Bertalan Csilla: Karmajátszma

 

Bertalan Csilla munkássága ez idáig ismeretlen volt számomra. Az írónő keresett fel a frissen megjelent, harmadik könyvének recenziós lehetősége kapcsán. A Karmajátszma nemcsak az ígéretes címével és borítójával, de a rejtélyes fülszövegével is felkeltette az érdeklődésemet. Szívesen olvasok krimit, valamint a személyiségzavar témája is közel áll hozzám, ezért is vállaltam el a felkérést. Bevallom, nagy izgatottsággal kezdtem bele, de már az első fejezetekhez érve vegyes érzések bontakoztak ki bennem. Ennek ellenére ezt követően is kíváncsian vártam, hogy milyen meglepetéseket tartogat még számomra a kötet.

Patricia Gibney: Elhantolt angyalok (Lottie Parker 8.)

Vannak olyan könyvsorozatok, amelyek néhány rész után unalmassá válnak az olvasó számára, és hiába próbál fogódzkodót találni benne, ami átlendítené ezen az egyhangúságon, nem talál rá. Ugyanakkor vannak azok, amelyekből hiába olvasol egy rakással, képesek újat mutatni és fenntartani az érdeklődést. Patricia Gibney művei számomra az utóbbiak közé tartoznak. Nem titok, hogy évekkel ezelőtt voltak olyan részek, amelyek egy kicsit holtpontok voltak nekem ebből a szempontból, de végül mindig találtam valamit, amibe bele tudtam kapaszkodni és átvészelni azt a történetet. Több mint fél évvel ezelőtt nyomoztam együtt Lottie-val a Megtört lelkekbe, így amikor augusztus elején a könyvtárban jártam, biztos voltam abban, hogy szükségem van újra arra az izgalomra, amit az írónő által teremtett világ nyújtani tud. 

Jud Meyrin: Szökevény hableány (Itáliai rejtélyek 4.)

Az utóbbi időben Jud Meyrin újabb megjelenéseit egytől egyig elolvastam, szemben a régebbi köteteivel, amelyek közül kevés került ez idáig a kezembe. Emiatt nagyon izgatott voltam, amiért lehetőségem adódott megismerni az Itáliai rejtélyek sorozat negyedik részét. A fülszöveg és a beleolvasó alapján ígéretes történetnek tűnt a Szökevény hableány, és elöljáróban annyit: az írónő ezúttal sem okozott csalódást. 

Németh Fanni: Hannaróza

 

Németh Fanni debütáló regénye, a Hozzád tartozom a tavalyi évben jelent meg a Pitypang kiadó égisze alatt, azonban bevallom, nem igazán keltette fel az érdeklődésemet a zsánere miatt - a fantasy elég távol áll tőlem. Ellenben a Hannaróza című kötete már a megjelenést megelőzően a TBR listámra került, amelyhez nagyban hozzájárultak az írónő kedvcsináló posztjai is. Hatalmas boldogsággal fogadtam Fanni felkérését a mű recenziós olvasására, mert annyi pozitívumot olvastam a könyvről, hogy nagyon vártam már, hogy én is a történet részévé válhassak. 

Anne Raven: Rossz királyfi

 

Anne Raven számomra azoknak az íróknak a körét színesíti, akiknek a történeteit nagyon szeretem, de zsáner szempontjából nem mindegyik alkotása áll közel hozzám. Még 2024 márciusában olvashattam tőle a Félvér című kötetet - amiről teljes értékelés ezidáig nem készült az oldalamra -, ami már dark romance vonalon íródott, de mivel ez alapvetően nem tartozik a “komfort” zsánereim közé, így sokáig nem is terveztem a Rossz királyfi olvasását. Aztán az elmúlt időszakban változott a véleményem ezen a téren, kedvet kaptam ahhoz, hogy ebbe az irányba is feszegessem a határaimat, ezért egyértelmű volt számomra, hogy a kikölcsönzött könyveim táborát erősíti ez a mű, ha előjegyezhető lesz. Kíváncsian vettem kezembe a regényt, és rettentően pozitív élmény volt számomra.

Jud Meyrin: Sosem menekülsz!

 

Jud Meyrin előző regénye, a Bűnhődj értem! a tavalyi évben jelent meg az Álomgyár kiadó gondozásában. Hosszú évnyi kihagyás után, ezzel a történettel csöppentem vissza az írónő világába, és bevallom, annyira nagy hatással volt rám, hogy biztos voltam benne, a következő könyvét is szeretném olvasni. Már a megjelenés előtt hatalmas volt az izgatottság bennem, amit az a rengeteg kedvcsináló is fokozott, amit az írónő megosztott a közösségi média felületein. 

Vyrna: di Santis

Vyrna debütáló regénye, a di Santis még a megjelenést megelőzően felkeltette az érdeklődésemet, de mostanáig nem volt lehetőségem elolvasni. Több pozitív értékeléssel találkoztam a kötet kapcsán, így még izgatottabb voltam, amikor rátaláltam a könyvtár egyik polcán. A zsáner nem áll távol tőlem, hiszen az elmúlt évek során számos maffiarománcot olvastam már, de pont emiatt volt bennem némi kétely, mert mint más típusú történeteknél, itt is nehéz újat mutatni. Szerencsére már az első fejezetek után bebizonyosodott, hogy alaptalan volt a félelmem.

Farkas Anett: Diótörő

Farkas Anett munkásságával elsőként 2021 októberében találkoztam, azóta pedig rendszeres olvasója vagyok a történeteinek. Legutóbb közel egy évvel ezelőtt olvastam tőle a Sakk-matt című regényét, amelyben a Dávid és Vivien sorozat - A 33-as beteg, A 33-as ügy, A 33-as áldozat - egyik főszereplőjének, Pintér Dávidnak egy korábbi ügyével ismerkedhetünk meg, valamint sok kérdésre választ is kaphatunk a férfi múltjával kapcsolatban. A Diótörő már hosszabb ideje szerepelt a TBR listámon, így nagyon örültem annak, hogy a könyvtár polcai között nézelődve megtaláltam. Kíváncsian vágtam bele a kötetbe, mert az írónő korábbi művei pozitív élményként maradtak meg bennem!

Patricia Gibney: Megtört lelkek (Lottie Parker 7.)

Néhány hónappal ezelőtt vettem a kezembe a Lottie Parker sorozat hatodik részét. A végső árulás visszarepített az időben, és újra megtapasztaltam, hogy miért is szerettem annyira évekkel ezelőtt Gibney köteteit. Olyan jó élményeket idézett fel bennem, hogy nem is késlekedtem, és az októberi könyvtári kölcsönzéseim között helyet kapott a történet folytatása, a Megtört lelkek. Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy ezúttal milyen ügyet kell főszereplőnknek és csapatának megoldania!

M. J. Arlidge: A babaház (Helen Grace 3.)

Ambivalens érzésekkel kölcsönöztem ki a Helen Grace sorozat harmadik részét, tekintettel arra, hogy az előző kötetek változó élményt nyújtottak számomra. Az Ecc, pecc könnyen belopta magát a szívembe a nyomozástól kezdve egészen a gyilkosságok kibontakozásáig, miközben fokozatosan megismerhettem a nyomozót és csapatát. Aztán az Üsd, vágd nem tudott igazán magával ragadni, mert aránytalannak éreztem a szereplők magánéletét a cselekménnyel szemben. Legnagyobb bánatomra A babaház sem hozta azt a szintet, amit szerettem volna átélni a lapok közé mélyedve.

Patricia Gibney: A végső árulás (Lottie Parker 6.)

Patricia Gibney munkásságával a 2020-as évben ismerkedtem meg, amikor egyszuszra ledaráltam a Lottie Parker sorozat első öt részét (A hiányzók, Az elrabolt lányok, Az elveszett gyermek, Nincs menedék, Titkok terhe). Ezt követően azonban akaratlanul is lemaradtam a további kötetekről. Igazából most sem magamtól jutott eszembe a sorozat: több olvasó ajánlására került be a legutóbbi könyvtári kölcsönzésembe. Minden túlzás nélkül, nagyon örülök annak, hogy így alakult, mert az első néhány fejezetig el sem tudtam képzelni, hogy mennyire hiányzott a nyomozó és a csapata.

M. J. Arlidge: Üsd, vágd (Helen Grace 2.)

Az első Helen Grace könyv kellemes csalódást okozott, így nagyon vártam, hogy a folytatás a kezeim közé kerüljön. Sok sorozatnál tapasztaltam már, hogy a részek színvonala ingadozik: van, amelyik minden szempontból erősebb, és van, amelyik gyengébb. Úgy gondolom, hogy kevés többkötetes történet képes megtartani az egyensúlyt, és nem elvenni az olvasó kedvét attól, hogy tovább olvassa. Éppen ezért jobban kedvelem az önálló könyveket, azonban azoknak is megvannak a hátrányai - többek között egy-egy szimpatikus szereplőt nem kísérhetünk végig, hanem egy történet után el kell búcsúznunk tőle. Az Üsd, vágd című olvasmánnyal őszintén szólva meggyűlt a bajom, de elhatároztam, hogy a jelenlegi élményemen felülemelkedve, adok esélyt a folytatásnak is.

Hadházi Anita: Dubaj gésái (Dubaj gésái 1.)

  

Hadházi Anita munkásságával közel 3 évvel ezelőtt ismerkedtem meg, amikor lehetőségem adódott előolvasni a NewLine kiadónál megjelent első regényét. Alapvetően nem preferálom a történelmi regényeket, mégis adtam egy esélyt az Örökölt múltnak, amelyben megismerhettem a 19. századi angol vidéki élet rejtelmeit egy izgalmas, érzelmes történeten keresztül. Részben emiatt a pozitív élmény hatására, részben pedig a gésák iránti érdeklődésem miatt - az egyik megunhatatlan kedvencem az Egy gésa emlékiratai - szerettem volna megismerkedni ezzel a kötettel is. Az olvasás során ambivalens érzések kavarogtak bennem, amelyek az utolsó lapokhoz érve sem tisztázódtak.

Steve Cavanagh: 48 óra (Eddie Flynn 1.)

Steve Cavanagh nevével még 2020-ban találkoztam, amikor az Eddie Flynn sorozat 4. részével ismerkedtem meg. A Tizenhárom ígéretes olvasmánynak bizonyult, azonban kezdettől fogva vegyes érzések munkálkodtak bennem a történet kapcsán, amit az utolsó oldalakhoz érve sem sikerült levetkőznöm. A 48 óra olvasása során abszolút az ellenkezőjét éltem meg, a mű már az első oldalakon magába szippantott és nem eresztett a befejezést követően sem.

Ludányi Bettina: Kisujjeskü - Egyezség 1.

A legutóbbi regényemet az írónőtől, a Festménybe zárt lelkeket nagyjából két évvel ezelőtt olvastam. Bettina kezdettől fogva olyan világokat épített fel, melyek az olvasót könnyedén beszippantják - volt köztük romantikus, akciódús és pszichológiai is. Minden alkalommal egy újabb különlegességgel, egy újabb plusszal alkotja meg a történeteit. Felettébb kíváncsi voltam, hogy legújabb sorozatának, az Egyezségnek a lapjai között milyen szörnyeteg, milyen titkok és milyen hajmeresztő kérdések bújnak meg!

Kirsch Ákos: Rejtély Szalonikiben

Kirsch Ákos neve az akciódús krimik között keresendő. Az író ezidáig 10 regényt adott ki a kezei közül, amelyekben több, különböző szegmenst is találunk a központi zsáneren kívül - például horror, sci-fi, vagy thriller elemeket. Ezen felül a munkássága állandó része a gyönyörű tájleírás és a görög világ megjelenítése is. A Rejtély Szalonikiben különleges, mert Ákos ezúttal egy picit más utazásra invitálja az olvasókat!

Lakatos Levente: Tönkreteszlek (Nem szabadott volna... 1.)

 

Hosszú ideje mérlegeltem a Nem szabadott volna… sorozat első részének a beszerzését, de végül a tavasz kezdetén elhatároztam magam és úgy vélem fantasztikus döntést hoztam ezzel. Levente regényére már a megjelenés előtt felfigyeltem, ugyanis az ígéretes fülszöveg alapján a Tönkreteszlek elképesztő olvasmánynak bizonyult, s ez a mű befejeztével csak megerősödött bennem. Lehetőségem adódott már előzőleg megismerkedni az író munkásságával, stílusával, ezáltal volt egy kialakult kép bennem, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ebben a regényben sokkal magasabb színvonalat kaptam.

Diana Hunt: Titokzatos útitárs

 

Diana Hunt munkásságával elsőként 2021 októberében találkoztam, amikor is lehetőségem adódott előolvasni a második megjelent regényét, az Őrületbe kergetsz-et. Már első ismertségre megvett magának az írónő, hiszen ott is megmutatkozott az ütős stílusa, amely harmadik művében teljesedett ki igazán.

K. M. Holmes: Hazel (Veszteség 2.)

 

 

K. M. Holmes azon írók körébe tartozik, akikben kétséget kizáróan megbízom és gondolkodás nélkül olvasni akarom a legújabb műveiket. A Veszteség sorozat első része, a Dario egy érzelmi keringőre hívta az olvasót, és olyan kérdéseket vetett fel az oldalak rengetegében, amelyekre nem találtuk meg maximálisan a válaszokat. Ezáltal csak még nagyobb izgatottsággal kezdtem el a duológia záró kötetét, remélve, hogy méltó befejezést kap Hazel és Dario története.

Ruby Saw: Savages - Vadak (Vergilius játékai 1.)

Ruby Saw tipikusan az az írónő, aki tud meglepetést okozni a történetei irányával és intenzitásával. Legutóbb az Inferno című regényt olvastam tőle, mely a lélek legmélyebb bugyraiba vezetett - a benne rejlő emberi kegyetlenségről és vadságról nem is beszélve. Akkor azt hittem, hogy nem tud nagyobbat ütni és még inkább felbolygatni a világomat, de tévedtem. Mert ez a kötet már az első oldalakon bevezetett a pokol kapuján, aztán olyan brutális módon maga köré csavart, hogy azóta sem sikerült észhez térnem.