Marilyn Miller: Fresia

 

Hosszú évekkel ezelőtt olvastam legutóbb Marilyn Millertől, pedig végig figyelemmel követtem a munkásságát, azonban valamiért sosem vettem rá magam, hogy ismét belecsöppenjek a világába egészen mostanáig. A Fresia című könyve még a megjelenés előtt felkeltette az érdeklődésemet, már ekkor felkerült a TBR listámra is. Rengeteg pozitív méltatást olvastam a történetről, így nagyon megörültem, amikor a helyi könyvtárból ki tudtam kölcsönözni. Azt gondolom, hogy tökéletes pillanatban talált meg, pont akkor, amikor szükségem volt rá. 

Történet:

Fresia gazdag családból származik, a szülei sosem vették ki igazán a részüket a neveléséből, így a legközelebbi családtagja a nagymamája lett, akitől viszont mindent megkapott, amire gyermekkorában szüksége volt: szeretetet, figyelmet, törődést. Ezért ő lett a legfontosabb ember az életében és a legnagyobb támasza is.
A nő mindig is nagyon szerette a lovakat, de a szívéhez legközelebb Szilaj állt, aki születésétől kezdve a saját lova volt. Olyan kapocs kötötte össze őket, amit szavakkal lehetetlen leírni. Ám minden megváltozott azon a napon, amikor Fresia legnagyobb álma, a nagydíj elnyerése megvalósulhatott volna. Ugyanis a bemutató közben a nő olyan súlyos sérülést szenvedett, ami egyszerre döbbentett meg mindenkit. Ez az élmény olyan erős hatással volt rá, hogy az imádata megmaradt a lovak iránt és nem tud nélkülük létezni sem, de aznap mégis darabokra tört valami benne, és a szenvedélyt a félelem váltotta fel. 
A nagymamájával mindent megpróbáltak, hogy helyrehozzák azt, ami elromlott. Végül egyetlen megoldás maradt…

Hudson Reed élete már gyermekkorában megpecsételődött az édesapja halálával, hiszen onnantól kezdve minden erejével azon dolgozott, hogy a családja birtokában maradhasson a farm, és tovább vigye mindazt, ami a nevükhöz köthető: a gazdaságot, hiszen különböző állatokat tartanak és növényeket termesztenek, amelyeket eladnak és saját maguk is felhasználnak. A férfi élete teljesen megváltozott, amikor megismerkedett és első pillantásra beleszeretett Joannába, aki gazdag, városi lány volt. A nő szülei ügyvédek voltak, kezdettől fogva ellenezték a kettejük kapcsolatát, de a köztük lévő szerelem olyan erős volt, hogy házasságot kötöttek és született egy gyönyörű lányuk, Anna. 
Az élet akkor adta fel Hudson számára az igazi leckét, amikor fény derült arra, hogy Joanna beteg. Gyógyíthatatlan beteg. A nő sokáig küzdött azért, hogy a súlyos betegek dönthessenek az eutanázia mellett, de végül nem sikerült eredményt elérnie ezen a téren. Viszont döntött arról, hogy a szívét neki adja valakinek, akinek az életét megmentheti ezzel. 
Hudson egyedül maradt a kislányával, Annával, bár végig mellette álltak a testvérei, az édesanyja és a nagypapája is. Csodálatos apa volt, és ez a felesége halálát követően sem változott meg. Anna maradt számára a minden, a legfontosabb kincs. 
Joannával szerettek volna egy lovas rehabilitációs központot nyitni közösen, hogy másoknak segíthessenek, de erre sajnos már nem volt lehetőségük a nő betegsége miatt.

Fresia ambivalens érzésekkel érkezett a Reed-farmra, ahová a nagymamája kérésére utazott el, hogy egy lovas szakember segítségével esélye nyíljon a gyógyulásra. Azonban arra nem számított, hogy a rehabilitáció részeként nemcsak a jóképű cowboy, de annak családja közelében is lesz minden pillanatban, akik egytől egyig szerethető emberek és az otthon érzését nyújtják neki. Hamar beilleszkedik közéjük, sokat segít a gazdaságban, hiszen számára egyáltalán nem büdös a munka - annak ellenére, amit mások állítanak róla, valamint, amit a társadalmi rétege sugallhat. Napról napra érezhető Hudson és Fresia között az a fellobbanó szenvedély, amit mindketten igyekeznek figyelmen kívül hagyni - a férfi úgy érzi, továbbra is hűnek kell maradnia az elvesztett feleségéhez, a nő pedig ezt tiszteletben tartja. De nem tudják sokáig elrejteni az érzéseiket, amiben az sem segít, hogy Anna is beengedte a szívébe Fresiát és olyan közeli kapcsolat alakult ki közöttük, amire a férfi egyáltalán nem számított. 

Lehet úgy teljes szívvel szeretni valakit, hogy közben az első szerelmed iránt érzett szeretetet és tiszteletet sem adod fel? 
Egyáltalán jár a boldogság és az újrakezdés annak, aki egyszer már elvesztette élete szerelmét?
Vissza lehet találni ahhoz a szenvedélyhez, amit akaratlanul is elveszítettél? 
Mennyit számít egy édesapának a gyermeke boldogsága és milyen áldozatokat képes meghozni ezért?

Véleményem:

Kettős érzésekkel nyitottam ki a könyvet, mert az egyik felem annyira akarta már olvasni, szemben a másik felemmel, aki tartott attól, hogy nem fogja azt az élményt nyújtani, amit az írónőtől korábban megismertem. Talán tudat alatt éppen ezért hagytam a májusi könyvtári kölcsönzéseim utolsó olvasmányának. Szerencsére ezek az érzések hamar tisztázódtak bennem, mert már az első fejezetekben rabul ejtett. Már ekkor megbizonyosodtam arról, hogy Marilyn Miller elképesztő stílusban ír és sokkal magasabb színvonalat ütött meg nálam, mint ami az emlékeimben élt a munkásságáról. 

Fresia egyszerre volt nyomasztó és szívszaggató. Az írónő olyan fontos témákat jár körbe ebben a műben, amelyek nemcsak érzelmi, de gondolati síkon is hatással vannak az olvasóra. Többek között a családi kötődés, a gyász, önmagunk egy részének elvesztése, a saját boldogságunk előtérbe helyezése, valamint a lerombolt bizalom újraépítése. Mind-mind olyan dolgok, amelyekről nem beszélünk eleget, pedig szükség lenne rá, mert tágabb értelemben a mindennapjaink részét képezik. 

Marilyn Miller szerethető karaktereket alkotott, akikkel könnyű azonosulni és ezáltal bejárni velük az előttük lévő, olykor fájdalmas, máskor reménnyel teli utat. Hudson és Fresia is a saját démonjaikkal küzdenek, amelyeknek a felismerésében sokat segítenek egymásnak, de önmaguknak kell eldönteniük, hogy szeretnének-e meggyógyulni, ami végül közös erővel sikerül nekik. Kivételesen a férfi szereplő került közelebb hozzám, mert annyira fel tudtam nézni rá és annyira különlegesnek láttam, amilyennel ritkán találkozni. A női szereplő is belopta magát a szívembe, de neki csak a második helyet sikerült elnyernie, pedig őt is egy páratlan személyiségnek ismertem meg.

Kiemelten tetszett a történetben az, hogy nem vitte el a hangsúlyt a könyv más elemeiről a kialakuló szerelem, hanem az írónő megtartotta az egyensúlyt és a lélektani irány is elég teret kapott. Nagyon szerettem olvasni, és bevallom, a vége felé voltak részek, ahol le kellett tennem, mert annyira megérintett a történet, hogy azt éreztem cafatokra szaggat. Mazochistaként pedig pont ez volt számomra az egyik legnagyobb erőssége a történetnek, hogy nagyon meg tudott siratni. Talán egy kicsit túlságosan személyes élményként éltem meg egyes részeket, mert sokszor eszembe jutott a saját nagyapám, akit idén nyolc éve vesztettünk el. Sajnos az ő esetében utólag ismertem fel, hogy mennyit is jelentett számomra, ahogy azt is, hogy a szigora mögött szeretet volt, ami a mai napig rettenetesen hiányzik. Marilyn Miller ezzel a könyvvel olyan mélységekbe sodort el, ahol egyszerre jó érzés volt lenni, ugyanakkor teljesen darabokra is tört. 

Fresia egy olyan regény, amit csak ajánlani tudok azoknak az olvasóknak, akik néha szeretnek sírni, nehéz témákról olvasni és a lelküket megnyitni!

Kedvenc idézetek:

"(..) amikor az ember boldog, úgy gondolja, örökké él, és soha nem érheti baj. De ez nem így van… mert az élet olykor megmutatja a sötétebbik arcát. Hogy a halál is létezik. Bármelyik pillanatban eljöhet értünk, hogy magával ragadja a boldog pillanatokat. Hogy a nevetés helyére könnyeket ültessen. Hogy a szeretet helyét átvegye a szomorúság…"

"(..) az elengedés mindig fájdalmas és szívbe markoló. Elengedni azt az embert, aki valamikor a legfontosabb volt az életedben. Aki olyan volt neked, mint az otthon, ahová bármikor hazamehettél. Letehetted a szíved és lelked terheit. 
Ő volt a te mentsvárad.
Tudtad, hogy mellette nyugodtan lehetsz gyenge, mert ő akkor is szeretni fog. Mert ő akkor is erős tudott lenni, amikor te nem. Amikor elkeseredtem valami miatt, vagy szomorú voltam, ránéztem, ő visszanézett, és rám mosolygott.
Biztatón. Féltőn. Szeretőn."

"Nem attól lesz valaki erős harcos, ha soha nem esik el. És nem attól lesz valaki gyenge, hogy könnyeket ejt. Mert minden egyes seb, amit az élettől kapunk, és minden egyes könnycsepp, ami gyengeségből hullik, egy napon az erőnkké válik. Meg fogjuk találni benne azt az erőt, ami ahhoz kell, hogy folytassuk a harcot. Mert a gyenge könny később erőset szül majd. És minden kudarc után lehetőséget kapunk, hogy bizonyítsunk."

"Hirtelen a tarkómnál fogva magához ránt, és megcsókol. Olyan mélyen és zabolátlanul, hogy szinte belefulladunk. Mozdulatlanul állok, miközben a szánk makacsul küzd egymás ellen. Ő küzd ellenem. Küzd az érzés ellen, amit érez. Amit mindketten érzünk…"

"Mert ha valamit vagy valakit nagyon szeretünk, nem létezik olyan akadály, amit ne lennénk képesek legyőzni érte. Hiszen a végén a legértékesebb jutalom lesz a miénk.
A szeretet…"

"Ha létezik mennyország, akkor azt akarom, hogy az a miénk legyen. Mert tudom, a pokol igenis létezik. Jártam ott. És túléltem. Túléltem azért, hogy most itt lehessek. Azért, hogy úgy szeressem ezt a férfit, ahogy szeretem. Ha egyetlen pillanat lenne az élet, ez lenne az. Ha lehetne egyetlen kívánságom, ő lenne az. Mert minden, ami jó, minden, amire vágyom, benne van. A szívében. A lelkében. A puszta létezésében…"

"Nem kell mindent kimondani, mert vannak dolgok, amiket valóban csak érezni kell. A szerelem pontosan ilyen. Meg kell élni minden egyes pillanatát, közben hálát adni azért, hogy az utunkba sodorta azt az embert, akit tiszta szívből szeretni tudunk."

"Soha többé nem leszek erős, amikor gyengének kell lennem. És soha többé nem fogom visszafojtani azokat a könnyeket, amik szívből jönnek."

Fülszöveg:

Az utolsó szívdobbanás…

…valakinek a vég, valakinek viszont a kezdet…

Ló és lovasa között különleges kapcsolat van. De mi történik, ha ez egyszer csak megszakad?
Fresia minden álma egy napon darabokra hullik, és már nem egy díj a tét, hanem maga az élet. A balesetben valamit elveszített önmagából, és most sehogy sem találja. Úgy érzi, a szívével együtt ő is meghalt…
Vajon ki lehet gyógyulni a félelemből? Lehet újra szeretni azt, amiért valamikor úgy
rajongtál?
Válaszok után kutatva, a gyógyulás reményében Fresia egy csodás helyre utazik. Itt mindig süt a nap, a fű friss és zöld. Ám az út nehéz, tiltott, ugyanakkor szenvedélyes…
Nem számít arra, hogy talál egy titokzatos férfit is, aki már az első pillanatban megdobogtatja a szívét. Azt a szívet, amely egyszer már meghalt, de most újra él. Még akkor is, ha mástól kapta, és ami arra született, hogy szeresse Hudson Reedet. Mert vannak szerelmek, amik soha nem halnak meg… csak újjászületnek…

Marilyn Miller ezúttal mélyen belenyúl az olvasói lelkébe. Előhívja az embert, az akaratot; megmutatja, hogy a szeretet és a kitartás képes beragyogni még a legsötétebb napokat is.

(Álomgyár, 2025)

További képek a könyv belsejéről: