A Félvér című regény nagyjából két éve hever – fizikai formában – olvasatlanul a könyvespolcomon. Először 2024 első felében találkoztam a könyvvel, amikor az írónőnek köszönhetően lehetőségem volt megjelenés előtt elolvasni a történetet – akkoriban már benne voltam az eddigi leghosszabb olvasási válságomban, ezért a hosszú blogbejegyzés helyett csak egy rövid értékelést tudtam készíteni a műről. Bevallom, hónapok óta tervezem az újraolvasást, és ezúttal egy rendes vélemény megírását is, azonban mostanáig nem éreztem elég erősnek magamat ahhoz, hogy megtegyem ezt a lépést – mert ennek az ajánlónak a megalkotása számomra többet jelent egy szívből jövő értékelésnél.
Történet:
Nina Burton élete évekkel ezelőtt fenekestül felfordult, amikor az édesapja halálát követően a bácsikája, Allen Brooks befogadta. Ha ez nem lett volna elég, nem sokkal később történt vele egy szörnyűség, amelynek következtében a régi önmaga teljesen megszűnt létezni, és megszületett egy új énje – aki rendíthetetlen, megfélemlíthetetlen, ugyanakkor türelemmel kivárja, hogy a bosszúját beteljesíthesse.
Scott Farrell fiatalkora nem volt könnyű: nem származott gazdag családból, ráadásul kitűnt a társai közül az akcentusával is, ezek miatt pedig többször is megalázták. Az apja a Brooks családnak dolgozott, akiknek a fiával, Iannel sohasem jött ki jól. Mindezek miatt az angol vidéket megutálta, amely többé nem jelentette számára az otthont, ezért amint lehetősége adódott, hátrahagyta Angliát, és Írországban telepedett le. Egész életében elég volt az, hogy ketten voltak: ő és az édesapja. Ám egy halálközeli élmény hatására átkapcsolt benne valami, és megfogadta, hogy felkutatja az édesanyját bármi áron. Azonban az az ember, aki segíthetne neki ebben – az apja –, nem könnyíti meg a dolgát, ő pedig akármerre is indul, folyamatosan falakba ütközik. Allen halálával már csak az a férfi segíthet neki kideríteni a történteket, akit soha többé nem akart látni.
Ian Brooks halálát akarja valaki, ami nem meglepő abban a világban, ahol ő mozog. Ám több barátja is rövid időn belül életét veszti, ezért tudja, hogy nincs sok választása: rá is vadásznak, így születik meg a megállapodás közte és Scott között.
Főszereplőink, Nina és Scott egy véletlennek köszönhetően találkoznak, egymás karjaiban végzik – egy emlékezetes és szenvedélyes éjszakát hagynak maguk mögött. A második találkozásuk nem várat sokat magára, de mindkettőjüket meglepetésként éri a másik kiléte, ami rengeteg kérdést vet fel bennük. Ellenségeknek kell lenniük, annak ellenére, hogy minden pillanatban szikrázik körülöttük a levegő. A vonzalom nem ereszti őket, hiába küzdenek, de a céljuk eléréséhez mindketten makacsul ragaszkodnak.
Jégkirálynő és Angyalképű, akiknek a találkozása mindkettejük világát megrengeti. Egy dologgal azonban nem számolnak: nem nyerhetnek mind a ketten.
Ki lesz az, aki mindent kockára tesz, és ki az, aki végül leigázza a másikat?
Mennyi fájdalmat bír el a lélek, mielőtt teljesen érzéketlenné válik?
Milyen erős kapcsolat alakulhat ki két ember között, akiknek egymáson kívül nincs mit veszíteniük?
Vajon felülírhatja a szerelem a bosszút vagy az igazság utáni vágyódást?
Véleményem:
Akármennyire is próbáltam új olvasmányként kezelni a történetet, nem tudtam, mert ahogy az oldalakba mélyedtem, és régen látott ismerősként köszöntöttem a szereplőket, úgy elevenedtek fel bennem azok az intenzív érzések, amelyeket első alkalommal kiváltott belőlem.
Anne Raven korábban megjelent alkotásai – Illegális szerelem, Illegális játszma, Egy riport ára, Kéjlak, Sekély – leginkább az erotikus-romantikus vonalon mozogtak, amelyekben más zsáner elemei is megtalálhatók, ezzel szemben a Félvér a dark romance műfaji jegyeit hordozza magában. Azt gondolom, hogy az írónő gördülékeny stílusa és lebilincselő írásmódja elképesztő egyveleget alkot ezzel az iránnyal. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy azóta már több ilyen típusú könyv is született a keze alatt – Rossz királyfi, Kárhozott.
Az írónő fokozatosan fedi fel a főszereplők valódi személyiségét és múltbéli traumáit, miközben ők a jelen démonjaival küzdenek. Nina és Scott karakterei jól kidolgozottak és szerethetőek voltak. Külön-külön nem éreztem különlegesnek őket, de ketten együtt olyan párost alkottak, akiknek az összhangja a tökéletlenségeik ellenére is abszolút magával ragadott.
A több szálon futó cselekmény középpontjában az Ian Brooks elleni gyilkosság áll. Emellett a két főszereplő mellékszálai – Nina bosszúja, Scott édesanyjának felkutatása – is kellő hangsúlyt kapnak, sőt valójában ezek azok, amelyek uralják az egész művet. Mindezeknek köszönhetően pedig egyszerre volt számomra izgalmas, letehetetlen és fordulatos, ugyanakkor szenvedélyes és érzelmekkel teli is az olvasás. Amikor azt hittem, hogy az összes titokra fény derült már, és a végjáték következik, akkor jött az a csavar, ami felforgatott mindent.
A Félvér beszippantott, darabokra tört, majd begyógyította a sebeimet. Megmutatta azt, hogy hiába vagyunk eltántoríthatatlanok, ha az általunk kitűzött célt akarjuk elérni, van az a pont, amikor félre kell állni, és elfogadni azt, amit az élet ajánl helyette. Megmutatta azt, hogy az elfojtott, hosszú időn át táplált bosszúvágy mennyire képes átformálni az embert.
Anne Raven bámulatosan teremtette meg a sötét, veszélyesen túlfűtött hangulatot Nina és Scott között. Többször éreztem azt a vékony határvonalat, ami a gyűlölet és a szerelem között húzódott meg, ennek érzékeltetése pedig még feszesebbé tette a kettejük közötti párbeszédeket. Azt gondolom, hogy kifejezetten jól passzolt a kialakult atmoszférához a több szálon futó cselekmény, és azok a nehezebb témák, amelyekkel a fejezetek során szembesül az olvasó. A végkifejlet nem ért váratlanul, mivel korábbról maradt bennem némi emlékkép ezzel kapcsolatban, mégis a “ha elárulsz, megöllek - ha elárulsz, abba belehalok” gondolat annyira erősen visszhangzott bennem, és végigkísért a hátralévő oldalakon.
Azoknak az olvasóknak ajánlom a Félvér című regényt, akik olvasták az írónő többi DR-könyvét, és azoknak is, akik az erotikus-romantikus zsáneren túl egy kicsit többre vágynak!
★
Köszönöm Anne Raven írónőnek a recenziós példányt (és a türelmét, a megértését is)!
Kedvenc idézetek:
"Vajon azért jött, hogy próbára tegye a szerencséjét?
Izgalmat akart?
Kalandot?
Egy kis veszélyt?
Én megadhatom neki, amire vágyik. Olyan éjszakát adhatok, ami örökre az agyába vésődik. Ő finom, én durva vagyok, de belül ugyanolyanok vagyunk. Elcseszettek."
"Ha maradnék, talán még arra is képes lenne, hogy megmentsen.
Ha maradnék…"
"Amikor hozzáértem, életre kelt. A teste dorombolt, énekelt, olyanok voltunk együtt, mint egy rohadt műalkotás. Ez a nő nem alávetette magát nekem, hanem eggyé vált velem. És ez új érzés. Bizsergető és pezsdítő."
"Még mindig érzem az ujjbegyemen a ráncos felületet, a heget, amit olyan volt érinteni, mintha finom selymen kalandoznának az ujjaim. Az a seb ő maga volt. Egyenetlen, fájdalmas, erőszakos. Akár az a seb, amit én hordoztam. Az a heg, ami az én szívemet csúfította. Egyikünkét sem lehet meggyógyítani, eltüntetni. Végérvényesen hozzánk tartoznak, ahogy ott abban a naiv pillanatban mi is egymáshoz tartoztunk.
Akár egy mesében…
Az Angyalképű és a Jégkirálynő."
"Ha ő egy ír szörnyeteg, én az ő kísértése leszek. Mert kínozni akarom, ahogy ő kínoz engem."
"A türelem magányos, hangtalan, bármire képes. A türelem csendesen gyilkol."
"Egyszerre okoz fájdalmat és gyönyört. Keményen döföm, bosszúból, büntetésből, azért mert kiborít, mert megőrjít. Megremeg alattam. A gyönyör átformálja az arcát, ahogy szeme fennakad, és én egy utolsó lökéssel a csúcsra repítem. Felkiált, a nyakam és a vállam közötti üregbe nyomja el sikolyát. Összezúz a pillanat. Túl sokat jelent."
"Vonz a lelkét uraló sötétség, és ezerszer megégetném magam, csak hogy lássam elszabadulni."
"- Néha úgy érzem, eltűnök, hogy csak egy gyenge árny vagyok ebben a világban. De te látsz engem. Hogy lehetséges ez?
(..)
- Gyenge? - ismétli a fejét ingatva. - Te sosem voltál az, Nina. Már mondtam. Erős nő vagy, csupán szükséged van egy nálad még erősebb férfira, aki mellett bátran önmagad lehetsz. Ragyoghatsz a sötétségben, vagy uralkodhatsz a pokolban. Ahogy tetszik. Bármit megtehetsz, mert képes vagy rá."
"A tekintete homályos, zaklatott, és tele van érzelmekkel. Olyanokkal, amelyektől jobban félek, mint ezer fegyveres fickótól."
Fülszöveg:
A hatalom nem az, amikor fegyvert tartasz a kezedben. A hatalom az, amikor olyan nőt tartasz a kezedben, aki erősebbé tesz, mint egy fegyver.
Gyilkoltam egy olyan családért, akinek apám fogadott hűséget, nem én. Öt éve hátat fordítottam nekik, de most egy utolsó megbízás erejéig visszatértem.
A múltam hiányzó darabkáját kerestem, de közben olyan vadra leltem, akinek űzött lelke legalább annyira vonzott, mint a vér, ami hozzá kötött. Nina Burton mosolya mögött halál rejtőzött, dermesztően hideg tekintetében pusztítás utáni vágy. Az én feladatom volt megfékezni, leigázni, mielőtt elszabadul.
Scott Farrell ádáz, kegyetlen és az ellenségem. Egy férfi, aki még a sötétségben is árnyat vet, miután a nyomodba szegődik. A titkom nem volt többé biztonságban a közelében, ahogy én sem, mert legalább annyira vágytam a vesztemet okozó érintésére, mint a bosszúra, aminek az útjában állt.
Két sors, két lélek.
A küzdelmük szenvedélyes és halálos.
De csak az egyikőjük győzhet.
A kérdés az, vajon ki gyűr le kit a történet végén?
(Pitypang, 2024)
.png)
.png)
.png)