Jud Meyrin: Szökevény hableány (Itáliai rejtélyek 4.)

Az utóbbi időben Jud Meyrin újabb megjelenéseit egytől egyig elolvastam, szemben a régebbi köteteivel, amelyek közül kevés került ez idáig a kezembe. Emiatt nagyon izgatott voltam, amiért lehetőségem adódott megismerni az Itáliai rejtélyek sorozat negyedik részét. A fülszöveg és a beleolvasó alapján ígéretes történetnek tűnt a Szökevény hableány, és elöljáróban annyit: az írónő ezúttal sem okozott csalódást. 

Történet: 

Matteo a nyomozói munkájának él, de az elmúlt időszak folyamatos hajtása miatt a barátai nyomására elutazik egy rövid nyaralásra. Az első éjszaka ismét a megszokott rémálmai gyötrik, ami miatt nem tud visszaaludni, ezért arra a döntésre jut, hogy lemegy és megmártózik a tengerben. Ekkor pillantja meg a partra sodródott, eszméletlen állapotban lévő, meztelen nőt. 

Ana nem sokat árul el magáról, de a benne lévő bizalmatlanság ellenére elfogadja a férfi segítségét, hiszen nincs hová mennie. A nő számára a legfontosabb Isa, akinek egy intézetben viselik a gondját. Ő az egyetlen, akiért mindent képes feláldozni, így az elsődleges céljának tekinti a lány biztonságát és nyugalmát, még ha ezzel a saját életét meg is pecsételi. Az édesapja elvesztését követően a húga maradt az egyetlen szerette.

Matteo nem tudja, mihez kezdjen a Hableánnyal, ezért az egyik helyi rendőr barátjához, Roccóhoz fordul. Kezdetben nem mesél neki a parton talált nőről, de a férfi segítségével sikerül némi információhoz jutnia egy hasonló esetről - nem sokkal korábban egy kisodródott férfi holttestet találtak a parton.  Azonban a helyzet mégis úgy alakul, hogy szükségük van a barát segítségére, aki végül egy védett házban helyezi el őket, ahol senki sem találhat rájuk. 

Dante egy olyan biztonsági céget vezet, amely valójában illegális tevékenységeket is folytat. A gyermekkorában elszenvedett traumái miatt nincs ellenére mások megkínzása és megölése, sőt valójában ez egyfajta revans számára. A könyörtelen, rideg férfi mögött azonban ennél sokkal több rejtőzik, ám egyetlen pillanatra sem engedi félrecsúszni az álarcát. Ő sosem volt az, akinek menekülnie kellett mások elől, de egy döntés olyan lavinát indít el, ami nemcsak az ő életét veszélyezteti, hanem valaki másét is. Ezt pedig nem nézheti ölbe tett kézzel. 

Ana meg van győződve arról, hogy Dante akarta a halálát, de ahogy keresik a válaszokat, úgy kuszálódnak össze a szálak még jobban. Matteo kezdettől fogva vonzódik a nőhöz, de a bezártság miatt egyre inkább elveszíti a kontrollt – fokozatosan omlik le kettejük között a fal, és már nincs semmi, ami visszatartsa azt a vágyat, amit kiváltanak egymásból. 

Mi történt valójában a Tenger Ékkövén, és hol van Dante?
Két sebzett szív számára létezik a közös jövő, ha sok mindenben eltérő a véleményük, és olyan múltbéli terheket cipelnek magukkal, amelyek egyúttal a jelen démonjai is számukra?
Sikerül anélkül kimászniuk a kalamajkából, hogy komolyabb sérüléseket szenvedjenek – nemcsak testi, de lelki szempontból is?

Véleményem:

A romantikus-krimi az egyik komfortzsánerem, mert egyszerre melengeti meg a szívemet és vált ki belőlem izgalmat. A legutolsó olvasmányom ezen a vonalon pont az írónőtől volt a Boldogságra kényszerítve, amit nagyjából egy hónappal ezelőtt ismertem meg. Ezt követően inkább a romantika világába kalauzoltam el magam, így pont akkor került a kezembe ez a kötet, amikor valami másra volt szükségem.

Nagyon kíváncsi voltam az Itáliai rejtélyek sorozat negyedik részére, mert mielőtt belekezdtem volna a történetbe, a közösségi médiában számtalanszor szembejött velem a könyv, aminek az értékeléseit tudatosan igyekeztem elkerülni – bár minden erőfeszítésem ellenére egy-kettőbe beleolvastam, ami szerencsére nem spoilerezett, csak még jobban felcsigázott. 

Bevallom, nem szerettem bele azonnal a műbe, sőt az első fejezetek kifejezetten nem ragadtak meg, de aztán egyik pillanatról a másikra elképesztő mélységig magába szippantott a történet. Jud Meyrin fogalmazásmódja könnyed és választékos, az obszcén szavakat természetes módon építette bele a párbeszédekbe, amelyekben tökéletes helyet foglaltak el, és nem váltottak ki rossz érzést belőlem, hanem csak nyomatékosították a mondanivalót, a kialakult helyzetet. Nem volt túlírt a cselekményszál, inkább lendületes és csavaros. A kimondatlan, mégis a levegőben lógó titkok és a kiszámíthatatlan fordulatok olyan egyveleget alkottak, amelyeknek köszönhetően az egész kötet egy adrenalindús utazás volt számomra. 

Matteo és Ana karakterét nagyon megkedveltem, sőt bevallom, az én szívembe még Dante is belopta magát. Nem voltak bonyolult személyiségek, de megvolt bennük a titokzatosság és az emberség, a rossz cselekedetek és a megkérdőjelezhető döntések mögött pedig mindig állt valami, ami nemcsak a sötétséget foglalta magába, hanem a halványan pislákoló fényt is. Nekem kifejezetten tetszett, hogy az írónő nem tipikusan „jó” vagy „rossz” karakterként ábrázolta őket, hanem ezeknek a tulajdonságoknak az elegye jelent meg bennük, és pont ettől voltak annyira valóságosak. Könnyen közel tudtam férkőzni hozzájuk, és az egész regény sokkal közvetlenebb élményt tudott nyújtani. 

A Szökevény hableány egy gördülékeny, ingergazdag és érzelmekkel teli kötet, amelyben titkok és hazugságok szövevényes hálójával találkozhatunk. A történet három szereplő szemszögén keresztül bontakozik ki, ami fokozza a feszültséget és jobban átadja az eseményeket. Az olvasónak lehetősége adódik közelebb kerülni hozzájuk, megérteni az értékrendjüket, hiszen a saját nézőpontjukból ismerhetjük meg a fontosabb momentumokat. 

Jud Meyrin a nyomozós részt izgalmasan tárta elénk, fokozatosan építette fel az egyes leleplező elemeket. Nem egy megszokott befejezést kaptunk, hanem egy alaposan kidolgozott, bonyolult, mégis kézenfekvő megoldást. Amikor már azt hittem, tudom, mi történik, ki áll a dolgok mögött, akkor kiderült, hogy a közelében sem vagyok. Egy olyan regény bontakozott ki előttem, amelyben nem bízhatunk bárkiben, ezért jól át kell gondolni, hogy kinek melyik szavát hisszük el.

Azoknak a könyvmolyoknak ajánlom a művet, akik szívesen kalandoznának az olasz tengerparton, és azoknak, akik szeretnének egy olyan történetbe csöppenni, ahol a veszély és a szenvedély kéz a kézben jár!

Köszönöm Jud Meyrin írónőnek a recenziós példányt! 

Kedvenc idézetek:

"Mindig is olyan volt számára egyik test, mint a másik. Ha felállt rá a farka, nem számított, nőt vagy férfit dug-e, csak a kúrás utáni köd volt a lényeg."

"A Matteo testéből áradó forróság furcsa módon megnyugtatta. Mintha ráadtak volna egy puha, meleg kapucnis pulcsit, ami ugyan nem akadályozza meg, hogy ne fújjon körülötte a szél, de azt igen, hogy a vihar ne jusson túl közel hozzá."

"Tudta, hogy őrültséget művelnek, tudta, hogy veszélyes, hogy elcseszett. Ana tekintetéből kiolvasta, hogy ő is tudja. De egyszerűen nem érdekelte egyiküket sem. Matteo nem bírt volna leállni, kivéve talán akkor, ha a nő erre kéri, ám Ana egészen mást tett. 
Felemelkedett az öléből, előrébb csúszott, és egyszerűen ráereszkedett a farkára."

"Rémisztő volt, hogy Ana ilyen könnyedén elrabolta minden józanságát, és összemosta a határokat. Pedig Matteo mindig is szerette külön választani az életének azon részeit, amik nem tartoztak egybe."

"Kéj lüktetett az ereiben, a testében, de még a fejében is, annyira erősen, hogy fehér pontok táncoltak a szeme előtt, és amikor a nő puncija újra és újra összerándult a farka körül, olyan erővel élvezett el, ahogy még egyszer sem korábban. Apró darabokra hullott, és tudta, hogy amikor azokból a darabokból újra összerakja önmagát, akkor már semmi nem lesz ugyanolyan, mint eddig volt."

"(..) a szerelem az, ha gondolkodás nélkül megteszünk bármit a másik életéért. Még akkor is, ha közben összetörik a szívünk."

Fülszöveg:

Matteo Gravano nyomozó, aki szeret az irányítása alatt tartani mindent, és a munkába menekülni a problémái elől. Mégis hagyja, hogy a barátai rábeszéljék egy rövid pihenésre. Ám a nyaralás az olasz kisvárosban másképp alakul, mint ahogy eltervezte.

Már a legelső este egy ájult nőt talál a tengerparton.
Ráadásul a nőn egyetlen ruhadarab sincsen.

A partra vetett hableányt Anának hívják, és nagyjából ennyi, amit hajlandó elárulni magáról. Matteo hamar rájön, hogy Ana titkai rendkívül veszélyesek, és ő maga sem olyan ártatlan, mint amilyennek látszik, mégsem bír ellenállni a merész, bosszantóan pimasz nőnek.

Forró olasz nyár
Egyre sokasodó hullák
És egy érzéki párviadal

Vajon lehet jó vége annak a halálos játszmának, amibe Matteo és Ana úgy sodródnak bele, hogy még a szabályait sem ismerik? Vagy egyenesen a szakadék széle felé robognak?

(FairBooks Kiadó, 2024)