Dandy Smith: A másik nővér

Az Álomgyár kiadó gondozásában megjelent külföldi szerzők regényei közül az elmúlt évek során már több történetet is lehetőségem volt megismerni, amelyek többsége pozitív nyomot hagyott bennem. Dandy Smith debütáló könyve már az előjegyzési időszakban felkeltette az érdeklődésemet a rejtélyes fülszövegével. Még akkor eldöntöttem, hogy mindenképpen szeretném megismerni A másik nővért, de a végső lökést az a rengeteg vélemény adta, ami szembejött velem a különböző közösségi média platformokon. 

Történet:

Arden

Tizenhat évvel ezelőtt a szülők arra a döntésre jutottak, hogy a gyerekek már elég nagyok ahhoz, hogy hosszú órákat – köztük az estét is – egyedül töltsék, hiszen barátságos, erőszakmentes városban élnek, így semmi veszély nem érheti őket az otthonukban. Caitlin és Olivia nagyon boldogok voltak, amiért a szüleik elég felelősségteljesnek gondolták őket ahhoz, hogy egyedül maradhassanak a házban közel fél napig. A lányok a szüleik figyelmeztetése ellenére ellátogatnak a közeli virágos rétre, ahol szendvicset majszolva eltöltenek felhőtlenül egy kis időt, mielőtt hazaindulnának. Az este kezdetben nem tartogat semmi félelmeteset számukra, ám lefekvést követően egymást követik a történések. Az idősebb lány, Olivia eltűnik, és az egyetlen szemtanú Caitlin, akire a szobájában elbújva, sokkos állapotban találnak rá.

Az eltűnést követő években az idősebb Arden-lányról nincs semmi hír. A tízéves lány azon a szörnyű éjszakán nemcsak a nővérét veszítette el, de a jövője is megpecsételődött. A szülők is szinte teljesen beleroppantak a történtekbe, ezért Caitlin mindent megtett azért, hogy az édesanyját és az édesapját ne érje több csalódás – az egész életét feláldozta, az álmait pedig félretette. Aztán az egyik hajnalban a nő telefonja csörögni kezd, az édesanyja keresi és olyan szavakat hall tőle, amire egyáltalán nem számított: Olivia hazatért.

Ezt követően pedig elszabadulnak az események, hiszen a hazatérő nő nagyon hasonlít a tizenhárom éves kislányra, de mégis furcsa érzése van Caitienek vele kapcsolatban. Egy része örül annak, hogy a rég elvesztett testvére, aki mindig is kiegészítette és a másik fele volt, épségben előkerült. Ugyanakkor a másik része nem érti, hogy kerülhetett elő ilyen állapotban, ha valaki fogvatartotta, és miért nem mond semmit az elmúlt évekről. 

A fiatalabb Arden-lány meg van győződve arról, hogy valami nincs rendben, de hiába mesél a félelmeiről a legjobb barátnőjének, Florencenek, a vőlegényének, Oscarnak vagy a szüleinek, senki sem hisz neki. Az egyetlen, aki érdeklődést mutat az elméleteivel kapcsolatban, az a nővére pszichológusa.

Vajon mi történt hosszú évekkel ezelőtt azon az éjszakán? Ki az a nő, aki Oliviaként visszatért, és milyen cél vezérli? Caitlin megbízhat a saját ítélőképességében, vagy valóban az őrület határára sodródik? 

Ledbury

Heathet és Elinort hosszú ideje erős kapocs köti össze – talán több is testvériségnél. A szüleik még évekkel ezelőtt életüket vesztették egy balesetben, ahol az egyetlen túlélő a nagybátyjuk és a vagyonkezelőjük, Robert bácsi. A fiatalok a hétköznapokat úgy élhetik, ahogy nekik tetszik –
 bár a lány hosszú ideje nem hagyta el a birtokot –, de a hétvégére az egyetlen megmaradt családtagjuk hazalátogat, és akkor boldog családként kell viselkedniük.

A testvérpár várja azt a napot, hogy a férfitól való anyagi függésük véget érjen. Hiszen akkor nem kell tovább eltűrniük a maguk közelében azt a mocskot, aki sokszor kiguvadt szemekkel figyeli az unokahúga szépségét, ugyanakkor megbotránkoztatóan bánik az unokaöccsével. Heath és Elinor teljes mértékben megbízik egymásban, de minden megváltozik, amikor a lány rájön, hogy a bátyja hazudik neki. 

Egyik alkalommal a Ledbury Hall lakóinak részt kell venniük azon az estén, amit Robert bácsi rendez, és a munkahelyi előléptetése a tét. Meg kell mutatnia neki és a két fiatalnak, hogy milyen idilli családot alkotnak, és a múlt megpróbáltatásait követően mennyi szeretet köti össze őket. Ám az esemény nem úgy alakul, ahogy azt szerették volna, és ennek köszönhetően elindul egy lavina, ami ki tudja, hogy végződik számukra.

Véleményem:

Dandy Smith dinamikus stílusban, apránként építette fel a cselekményszálakat. Az Arden és a Ledbury vonalon is óvatosan vezet be minket a szereplők életébe, komótosan adagolja az információkat, amelyek hol kiegészítik az eddigieket, hol kérdéseket vetnek fel, és egyben feszültséget is generálnak. Kezdetben érthetetlen volt számomra, hogy mikor és hogyan találkozik a kettő, de arra nem voltam felkészülve, hogy mekkora sokkot és meglepődést is fog okozni nekem egyszerre. 

A másik nővér már az első fejezetekben beszippantott, amikor még csak éppenhogy megismerkedtem a főkarakterekkel – Oliviával, Caitlinnel, Elinorral és Heathszel. Többek között azért, mert az írónő annyira gördülékenyen fogalmazott, hogy az oldalak – magamhoz képest – elég gyorsan peregtek a kezemben. Bevallom, ritkán olvasok ennyire hosszú könyveket, így volt bennem némi tartás ezzel kapcsolatban, de annyira jól esett a lelkemnek, hogy egy picit átértékeltem, miért elleneztem korábban annyira az ilyen vaskos köteteket.

Ahogy fentebb említettem, több külföldi szerző regényét olvastam már a kiadó kínálatából, amelyek között voltak azonos zsánerűek is. Ezek közül számomra ez volt az egyik legizgalmasabb thriller, amit olvastam. Egy pillanatra sem hagyott unatkozni, elképesztő módon vonzott magához a történet. Annyira intenzív volt, hogy sokszor én sem tudtam eldönteni, hogy mi igaz és mi nem. Sőt, már a saját gondolataimban sem bíztam, mert az én összeesküvés-elméletem teljesen más volt, mint ami a műből kikerekedett. 

Ajánlom azoknak a könyvmolyoknak, akiket nem zavar, ha a történet észrevétlenül nyomasztani kezd olvasás közben, rátelepszik, és nem hagyja nyugodni őket, amíg minden titokra nem derül fény; akik szeretik a pszichológiai játékokat és nem riadnak vissza attól, ha nemcsak a szemüknek, de az elméjüknek sem hihetnek!

Köszönöm az Álomgyár kiadónak a recenziós példányt!

Kedvenc idézetek:

"A naptól meleg ablaküvegnek támasztom a homlokomat. Elképzelem, milyen lenne, ha egy hirtelen mozdulattal teljes erőmmel beleugranék az üvegbe. Elképzelem, ahogy tehetetlenül lezuhanok a mélybe, és a fejem szétreped a forró aszfalton, akár egy földhöz vágott görögdinnye."

"Néha nem szabad másokra gondolnod, csakis magadra. A te életed, más nem fogja élni helyetted."

"Hogyan írjam le neki azt a fojtogató magányt, amely fenyegetően ott ólálkodik a mindennapjaimban, olykor torkon ragad és magával ránt a kavargó, zavaros mélybe? A magányt, amely elhomályosítja a szemeimet, és mint forró ólom eltömi a számat és az orrlyukaimat?"

"A gyökerek egy bizonyos helyhez kötik az embert, és azzal sebezhetővé teszik, mert ha bárki elmetszi őket, az ember a földre zuhan."

"Az a szomorú igazság, hogy ő volt a vágyott trófea, én meg csak a vigaszdíj."

"(..) néha túlzottan is szerethetsz valakit. Végül aztán olyan erősen láncolod magadhoz, hogy levegőt sem kap többé, és megfullad."

Fülszöveg:

Caitlin és Olivia izgatottan várja az estét, ugyanis szüleik úgy gondolják, tíz- és tizenháromévesen már elég nagyok hozzá, hogy egyedül maradhassanak a házban, amíg ők egy kicsit kikapcsolódnak. Végül is az idilli kisvárosban, ahol élnek, az emberek többsége még a bejárati ajtót sem szokta kulcsra zárni.

Legnagyobb örömükre a lányok pattogatott kukoricát majszolva nézik a kedvenc tévéműsorukat. Majd lefekszenek aludni. Azonban nem veszik észre, hogy valaki figyeli őket…

Amikor a szüleik hazatérnek, Olivia ágyát üresen találják. Az idősebb lányuknak nyoma veszett. Úgy tűnik, végleg.

Egészen mostanáig.

De a hazatérő és magát Oliviának valló fiatal nő valóban azonos az eltűnt lánnyal? Vajon igaz-e minden, amit a húga annak idején mondott arról, amit az eltűnése éjszakáján látott? A családja közel tizenhat évig várt erre a pillanatra, csakhogy a két nővér számtalan titkot őriz.

(Álomgyár, 2026)