Aux Eliza: A könyvek városa (Írósuli 1.)

 

Aux Eliza nevével már korábban találkoztam az Eleven kiadó közösségi média platformjain, de a munkásságára maga az írónő hívta fel a figyelmem. Kíváncsi voltam a könyvsorozatára, szerencsére a könyvtárból lehetőségem is volt kikölcsönözni A könyvek városa című kötetet. Izgatottan vetettem bele magam az oldalakba – főként mivel az ingyenesen elérhető beleolvasó kifejezetten tetszett –, de sajnos időközben rájöttem arra, hogy beigazolódott a megérzésem és az Írósuli nem az én olvasmányom lett. 

Történet:

Főszereplőnk Appendix (Dixy), aki a két húgával, Ciméliával (Liával) és Literával (Erával), valamint az édesanyjával él. Az édesapját nemrég vesztették el szívrohamban, akire a lány talált rá a könyvtárszobában. Dixy képtelen elfogadni a történteket, és részben emiatt az édesanyjával sem igazán jó a kapcsolata.

Az egyik hajnalon egy férfi kopogtat az ajtajukon, aki mindenképpen szeretne találkozni és beszélni a lányokkal, de az édesanyjuk ezt megakadályozza. Hamar kiderül, hogy ők nem azok, akiknek gondolták magukat, hanem annál sokkal többre hivatottak. A Carta-lányok élete fenekestül felfordul, amikor Kleió – aki egy múzsa – megmutatja nekik Pergamont.

Az írók varázslatos világában kalandozva olyan információk jutnak a birtokukba, amelyek tovább bonyolítják a helyzetüket.
Azt mondják ők Hunyadi Mátyás leszármazottai, aki valamilyen örökséget hagyott rájuk.
Azt mondják az örökséget más is keresi, többek között a rubrikátorok egyik fő alakja, Elzevir.
Azt mondják az örökséggel visszahozhatják az édesapjukat az életbe.

A három testvér elfogadja a sorsát: megkeresik az örökséget, miközben az írósuliban is helyt állnak. Ez idő alatt új embereket ismernek meg, barátságok – sőt, attól szorosabb viszonyok is – köttetnek. 

Miért tiltanak be bizonyos szavakat, és hová kerül, aki mégis használja ezeket?
Mi történt Cutter Cartával igazából?
Ki az, aki észrevétlenül a lányokhoz férkőzik?
Ki az, aki megvezeti őket?
Tényleg a rubrikátorok a “rosszak”?
Mi vár rájuk az írósuli falai között valójában, az édesanyjuk védelmezése jogosnak bizonyul?

Véleményem:

Őszintén szólva több szempontból is hátrányból kezdtem bele ebbe a regénybe. Egyrészt a fantasy nem tartozik az általam gyakran olvasott zsánerek közé, de nyitott vagyok arra, hogy feszegessem a komfortzónám határait, és ettől függetlenül szerettem volna elmerülni ebben a világban. Másrészt az internetes vélemények alapján azt tapasztaltam, hogy sokan a Harry Potter-hez hasonlítják – én egyáltalán nem vagyok rajongója a sorozatnak. Ezek - de leginkább a második szempont – miatt már a könyv első felében kiderült, hogy akármennyire is szerettem volna élvezni a történetet, nem én vagyok a célközönsége. Viszont nem bánom, hogy belekezdtem, mert egy újabb magyar szerzővel ismerkedhettem meg.

Aux Eliza világfelépítése következetes és érdekes volt. Meglepő volt ilyen szemszögből megismerni az író-olvasó emberek közötti kapcsolatot, sok olyan gondolatot olvastam, ami szerintem a valóságra is igaz. A történet gördülékeny volt, könnyen olvasható, nem voltak zavaróak az idegen szavak és a szereplők is viszonylag megjegyezhetőek voltak. A témától eltekintve tetszett a cselekmény, folyamatosan fenntartották az érdeklődésemet az újabb információk, amelyek egy kicsit más megvilágításba helyeztek mindent. 

A Dixy és a Kardex között kibontakozó viszony nekem kifejezetten tetszett. A fiú szerethető karakter volt számomra, szemben a főszereplővel, aki nem egy kimondott hős a történetben, rengeteg hibája van, de pont ettől emberi. Az egyetlen, ami eléggé nyomasztott benne, az az édesanyja iránt érzett erős utálata volt – azt gondolom, hogy a lánynak be kellett volna látnia és meg kellett volna értenie azt, hogy az édesanyja csak védeni akarta őket. 

Azoknak az olvasóknak ajánlom, akik szeretik a fantáziadús, mágikus történeteket, és szívesen kalandoznának egy olyan világban, ahol az írásnak és a szavaknak is különleges erejük van!

 

 

Kedvenc idézetek:

 

"(..) Az interneten szövegszerkesztők vannak, de szövegalkotók nincsenek. Az alkotás az író és az ihlet dolga. A kreatív folyamat pedig hatalmas energiák felszabadításával jár együtt."

"- Azon gondolkodtál, hogy valóban az osztályodban van-e a helyed, nem?
- Nem egészen.
Dixy valójában azon tűnődött, mi van, ha nincs helye egyik osztályban sem.
- Nem te vagy az első kételkedő diákom, Appendix - biztatta Dewey, mintha tényleg semmiség lenne, ahogyan érzett. - Minden író kételkedik magában, ez természetes, ne félj!
- Nem félek - vetette oda hidegen a lány.
- Hát persze - mosolygott tovább cinkosan az igazgató. - Csak azt mondom, hogy ha félnél, az is rendben lenne. Íróvá nem két nap alatt válik az ember. Bele fogsz jönni.
- És ha nem?
- Mondhatok egy titkot?
A lány bólintott.
- Csak el kell kezdeni, sokszor ez a legnehezebb."

"Egy író legnagyobb fegyvere a szó, ezt sose felejtsd el!"

Fülszöveg:

 

Dixy a fura nevű, zárkózott lány a suliban. Mióta elvesztette az apját, nem akar mást, csak túlélni a gimit a testvéreivel. Még akkor is, ha Era és Lia néha levakarhatatlanok. Hiszen ő csak egy átlagos kamasz.

Vagy mégsem?

A nyári szünet végén egy váratlan látogató érkezése mindent megváltoztat. A rejtélyes férfi kora hajnalban kopogtat be a külvárosi ház ajtaján. Egy titokról beszél, amit többé nem lehet elhallgatni Dixyék előtt. De Krúda, a lányok anyja hajthatatlan, nem engedi a férfit a testvérek közelébe.

Dixy, Era és Lia közös nyomozásba fognak, hogy kiderítsék, mi történt az apjukkal és mi az, amit a szüleik már a kezdetektől eltitkoltak előlük. A rejtély szálai egy eltitkolt világba vezetik őket, ahol minden az írás körül forog. A szavak varázserővel bírnak, a pennák repülni tudnak, és a fantázia a legnagyobb kincs. De mindezek ellenére a srácok itt is beképzeltek, a lányok pedig ugyanolyan kirekesztőek tudnak lenni, mint a budapesti gimiben. Az írósuli tanárairól nem is beszélve…

 

(Eleven, 2025)

 

 

A könyvben szereplő térképmelléklet: