Hosszú ideje mérlegeltem a Nem szabadott volna… sorozat első részének a beszerzését, de végül a tavasz kezdetén elhatároztam magam és úgy vélem fantasztikus döntést hoztam ezzel. Levente regényére már a megjelenés előtt felfigyeltem, ugyanis az ígéretes fülszöveg alapján a Tönkreteszlek elképesztő olvasmánynak bizonyult, s ez a mű befejeztével csak megerősödött bennem. Lehetőségem adódott már előzőleg megismerkedni az író munkásságával, stílusával, ezáltal volt egy kialakult kép bennem, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ebben a regényben sokkal magasabb színvonalat kaptam.
A külcsín a szürke színt tekintve egyszerű, azonban a kiemelkedő, szinte arannyá változó sárga címnek köszönhetően mégis felkelti az érdeklődést. Nem túlságosan erős vagy zsúfolt, pontosan annyi elem szerepel rajta, amennyit a fedlap megkíván. Sőt, a hátlap sötétebb színe tökéletes összhangot teremt az egész borítónak.Mia gyermekkora megpecsételődött édesapja halálával, hiszen anyja döntésére külföldön folytatta az életét a Szófia lányai rend zárdájában, ami által az egész élete megbélyegeződni látszott. Az otthon első, hazai intézetének az egyik kiemelkedő szereplője lesz, ahol nem érzi teljesen jól magát, azonban a vállát nyomó terhek végett nincs más lehetősége, mint tovább cipelni az elmúlt évek árnyait.
Sámuel fesztelenül éli a mindennapjait, egy igazi nőcsábász. A családi vállalkozásuk ingatag lábakon áll, az épülő beruházásuk állapota nem halad előre pénz hiányában. Testvére, Ella kérésére megpróbálkoznak a lehetetlennel és egyezséget akarnak kötni édesapjuk egyik legnagyobb ellenfelének a lányával.
A megbeszélés nem úgy alakul, ahogy azt a testvérpár remélte. Azonban a férfi elhatározza magát és nem akarja annyiban hagyni a dolgot, megpróbál másként közelebb kerülni az érinthetetlen Miához. Viszont nem számít a hirtelen rátörő vágyra és a nő valódi szépségére.
Ella megnyugtatása lebeg célként a szeme előtt, de vajon képes figyelmen kívül hagyni a Szendházi lány segélykiáltásait?
Mindketten a titkaikat hurcolják, Sámuel nem árulja el kezdetben a valódi szándékát, míg Mia nem fedi fel a démonokat, amelyek hosszú évek óta kísértik őt. Nem tudnak uralkodni a vonzalmon, a szenvedélyen, így előbb-utóbb összegabalyodnak.
Létezik a pillanatnyi boldogságon kívül több a nő számára? Képes a férfi teljes mellszélességgel támogatni őt? Jelenthet maradandót számukra a bennük tomboló érzelmi kavalkád?
Lakatos Levente legújabb regénye, a Tönkreteszlek egyszerre csábít el és szaggat darabokra. Egy realisztikus világba kalauzol el, ahol leplezetlenül megismerkedhetünk egy vallási rend mibenlétével, egy sármos férfival és egy sebzett nővel, akit az élet nem kímélt semmitől.
A karakterek hitelesek, jól megformált személyiséget kaptak. Egyikőjük sem hagy hidegen az olvasás során, hanem kiváltanak valamilyen érzelmet, gondolatot az olvasóból.
Az író eddig megjelent köteteihez híven, ez a mű sem felszínes, Mia és Sámuel története mélyebb érzelmi síkra lök, ahonnan fokozatosan van lehetőségünk felkapaszkodni.
Élveztem az olvasást, szórakoztatott és a cselekményszál nem laposodott el több fejezet után sem!
Kíváncsian várom a sorozat következő részét!
"– Elmondtam már neked, hogy én egy átok vagyok – pillant vissza rám (..) – Látod, milyen az életem. Vihogva követ és táncol körbe a halál. Métely vagyok, bárhova nyúlok, megfertőzöm azt."
"… nem szabad már megtörtént események miatt mérgelődni, feleslegesen terheljük vele az idegrendszerünket."
"Sötétben szirmot bontó virág vagyok, fény nélkül bátrabban nyílok ki."
"– Miközben mindketten páncélt húznak maguk elé, borzalmasan sebezhetőek – közli velem kíméletlenül – Tisztán hallom, ahogy jajveszékel magában a lélek. Szenved odabent. Szabadulna."
"Te pedig egy különleges nő vagy. Számomra mindenképpen. Úgy törtél be az életembe, mint egy váratlanul érkező tornádó egy unalmas kisvárosba. Felkaptál, és szanaszét hajigáltál mindent, amit biztosnak hittem. A józan eszem azt mondta, hogy fussak el. Ehelyett én csak álltam, és lenyűgözve csodáltam, mennyi erő van benned."
🌟
Gyűlölniük kellene egymást. Máskülönben garantált a katasztrófa.
A zárkózott, tragikus sorsú Mia gyerekkorában jelen volt gazdag édesapja meggyilkolásánál. Sőt, azt pletykálják, hogy ő az elkövető. Az esetet követő nagy médiafelhajtástól távol tartva édesanyja egy külföldi, kétes hírű bentlakásos vallási intézetbe küldte lányát. Vagy inkább száműzte? Mia a húszas éveiben is még a tragédia spiráljából próbál kievickélni, de egyre mélyebbre süllyed benne, mígnem találkozik édesapja egykori nagy riválisának fiával. Nehéz eldönteni, hogy Sámuel segíthet rajta, vagy egy életre tönkreteheti a súlyos titkokat cipelő lányt.
A laza erkölcsű Sámuel örök lázadó, nagyon úgy tűnik, a harmincas éveire sem nő be a feje lágya. Imádja feszegetni a határokat, meggyőző megjelenésével pedig igen népszerű a hölgyek körében, akikkel előszeretettel játszadozik is. A családi vállalkozás érdekében rákényszerül arra, hogy az ujja köré csavarja a külföldről hazatért csillagvirágszálat, azaz Szendházi Miát. Azt gondolja, hogy a sebzett lelkű lány könnyű préda lesz, de téved, és nagyon úgy fest, hogy az a fránya fegyver fordítva sül el.
Vajon a családi viszályokat is elsöprő szerelemnek garantáltan tragédia a vége?
LAKATOS LEVENTE többszörös Aranykönyv-díjas szerző. Sikerkönyveivel önismereti utazásra csábítja olvasóit. Regényei témaválasztásukban bátrak, ezért gyakran polgárpukkasztóak. A Tönkreteszlek az első, saját kiadójával megjelentett könyve.
(2022, Dopamin)