Anne Raven 2021-ben vált ismertebbé a harmadik regénye, az Illegális szerelem című mű megjelenésekor. Majd ezt követte rövid időn belül a Sekély és az Egy riport ára is, melyek egytől egyig erotikus percekkel tűzdelt, romantikával átitatott világba kalauzolnak el. Az írónő kezdetben a NewLine kiadó égisze alatt alkotott, majd magánkiadásban folytatta írói munkásságát, ezen felül pedig oszlopos tagja a Pitypang könyvek csapatának is.
Az Illegális szerelemben Vivien életébe kaphatunk bepillantást, akinek a jelenlegi kapcsolata megreked, s közben közelebbi kapcsolatba kerül egy férfival, aki emészthetetlen vágyat szít benne. Ebben a történetben a szerelmi viszony helyreállítása, a megszokások felismerése és elengedése kap nagy hangsúlyt.
"Nem kergethetsz tovább egy illúziót, ami már nem tesz boldoggá."
A Sekély című kötetben Krisztián kapcsolatát ismerhetjük meg Mírával, akiknek már a megismerkedésük sem volt zökkenőmentes, nemhogy a későbbi viszonyuk. Két erőteljes személyiséggel találkozhatunk, mégsem lehet véletlenül sem összehasonlítani a bennük tomboló érzelmeket és gondolatokat. Ebben a történetben megtudhatjuk, hogy egy fagyott szív képes-e a megbocsátásra és fel tudja-e melegíteni valaki.
"Ő az én szelem, és én vagyok a vitorla. Nem számít, mi lesz ezután, nélküle nem megyek sehová."
"Nem voltam féltékeny, nem voltam magányos, csak egyszerűen úgy éreztem nincs senki, aki ki tudná hozni belőlem az igazi szenvedélyt, akiért elégnék, aki nem csak bánni tudna velem, hanem megérteni is, aki nem csak elvenni tudna, hanem adni is."
Bízom abban, hogy az interjú felkelti az érdeklődéseteket a könyvei iránt, s ha esetleg valamelyik művét nem olvastátok még, akkor meghozza a kedveteket hozzá! 😍
Kíváncsian várom az írónő további történeteit! 😊
Kérdések és válaszok:
1. Az első nyomtatásban megjelent köteted az Illegális szerelem volt a NewLine kiadó gondozásában, azonban előzőleg megjelent három történeted e-book formában. Milyen érzések munkálkodtak benned, amikor első alkalommal kezedbe foghattad a könyved? Azóta már másként fogadod az újabb megjelenéseidet, vagy ugyanazzal az izgatottsággal várod ezeket a pillanatokat?
A várakozás izgalma mindenek felett, büszkeség, félelem, boldogság. Nagyon vegyes érzéseim voltak, de borzasztóan vártam. Ez az érzés azóta is töretlen, és azt hiszem bármennyi könyv is áll még előttem, ez nem fog változni. Sőt, igazság szerint egyre jobban megnőttek az elvárások magammal szemben. Talán mondhatom azt, hogy minden könyvvel egy kicsit bölcsebb lettem. Nagyon törekszem arra, hogy minőségi munkát adjak ki a kezemből, és erre hónapokig készülök, munkálkodom, az életem részévé válik ennek minden fázis. A megjelenés végleges. Ott már nincs visszaút, ott már minden kész, és nekem már csak az imádság marad a kezemben, és a hit, hogy amit alkottam az jó.
2. Hogyan történik nálad egy történet megalkotása? Mi van meg elsőként az írás alatt álló könyvedből, s mi az, amit általában utoljára találsz ki? Egyáltalán hogyan kell elképzelni az írási folyamatodat?
Ez egy nagyon változó dolog nálam. Volt hogy a történet címe volt meg, semmi más, volt hogy a cím még akkor sem született meg bennem, amikor már az utolsó fejezetnél jártam. Vannak bizonyos keretei a történetnek, amiket nagyjából tudok, amikor nekiállok, de ez sem általánosítható. Vannak bizonyos jelenetek, amiket tudom, hogy bele akarok vinni, vagy mondjuk a főhős személyisége az, ami köré felépítem az egész sztorit. Néha fogalmam sincs mi lesz a vége, amikor nekiállok, de ez sosem ijeszt meg, mert a szereplők, a sztori viszi magát előre, és ez által engem is. Az utolsó könyveimnél már sokkal tudatosabban próbáltam felépíteni a dolgokat, szorosabb keretbe zárni az ívet, ami mentén haladok. De ez sem garancia semmire, itt is simán elkalandozok, vagy más irányt vetek menet közben. Amin most dolgozom talán az első olyan mű, amit már az első bekezdésnél végig tudtam vinni a fejemben. Nem volt bennem annyi megválaszolatlan kérdés, mint korábban. Sokat segít, hogy vázlatot írok, hogy jellemrajzot készítek minden egyes szereplőmről már a kezdet-kezdetén. Így nem akadok meg. Nagyon sok kutatómunka áll a történetek hátterében, ezeket szintén kigyűjtöm magamnak, hogy bármikor kéznél legyenek a kapott információk. Kitalálom a helyszínt, a hőseim foglalkozásait, a jellemüket, és megalkotom őket. Így könnyebb dolgozni velük. Pontokba szedem a történet ívét, fejezetekre bontom, ami persze közben nem baj ha változik, de ad egy bizonyos mankót, amire támaszkodhatom. Rengeteg apróság van, amire figyelni kell, részletek, amik nem tűnnek fontosnak, de nélkülük nem állna össze a végén a kerek egész. Gondolom ez természetes, de nálam is vannak kedves részek, amiket könnyebben megírok mint más, számomra kevésbé izgalmasakat. De tudom, hogy azok is fontosak. Hihetetlenül sokat el tudok időzni egy fejezeten, ha nem érzem tökéletesnek. Képes vagyok akármennyiszer átírni, beleírni, kerekíteni, mert csak úgy tudok tovább lépni. Van hogy nem haladok egy nap csupán egy másfél mondatnyit előre. Ez azért van, mert mindig azzal kezdem az írást, hogy az előző napi munkámat átolvasom. Ha nem tetszik, akkor szétszedem. Vannak segítőim, akik, ahogy írom olvassák és véleményezik a fejezeteimet. Sokat segítenek, mert objektíven tudnak véleményt alkotni, valamint rávilágítani esetleg szembetűnő hibákra, amik felett én mondjuk már elsiklom, mert annyira benne vagyok a saját sztorimban.
3. Mennyire része a mindennapjaidnak az olvasás és milyen zsánerű regényeket olvasol szívesen? Mi a kedvenc könyved?
Igyekszem mindig egy kicsit olvasni, ha többet nem is, de naponta egy-egy fejezettel mindig haladni előre az éppen aktuális olvasmányommal. Bevallom, amióta írok, sokkal kevesebbet olvasok. Elveszem azt az időt a saját történeteim megalkotására. De fontosnak tartom, sőt kell is más szerzőktől olvasni. Engem inspirál, sőt, néha átlendít, amikor megakadok a munkámmal. Nem fogok meglepni senkit azzal, ha azt mondom a saját zsáneremben szeretek olvasni. Legyen az romantikus, romantikus-erotikus. Néhány írótársam könyvét azért a kezembe veszem, mert fontosak nekem annyira, hogy elolvassam az ő művüket is, de őszintén a saját műfajomban tudom a legjobban érezni magam. Az kapcsol ki, tölt fel, ad szárnyakat, tesz boldoggá. Kedvenc könyvem a Szerelmünk lapjai (Nicholas Sparks), egyszerűen imádom, töretlenül, mindig. Egy őszintén tiszta, elkápráztató történet, amiben kellő egyensúlyban van minden, amire nekem egy könyvben szükségem van. Nagy álmom az övéhez hasonló maradandó művet alkotni.
Az írást viszont a Twilight sorozatnak köszönhetem. Tudom furcsa, de így van. Ez a sokak számára szeretett, nem szeretett világ húzott vissza az olvasáshoz, aztán később az vezetett az íráshoz. Stephenie Meyer nélkül talán sosem indulok el ezen az úton. Szóval örök hálám neki.
4. Volt olyan rész valamelyik könyvedben, amit egyszer/többször megváltoztattál és végül teljesen mássá vált a végleges verziója, mint ahogy azt elsőként elképzelted? Mi volt ez a rész, s mi miatt szorult változtatásra?
Számtalanszor. Az Illegális szerelem ment át a legnagyobb változáson. Az amiért az Illegális szerelem végül a címét kapta eredetileg nem szerepelt a terveim között. Már jócskán a könyv negyedénél jártam, amikor bevillant az ötlet. Teljesen átalakította a sztorit, de imádtam a végeredményt. Most is úgy érzem, hogy pont ettől a változástól lett különleges a történet. A Riport árában a két főszereplő találkozását képzeltem el teljesen másképp, de végül rájöttem, hogy nem kell ragaszkodnom hozzá, mert hiába volt jó ötlet, akkor és ott nem működött.
5. Hogyan találtad ki az eddig megjelent műveid címét?
Illegális szerelem: címe a már fent említett változásnak köszönhető. Olyan csavart kapott a sztorim, amihez tökéletesebb címet még most sem tudnék elképzelni.
Sekély: nos ez az én fantazmagóriám volt. Nagyon szerettem volna ezt a címet adni egy történtemnek, valahogy megbabonázott a csengése, jelentése. Gyakorlatilag a cím köré építettem a sztorit. Ennek megfelelő lelkületet, háttért adtam a hősömnek. De a cím jelentésével ellentétben rengeteg mély, meghatározó érzelmet talál az olvasó a sorok között.
Egy riport ára: Azt hiszem ezt nem kell magyaráznom. Egy kissé talán direkt, de pont ez volt a célom vele.
6. Az eddig megjelent regényeid közül valamelyiknek tervezel a közeljövőben folytatást? Vagy esetleg valamelyik kötet esetében el tudnád képzelni, hogy a későbbiekben újra elővedd az adott világot?
Igazság szerint az Illegális szerelemnek született folytatása, de sosem jelent meg. Alapvetően különálló történetként is megállja a helyét, de az első részben megismert szereplők köszönnek vissza benne. Fel sem merült bennem, hogy a fiókban hagyom, de abban az időben kezdett motoszkálni bennem a Sekély története, és az annyira magával ragadott, hogy úgy éreztem annak kell kijönnie. Aztán ezt követte a Riport, és most megint egy újabb történeten dolgozom. Szóval talán egyszer visszatér Zalán és Vivien az életünkbe, és velük Dominik és Noémi is.
7. Tervezed, hogy valamikor újra kiadod az első három, csak elektronikus formátumban megjelent történeteidet? Miért igen/nem?
Egy időben elgondolkodtam rajta igen, azt terveztem, hogy majd egy köteten belül jelentetném meg ezeket a műveket, de végül ez nem valósult meg. Mindhárom történet a szívem csücske, de ilyen értelemben elengedtem őket.
8. Kik voltak azok a szereplők, akikkel a “legkönnyebben” együtt tudtál dolgozni? Kik voltak azok a szereplők, akiknek a kezét a legnehezebben tudtad elengedni?
Az első e-könyveim mind női szemszögből íródtak, aztán az Illegális is. Nem volt másik fél, más nézőpont, és úgy gondoltam nem is tudnék más bőrébe bújni nőként. Aztán jött a Sekély, és rájöttem, hogy imádtam megformálni benne a férfi karaktert. A Riport már váltott szemszögű lett. Az is egy mérföldkő volt az életemben. A Sekélynél Krisz karaktere volt a számomra legkönnyebben, legrugalmasabban átélhető karakterábrázolásom. Imádtam a nyersességét, a lazaságát, a szókimondását. Könnyedén azonosultam vele. Nehezen engedtem el. Azt vettem észre, hogy egyre magabiztosabb karaktereket teremtek, és nagyon élvezem velük a munkát.
9. Melyik történeteddel kapcsolatban kaptad a legtöbb pozitív visszajelzést? Mennyire fontos számodra a visszacsatolás a munkásságodban?
Huhh, hát ez azért nehéz kérdés, mert nyilván minél több regényem születik, annál többen találkoznak a nevemmel és a történeteimmel. Amikor az Illegális kijött, senki nem tudta ki vagyok, és én sem igazán tudtam hogyan jussak el az olvasókig. Az idő ezen segített. Rengeteg megtapasztalás áll mögöttem, de még így is csak kishalnak érzem magam. A Sekély vezet egyelőre, de már nagyon sok visszajelzés érkezett a Riport miatt is. Szerencsére nagyon pozitívak. Elképesztően jó olvasni, hallani, hogy mennyire szerették azok, akik olvasták. Nagyon fontos számomra, hogy tudjam jó az, amit csinálok. Ez motivál a világon a legjobban. Az olvasóknak van a legnagyobb hatalma felettem, és igyekszem továbbra is méltó lenni a bizalmukra.
10. Milyen regényen dolgozol jelenleg és hogy haladsz vele? Mesélj róla egy kicsit!
A legújabb romantikus-erotikus regényemen dolgozom. A megjelenést ez év májusára tervezem. Most már az utolsó fejezeteken dolgozom, szóval jól állok vele. A borító is hamarosan jön, szóval véghajrában vagyok. A címe még nem publikus, de annyit elárulok, hogy talán az eddigi legkeményebb dolgokkal az új szereplőimnek kell megküzdeniük. Brutálisan kemény lesz, őszinte, és megosztó. Izgalmas és már most megígérhetem, hogy abszolút mentes a kliséktől. Egy picit félek is a fogadtatástól, de ez megint egy olyan történet, ami egyszerűen meg akart születni. Így remélem a legjobbakat.
+1. Kérlek, ossz meg velünk egy kedvenc részletet az egyik könyvedből!
Sekély
„A verejték végigfolyik a gerincemen, a légszomj még uralkodik a testemen. Alattomosan tart fogságban és éjszakánként a személyes, kipárnázott poklomban ébreszt. Zihálok, miközben az álom és a valóság mezsgyéjén imbolygok. Küzdők. Kinyújtom a karom, de mintha nem hozzám tartozna. Homályba vész. Riadtan ülök fel, kezem a hullámzó mellkasomra helyezem. Fázom, melegem van, izzadok. Hallom, hogy nyílik az ajtó. Inkább érzem, mint látom, ahogy Míra alakja körbe ölel, akár egy szoros bilincs. Szorít, vígasztal, nyugtat, várja, hogy vége legyen. És lassan így is lesz. Az örvény, lassan csendesedik, a tüdőmet szorító nyomás enyhül, és a tudatom fokozatosan tér vissza a valóságba. Meleg teste csupasz mellkasomhoz simul, arcát a vállamon nyugtatja. Kinyúlok az éjjeli felé, és felkattintom a lámpát. Mint a riadt madár, azonnal elhúzódik. Közénk telepedik a kínos csend. A péntek este történtek ott lebegnek körülöttünk a levegőben és áttörhetetlen falat emelnek a vágyaink útjába.”
Köszönöm az írónőnek, hogy válaszolt a kérdéseimre!
Köszönöm Kedves Olvasó, hogy velem tartottál!
💗