"Vannak helyzetek, amikor az akaraterőnél többre van szükség. Ha önmagunkkal is harcban állunk, akkor már csak Isten segíthet."

"A hideg és a kiszámíthatatlan életforma olyan fáradttá tette, hogy nem tudott a jövőjén gondolkodni, csupán a létfenntartásért küzdött. Örült, hogy túléli egyik napot a másik után."


🌟

Fülszöveg:

Bárki válhat hajléktalanná, de kevesen tudnak kijönni belőle.

Ernő egy kisközség cigánytelepén született, és megváltás volt számára, amikor csecsemőként egy gyermekotthonba került. Az intézetben szerették, igaz értékeket ültettek el benne, ám a család anyagi előnyt keresve visszakövetelte magának a fiút.

Apja embertelenül és kegyetlenül bánt vele, ezért Ernőt viharos örvényként szippantotta magába a hajléktalanság. A fiú egy ideig átengedte magát ennek a sodrásnak, de aztán minden erejével küzdött azért, hogy felszínre jöjjön. Csakhogy szembesülnie kellett azzal, hogy az elé tornyosuló akadályok meghaladják az erejét…

Vajon sikerülhet egészséges emberként talpra állnia egy hajléktalannak? És ha igen, milyen áron?

Lontai Léna regénye egy mély és elgondolkodtató történet, amit ismét a valóság formált olyan igazzá. Egy olyan világba csöppenhetünk bele, amelyről oly keveset tudunk, és sokszor inkább tudomást sem veszünk róla.

(Álomgyár, 2023)