2022. március 19.

Anne Raven: Sekély - előolvasás

Anne Raven előző regényét tavaly szeptemberben volt lehetőségem elolvasni. Az Illegális szerelemben egy légies és könnyed szerelmi történetet ismerhetünk meg, melyben erős érzelmek kapnak helyett. A Sekély című művel elsőként az írónő Facebook csoportjában találkoztam, ahol fokozatosan bepillantást kaptunk egy-egy izgalmas, ugyanakkor szenvedélyes részletbe. Mégis, ami teljes mértékben rabul ejtett, az a csodálatos külső, amit a kötet kapott.

A külcsín egyszerű, ugyanakkor benne van minden, amit az oldalak magukban rejtenek. A borító egyik felén látható két alak a műben rejlő érzékiséget, szenvedélyt testesíti meg. Míg a másik felén lévő vitorla több jelentést is tartalmazhat - akár azt is, hogy Krisztián imád vitorlázni -, mégis ezúttal azt szimbolizálja, hogy a Sekély főszereplői mennyire egymásra vannak hangolva és mennyire összetartoznak, csak együtt képesek megoldani a helyzeteket - ahogy a vitorlázás sem működik szél nélkül.

Történet:

Krisztián imádja a nőket, pontosabban a kielégülés érzését kergeti. Ebbe menekül, mielőtt bármilyen érzelem erőt venne rajta, ugyanakkor ebben leli a szórakozást is.
Gazdag férfi, aki nem ismer kegyelmet, ha a pókerről vagy a vitorlájáról van szó - mindkettőből pénzt csinál. A férfi legjobb barátja Levi, aki szintén szereti a szexet és az összes nőben csak ezt látja, semmi többet. Együtt dolgoznak, így rengeteg időt töltenek együtt - mindez mégsem megy a barátságuk rovására, mert a kettejük közötti kapocs rendkívül szoros.
Zoé egy utazási irodában dolgozik, amíg a barátja külföldön van. Krisz szokatlan alkalmakkor - néha akár az éjszaka közepén is - beállít hozzá, és eltöltenek együtt pár szenvedélyes órát. Köztük ez csak ennyiről szól, semmi másról.

A férfinak szörnyű gyermekkora volt, akkortól ismeri Levit, valamint egykori szerelmét, Roxit is. A nő visszatér hozzájuk, munkát és barátságot kér tőlük. Na meg persze, részéről az egykori érzelmek újra előtörnek, ám a férfi csírájában fojtja el a dolgokat és elejét veszi mindennek. Viszont Levi és Roxi gyakran él tudatmódosító szerekkel, ami felett Krisztián nem tud szemet hunyni, s emiatt egyfajta küzdelem alakul ki közöttük.
Krisz édesanyja egy otthonban él, sajnos már évek óta demenciában szenved, s sokszor fel sem ismeri a fiát. A kapcsolatuk nehéz - a múltat tekintve-, de a férfi mégis képtelen magára hagyni az asszonyt, pedig nyomós oka lenne rá.

Egy nap a férfi motorbalesetet szenved, de a legjobb barátját nem tudja elérni, így Zoé segítségét kéri. A nő hazaviszi magához, ám mivel külföldre költözik a barátjához, így unokatestvérére bízza a férfi ápolását. Míra egy határozott, dekoratív nő, aki vörös hajzuhatagával rengeteg férfi álmát testesíti meg. Krisz már találkozott a nővel, ám akkor elég durván összekaptak. Nehezen ugyan, de mindketten elfogadják a helyzetet.

A két szereplő kapcsolata nehezen indul a férfi érzéketlensége és zordsága, valamint a nő erős igazságérzete miatt. A helyzetet megnehezíti az a tény, hogy Míra öccse, Márk nagy összeggel tartozik Krisztiánnak. Így egyezséget kötnek. Ez elsőre a férfinak nem tetszik, ám a vörös démon közelsége felülírja a fejében megszólaló riadót.
A lábadozás alatt egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Krisz - részben tudatán kívül, a rémálmai közt őrlődve - olyan oldalát mutatja meg Mírának, amit azelőtt senkinek. A sebezhető, elhagyott kisfiú énképe felszínre törik és ezzel a múltjának sérüléseit is újra felszakítja. Ám a nő hatással van a férfi lelkére, képes meggyógyítani és ez felborít minden köztük létrejött szabályt.

Hogyan lehet szeretni valakit, aki tettei nagy részével a kíméletlenséget sugallja? Vajon fel tud olvadni egy fagyott szív, amire a múlt kísértetei telepedtek, s érezhet valaha őszinte megbocsátást?

Véleményem:

Anne Raven ebben a történetben egy különleges utazásra invitálja az olvasókat. A Sekély nem az érzelmekre helyezi a hangsúlyt, hanem az emberi lélekre. A fülszöveg alapján akár egy mindennapi szerelmi sztoriba is csöppenhetnénk, ám sokkal több és mélyebb van emögött.
A regény “csak” férfi szemszögből íródott, ami egyáltalán nem mindennapi ebben a műfajban - viszont annál különlegesebb. Mi több mindezt tetézi az, hogy az írónő Fekete Krisztián köré egy olyan hátteret épített fel, ami első pillantásra stabilnak tűnik, ám ahogy a történet sodrásából kiderül, hamar összeroskad és ezzel a férfit is magával rántja a múlt árnyai közé.

A karakterek jellemrajza változatos, jól megkülönböztethető volt a mű során. Míra és Krisztián hasonlóan erős személyiség, mégis alapjaiban eltérő tulajdonságokkal lettek felruházva.
A nő számára fontos a testvére, szinte bármit megtenne azért, hogy kimentse a maga által bevonzott ördög karmai közül. Orbitális igazságérzete van, s könnyen válik az érzelmei rabjaivá.
A férfi falat húzott maga köré, hogy egy álarc mögé bújhasson és kizárjon minden érzelmet az életéből. Velejéig meg kellett változtatnia magát, hogy a felszínen tudjon maradni és ne a gyötrődő lelkét mutassa másoknak.
Zoé karaktere is hamar a szívemhez nőtt, pedig elsőre kissé ítélkező voltam vele szemben, amiért hűtlen a barátjához. De alapvetően maga a kisugárzása és a jelenléte annyira szimpatikussá tette, hogy rövid idő után eltörpült a hirtelen alkotott véleményem róla.
Levi és Roxi nem különösebben volt hatással rám, hiába fontos szereplői voltak ők is a történetnek. Leginkább maradtak a közömbösség korlátai közt számomra.
Bence személye már kezdettől fogva idegesített, viszont hamar láthatóvá válik a különbség közte és Krisz között.
Boti annyira aranyos, teljesen elrabolta a szívem az intelligenciájával, ugyanakkor a gyermeki gondolkodásával egyaránt.

Az írónő káprázatos stílusban, dinamikus megfogalmazásban tárja elénk ezt a lélegzetelállító történetet! Könnyedén lavíroztam az oldalak közt, a műben rejlő lélektani oldal abszolút magával ragadott és az olvasás folyamán végig éreztem a Krisz vállát nyomó terheket, szinte vele együtt cipeltem és vártam a megváltást, Míra személyében.
Ugyanakkor ott éreztem magam minden alkalommal, amikor a férfi egy-egy újabb darabkát felfedett magából a nő előtt és ezzel a lelkét meztelenre vetkőztette előtte. Fokozatosan mutatta meg a gyermekkori és a jelenlegi szörnyeit, akik lesben állva vártak arra, hogy végleg a mélybe rántsák.

Ajánlom a romantikus, lélektani regények kedvelőinek, mert Fekete Krisztián története sebeket ejtve rajtad a szívedbe markol, hogy aztán egyesével gyógyítsa meg a sérüléseket, s a legvégén még ámulatba ejt egy apró fordulattal, ami mindent megrenget!

Kedvenc idézetek:

"Mert az érzések csak problémát okoznak, gúzsba kötnek, és puhánnyá tesznek."

"A rossz hírek már rég nem törnek meg, ismerősként üdvözlöm őket. Az érzelmek voltak az ellenségeim, mert csupán azok tudtak bántani."

"Ez vagyok én.Fékezhetetlen düh, elbaszott lélek, egy roncs. Képtelen az együttérzésre, a szeretetre, a szerelemre."

"Ő az én szelem, és én vagyok a vitorla. Nem számít, mi lesz ezután, nélküle nem megyek sehová."


További információk:
- Olvasásom: 2022.03.05.-03.10.
- Kiadó: Magánkiadás
- Oldalak száma: 350 oldal


Fülszöveg:

Tudod milyen az, amikor a harag elemészti a lelked?
Fekete Krisztián számára nincs lehetetlen. Az ördöggel is lepaktál, ha szükséges, és nem ismer kegyelmet, ha üzletről van szó. Élete a pénz, a szerencsejáték, a szex és a vitorlázás iránti szenvedélye körül forog. A külvilág számára kíméletlenül nyers, érzéketlen, távolságtartó.
Zordsága mögött azonban súlyos sebek, nehéz titkok húzódnak, melyek egy szerencsétlen baleset következtében újra a felszínre törnek, éjszakánként rémálmokba taszítják.
Falak mögé zárt élete pedig nyitott könyvként tárul az őt ápoló Míra elé, aki mintha csak arra született volna, hogy dacoljon vele.
Amikor rájön, hogy a lány képes elűzni a démonait, megnyugtatni a lelkét, fellobban a kíváncsisága.
Vágy, féltékenység, bizonytalanság: az ismeretlen érzések lassan őrületbe kergetik.
De vajon tényleg képes meglágyítani a szívét valaki, aki csak azért van mellette, mert nincs más választása?
És vajon akarná a férfit, ha tudná róla a teljes igazságot?