Jud Meyrin: Bűnhődj értem!

 

Jud Meyrin munkássága nem ismeretlen számomra, évekkel ezelőtt volt lehetőségem olvasni néhány regényét – többek között a Felföldi rejtélyek sorozatának az első részét, a Lowdeni boszorkányhajsza című művet, amelynek előolvasója lehettem. Hosszú idő eltelt, rengeteg könyv megfordult a kezemben, így bevallom, hogy szinte „új olvasóként” kezdtem bele az írónő legújabb regényébe. Pár hónappal ezelőtt egy barátom ajánlotta a történetet, ennek hatására kölcsönöztem ki a könyvtárból, amiért nagyon hálás vagyok neki.

Történet:

Női főszereplőnk Graziella, aki elkövetett néhány szörnyű dolgot, aminek következtében hátrahagyta a mostohaapja házát, az édesanyját pedig azóta sem találja sehol. Tekintettel Edward Berrington gazdagságára, befolyására és mindenhová elérő kezeire, egy része meg sem lepődik azon, hogy egy férfi elrabolja az utcáról, csupán a másik része esik pánikba, és várja a rá leselkedő halált. Azonban arra sem a nő, sem a bérgyilkos nem számít, hogy ez a játszma még csak most kezdődik el.

Ella és Dante egy barlangrendszerben ébrednek fel, ahol minden teremben más-más veszélyekkel kell szembenézniük. Ám előbb-utóbb kiderül, hogy nemcsak a nő démonjai öltenek testet egy-egy ajtót nyitó kód vagy leküzdésre váró félelem képében, hanem a férfié is. Mindeközben pedig a bennük tomboló érzelmeket is uralniuk kell, ami sokszor nagyobb feladatnak tűnik, mint a szabadságuk visszaszerzése.

Főszereplőink vadászként és prédaként, gyilkosként és áldozatként találkoztak, de az előttük álló út valami mássá formálta őket. Hiszen ahhoz, hogy kijussanak ebből a csapdából, közelebb kell kerülniük egymáshoz, meg kell bízniuk egymásban és nem utolsósorban le kell küzdeniük azt a vágyat, amit egymás közelében éreznek. Első pillantásra talán különbözőnek tűnnek, de ha nem csak a felszínt kapargatjuk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy több közös dolog is van bennük: mindkettejük vállát a múlt súlya nyomja, mindkettejükben ott lapul a sötétség, ami néha utat tör és akkor felemészt mindent.

Sikerül Ellának és Dantének élve kijutnia a barlangból?
Vágyódhatsz valaki után, akit a megölésedre béreltek fel?
Ki az, aki valójában mozgatja a szálakat?
Melyek azok az emlékek, amiket az agyunk elrejt előlünk, hogy megóvjon bennünket? Ezek valaha felszínre törhetnek?

Véleményem:

Jud Meyrin regénye abszolút pozitív csalódás volt számomra. Másfél nap alatt ledaráltam, annyira könnyen magával ragadott. Az első pár fejezetet kicsit több ideig tartott elolvasni, aztán csak pörögtek az oldalak a kezemben és egyre többet akartam kapni belőle. Ám arra egyáltalán nem számítottam, amit aztán kaptam. 

Az írónő nem óvatoskodott, elképesztő csavarokat vitt a történetbe, amelyek csak növelték bennem a letehetetlenség érzését. A főszereplők olyan jellemmel lettek felruházva, amelyekkel az olvasó könnyen szimpatizál, így még közelebb éreztem magam minden veszélyhez. 

A Bűnhödj értem! egyszerűen kiszámíthatatlan, elsodor és darabokra tör. Izgalmat és szenvedélyt ígér, ám annál százszor többet nyújt. Kíváncsian várom a kötet folytatását! 

Kedvenc idézetek:

"Anyám sosem tolerálta jól, ha hibáztam. Talán ezért kezdtem el egy idő után elrejteni előle a baklövéseimet, és elég groteszk érzés volt erre egy sötét szobában rájönni, miközben egy bérgyilkos mellett feküdtem, akinek az egyenletes légzése észrevétlenül ringatott álomba."

"-Miért hívsz mindig Graziellának?
(..)
-Mert szép a neved - böktem ki, mire ő újra elmosolyodott, de közben a szemét könnyek homályosították el.
-Azt jelenti, áldás.
-Tudom.
-De igazából átok vagyok - suttogta, és még az én elbaszott, koromfekete szívem is felismerte a szavaiban a fájdalmat."

"Az ember életében mindig van egy pont, ami után már felesleges erőlködni, mert a változás visszafordíthatatlan."

"(..) a halott tekintete hirtelen megelevenedett, mintha az orgazmusom életet lehelt volna belé. Ugyanolyan láng csapott fel a szemében, mint amit több helyen a bőrére tetováltatott. Vörös szikrákat hányó, mindent elemésztő tűz."

"Néha be kell mutatni a középső ujjunkat a logikának meg az észérveknek, és fejest kell ugrani az őrültségbe."

Fülszöveg:

Amikor először megláttam, azt hittem, „csak” veszélyes.
Amikor másodszor, már tudtam, hogy halálos.

Dante bérgyilkos, akit azzal bíztak meg, hogy megöljön. Könyörtelen, halott tekintetű, és imádja megbüntetni azokat, akik vétkeztek. Én pedig vétkeztem…

Rettegnem kéne tőle, amikor könnyűszerrel elrabol a londoni éjszakából, és elhurcol a hóborította skót felföldre, de valami mégis hozzá húz. A lelkem egy rejtélyes darabkája vonzódik az ő sötétségéhez.

Aztán váratlan dolog történik. Mindketten fogságba esünk egy veszélyekkel teli barlangban, ahol végzetes csapdákon kell átverekednünk magunkat, ha túl akarjuk élni.

De hogyan élhetném túl, ha az egyetlen társam egy gyilkos, aki ugyanannyira vágyik rám, mint arra, hogy megöljön?

Jud Meyrin thrillerbe hajló, csavaros dark romance regénye bepillantást enged a kegyetlenség anatómiájába, a titkok, a veszély és a nem mindennapi vágyak világába. Készen állsz, hogy téged is bekebelezzen a sötét mélység?

(Álomgyár, 2025)