M. J. Arlidge: Üsd, vágd (Helen Grace 2.)

Az első Helen Grace könyv kellemes csalódást okozott, így nagyon vártam, hogy a folytatás a kezeim közé kerüljön. Sok sorozatnál tapasztaltam már, hogy a részek színvonala ingadozik: van, amelyik minden szempontból erősebb, és van, amelyik gyengébb. Úgy gondolom, hogy kevés többkötetes történet képes megtartani az egyensúlyt, és nem elvenni az olvasó kedvét attól, hogy tovább olvassa. Éppen ezért jobban kedvelem az önálló könyveket, azonban azoknak is megvannak a hátrányai - többek között egy-egy szimpatikus szereplőt nem kísérhetünk végig, hanem egy történet után el kell búcsúznunk tőle. Az Üsd, vágd című olvasmánnyal őszintén szólva meggyűlt a bajom, de elhatároztam, hogy a jelenlegi élményemen felülemelkedve, adok esélyt a folytatásnak is.

Freida McFadden: A téboly otthona (Millie Calloway 1.)

 

A Gyilkos örökség által kapott rendkívül pozitív élmény után, tele kíváncsisággal és izgalom-éhséggel vágtam bele a Millie Calloway sorozat első részébe. A téboly otthona minden képzeletemet felülmúlta és olyan intenzív, frappáns történetben részesített, amire végképp nem számítottam. A kötet címe és borítója már önmagában is felkelti az olvasó figyelmét, azonban a fülszöveggel párosítva szédületes impressziót ígér.

Eva Mozes Kor & Lisa Rojany Buccieri: Az ​auschwitzi ikrek

Általában könnyedebb, zsáner szempontjából pedig lendületesebb olvasmányokat szoktam olvasni - nagyrészt romantikát, erotikát, krimit vagy thrillert. Alkalmanként mégis eljutok arra a sarkalatos pontra, amikor valami másabb, komolyabb témájú kötetre van szüksége a lelkemnek, amely szembesít az élet embertelen és kegyetlen oldalával. Eva Mozes Kor és Lisa Rojany Buccieri kötete már a megjelenés előtt felkeltette az érdeklődésem, mégis csak most éreztem elég erősnek magam ahhoz, hogy belemélyedjek Az auschwitzi ikrek világába.

Chevy Stevens: A múlt nem felejt

Számos alkalommal találkoztam már az írónő köteteivel, ám ez idáig egyszer sem olvastam tőle. Azt hiszem, hogy hatalmas hibát vétettem ezzel, mert Chevy Stevens legújabb regényével abszolút meggyőzött, és izgatottan várom, hogy újabb történetet olvassak tőle - a közeljövőben szeretném elolvasni az eddig megjelent összes művét, megismerni az írói munkásságát.

Ruby Saw: Inferno (Vergilius játékai 2.)

Ruby Saw írói munkásságát még a kezdeti szárnypróbálgatásakor ismertem meg, már akkor láttam benne a potenciált a jövőbeni regényeivel kapcsolatban. A legelső könyvem tőle a Pillangó-hatás és Az igazi volt, amit követett a Csak két lépés Észak, valamint az Inferno.

Kimerem jelenteni, hogy időszakosan olvastam az írónő könyveit, mégis a legelső történetétől kezdve rengeteg fejlődést látok benne, mind megfogalmazásban, mind cselekményszálban. Ugyanis Liv Jackson történetének két részében sokkal inkább a romantika volt a mozgatórugó, egy ún. „biztonsági szállal” összefonva. Míg a Hadleyről és Jinről szóló mű már sokkal izgalmasabb irányba ment el, ahol nem félt Ruby Saw kimondani és leírni, amit igazán szeretne. Mégis számomra vele kapcsolatban az Inferno c. könyv lett a jéghegy csúcsa.