K. M. Holmes azon írók körébe tartozik, akikben kétséget kizáróan megbízom és gondolkodás nélkül olvasni akarom a legújabb műveiket. A Veszteség sorozat első része, a Dario egy érzelmi keringőre hívta az olvasót, és olyan kérdéseket vetett fel az oldalak rengetegében, amelyekre nem találtuk meg maximálisan a válaszokat. Ezáltal csak még nagyobb izgatottsággal kezdtem el a duológia záró kötetét, remélve, hogy méltó befejezést kap Hazel és Dario története.
Rengeteg gyönyörű borítóval találkoztam már, azonban az idei olvasmányaim közül ezt a könyvet egyértelműen ki kell emelnem. Egyszerűen lélegzetelállító az a színvilág, az a kivitelezett külcsín, amit a Hazel képvisel! Merem azt mondani, hogy az egyik legkáprázatosabb gyöngyszem az összes közül!
Az írónő ezúttal egy újabb csavart vitt a történetszálba - nemcsak váltott idősíkban, hanem váltott szemszögben is tárja elénk a folytatást. A lapok között szlalomozva megismerhetjük a Miamiban zajlott eseményeket, miközben a kubai jelen is kibontakozik előttünk. Ám mindez, csak fokozta a regény színvonalát és még olvasmányosabbá varázsolta az egészet!
A duológia kezdő kötete kegyetlen befejezéssel zárult - Dario elviszi Hazelt Vernazzába, hogy új életet kezdhessen, azonban ő nem marad ott vele. Elbúcsúznak egymástól, bízva abban, hogy így a nő élete biztonságban van és lehetősége lesz egy boldog, nyugodt életre, amit don Moran nem adhat meg neki.
Hazel élete tele volt fájdalommal, sötétséggel, azonban Dario elhozta neki a fényt. Most, hogy már nincs vele, minden újra homályba borul. A nő igyekszik optimistán hozzáállni a dolgokhoz, még ha nem is fűlik a foga hozzá. Folyamatában megnyílik a rá vigyázó asszonynak, Annalouisának, aki rettentő nagy szeretettel és odaadással fordul felé. Hazel nem szenved hiányt semmiben, már ami a fizikai szükségleteit illeti, ugyanis a lelkét minden egyes éjszaka démonok kísértik, s erre nincs gyógymód. Még a közeli szomszédságba is bemerészkedik, ahol megismeri Enzot, aki kezdettől fogva kedvesen és barátságosan áll hozzá, talán túlságosan is.
Dario a Miamiba való visszatérése után még szigorúbban és kíméletlenebbül viselkedik, mint azelőtt. Nem szabad egy pillanatra sem elfelejtenie, hogy neki ez az otthona, a bűn és a mocsok. A szíve piszkosul darabokra tört, de nem dönthetett máshogy, hiszen Hazel volt a tét. Nem ragadhatja el ebbe a világba, így is rengeteg szörnyűséget kellett átélnie.
Hazel rendkívül makacs és önfejű, így nem meglepő, hogy olyat tesz, ami önmagában nem rejt sok veszedelmet, neki mégis sikerül életveszélyes helyzetbe keverednie. Ez pedig Dariot is iszonyúan megrémíti, így a férfi döntést hoz: az éjszaka leple alatt meglátogatja őt, a szerelmét.
Létezik, hogy Dario rosszul választott és maga mellett kellett volna tartania a nőt? Hogyan birkózik meg Hazel mindazzal, ami történt és milyen érzelmek lappanganak benne? Boldogok lehetnek még valaha együtt, vagy az életük végleg külön utakon folytatódik?
K. M. Holmes porig rombolt, megfájdította a szívem, s úgy éreztem elvesztem. Dario és Hazel párosa a végzetem, képtelen voltam felfogni mindazt, ami történt és könnyedén elengedni.
A Hazel nem eresztett, beszippantott és folyamatosan szembesített a fájdalommal, ahogy a boldogsággal is. Számomra egy igazi emocionális bomba volt, ami hamar felrobbant és szétzilált mindent, sebeket okozott és közben gyógyított is. Az írónő könyveire eddig sem tudtam panaszkodni, de ez a regény magasan vitte a prímet. Kínzóan gyönyörű történet, mely frenetikus megfogalmazásban és elképesztő módon került megírásra.
Őszintén szólva el sem tudom képzelni, hogy ezek után milyen újabb művel rukkol elő Miss Holmes. Azt tudom, hogy bármilyen is lesz, mindenképpen olvasni akarom! Szükségem van arra, hogy legalább egy rövid időre elveszítsem a kontrollt, s kizárjam a külvilágot az általa alkotott világgal!
Az írónő ezúttal egy újabb csavart vitt a történetszálba - nemcsak váltott idősíkban, hanem váltott szemszögben is tárja elénk a folytatást. A lapok között szlalomozva megismerhetjük a Miamiban zajlott eseményeket, miközben a kubai jelen is kibontakozik előttünk. Ám mindez, csak fokozta a regény színvonalát és még olvasmányosabbá varázsolta az egészet!
A duológia kezdő kötete kegyetlen befejezéssel zárult - Dario elviszi Hazelt Vernazzába, hogy új életet kezdhessen, azonban ő nem marad ott vele. Elbúcsúznak egymástól, bízva abban, hogy így a nő élete biztonságban van és lehetősége lesz egy boldog, nyugodt életre, amit don Moran nem adhat meg neki.
Hazel élete tele volt fájdalommal, sötétséggel, azonban Dario elhozta neki a fényt. Most, hogy már nincs vele, minden újra homályba borul. A nő igyekszik optimistán hozzáállni a dolgokhoz, még ha nem is fűlik a foga hozzá. Folyamatában megnyílik a rá vigyázó asszonynak, Annalouisának, aki rettentő nagy szeretettel és odaadással fordul felé. Hazel nem szenved hiányt semmiben, már ami a fizikai szükségleteit illeti, ugyanis a lelkét minden egyes éjszaka démonok kísértik, s erre nincs gyógymód. Még a közeli szomszédságba is bemerészkedik, ahol megismeri Enzot, aki kezdettől fogva kedvesen és barátságosan áll hozzá, talán túlságosan is.
Dario a Miamiba való visszatérése után még szigorúbban és kíméletlenebbül viselkedik, mint azelőtt. Nem szabad egy pillanatra sem elfelejtenie, hogy neki ez az otthona, a bűn és a mocsok. A szíve piszkosul darabokra tört, de nem dönthetett máshogy, hiszen Hazel volt a tét. Nem ragadhatja el ebbe a világba, így is rengeteg szörnyűséget kellett átélnie.
Hazel rendkívül makacs és önfejű, így nem meglepő, hogy olyat tesz, ami önmagában nem rejt sok veszedelmet, neki mégis sikerül életveszélyes helyzetbe keverednie. Ez pedig Dariot is iszonyúan megrémíti, így a férfi döntést hoz: az éjszaka leple alatt meglátogatja őt, a szerelmét.
Létezik, hogy Dario rosszul választott és maga mellett kellett volna tartania a nőt? Hogyan birkózik meg Hazel mindazzal, ami történt és milyen érzelmek lappanganak benne? Boldogok lehetnek még valaha együtt, vagy az életük végleg külön utakon folytatódik?
K. M. Holmes porig rombolt, megfájdította a szívem, s úgy éreztem elvesztem. Dario és Hazel párosa a végzetem, képtelen voltam felfogni mindazt, ami történt és könnyedén elengedni.
A Hazel nem eresztett, beszippantott és folyamatosan szembesített a fájdalommal, ahogy a boldogsággal is. Számomra egy igazi emocionális bomba volt, ami hamar felrobbant és szétzilált mindent, sebeket okozott és közben gyógyított is. Az írónő könyveire eddig sem tudtam panaszkodni, de ez a regény magasan vitte a prímet. Kínzóan gyönyörű történet, mely frenetikus megfogalmazásban és elképesztő módon került megírásra.
Őszintén szólva el sem tudom képzelni, hogy ezek után milyen újabb művel rukkol elő Miss Holmes. Azt tudom, hogy bármilyen is lesz, mindenképpen olvasni akarom! Szükségem van arra, hogy legalább egy rövid időre elveszítsem a kontrollt, s kizárjam a külvilágot az általa alkotott világgal!
🌟
"Nem támaszkodhattam állandóan másokra. Nem hagyhattam, hogy a problémáim terhét más cipelje, vagy akár könnyítsen rajta. Nem. Ezúttal én voltam a harcos, aki kiállt a csatatérre és küzdött a jobb életért."
"Hazel ebben a pillanatban szűnt meg létezni. Már nem vagyok más, mint egy szertefoszlott lélek, aki megbújt a sötétben. Soha többé nem fogok vágyni a fényre."
"Nem vágyom semmire, csak arra, hogy te légy az egyedüli bűnöm."
"Hogy képes valaki így játszani? Hogy tud egyszerre vonzani és taszítani? (..) Ha én léptem felé egyet, ő lépett egyet hátra, hogy megtartsa a kettőnk közötti távolságot."
"(..) miatta találtam kiutat a sötét veremből. Miatta enyhült minden fájdalmam. Miatta kelt életre a szívem, és miatta tört most össze bennem minden."
"Nem támaszkodhattam állandóan másokra. Nem hagyhattam, hogy a problémáim terhét más cipelje, vagy akár könnyítsen rajta. Nem. Ezúttal én voltam a harcos, aki kiállt a csatatérre és küzdött a jobb életért."
"Hazel ebben a pillanatban szűnt meg létezni. Már nem vagyok más, mint egy szertefoszlott lélek, aki megbújt a sötétben. Soha többé nem fogok vágyni a fényre."
"Nem vágyom semmire, csak arra, hogy te légy az egyedüli bűnöm."
"Hogy képes valaki így játszani? Hogy tud egyszerre vonzani és taszítani? (..) Ha én léptem felé egyet, ő lépett egyet hátra, hogy megtartsa a kettőnk közötti távolságot."
"(..) miatta találtam kiutat a sötét veremből. Miatta enyhült minden fájdalmam. Miatta kelt életre a szívem, és miatta tört most össze bennem minden."
🌟
Fülszöveg:
Szeretni csak úgy lehet, ha van mit vesztened.
Egy szív nem dobog hiába, igaz? Nem azért pumpálja belénk az életet, hogy feladjuk a küzdelmet. Azonban alakulhat úgy a sorsunk, hogy a vég gondolata nem is tűnik annyira riasztónak.
Hazel már megtapasztalta, hogy milyen érzés, amikor mindent elveszít. A méltóságát, a szabadságát és a szerelmét… Amikor azonban a festői szépségű Vernazzában felragyog számára az újrakezdés fénye, ő mégse képes elviselni az elengedéssel járó fájdalmat. Hiszen Dario emlékét semmi nem tudta felülmúlni. Se az olasz kis halászfalu, se a meredek olajfaligetek látványa, de még a szomszédjában lakó férfi lehengerlő mosolya és odaadó törődése sem.
Dario közben megállíthatatlanul haladt azon az úton, amit bűn és kegyetlenség szegélyezett. De őt nem riasztotta el ennek a könyörtelen világnak egyetlen gonosz árnya sem. Elszántan hajtott a célja felé, mert a bosszúvágy erősen tombolt benne. És tudta jól, hogy a sorsa elől úgyse tudna elbújni. Főképp azért nem, mert vezérnek született. Ő volt don Moran – a hírhedt maffiacsalád feje.
De vajon hátat lehet-e fordítani a szerelemnek? Tényleg ez az egyedüli megoldás számukra, hogy mindketten élhessenek? Elveszett már minden remény, vagy győzni fog bennük a vágy, hogy ismét egymás karjaiban találjanak oltalmat a szívük fájdalmára?
K. M. Holmes visszatér Hazel és Dario párosához. Megmutatja, hogy milyen jövőt tartogat számukra a sors, melyben a veszteségnek és az erőszaknak kell megküzdenie a vággyal és a szerelemmel.
(Álomgyár, 2023)