A könyv megjelenése utáni időszakban találtam rá a Rózsalány csatornájára, aki szintén a könyvben lévő betegségben szenved. Fruzsi segítségével számos dolgot megtudtam a CF-ről, illetve ő maga is véleményezte Rachael Lippincott könyvét – ahol az esetleges történetbeli túlzásokat is megemlítette. A filmet még tavaly láttam, de nagyon vártam, hogy könyvben is olvashassam, mégsem váltott ki belőlem olyan erős érzelmet, mint az első találkozáskor. Ezt pedig őszintén sajnálom!
A történetről:
Stella hatéves kora óta rengeteg időt tölt a kórházban – cisztás fibrózisban szenved. Az idei évben hatalmas csalódottsággal érkezik meg a szokásos kórterembe, melynek falait a nővére rajzaival dekorálja ki. A lány úgy érzi, hogy most neki kell erősnek és kitartónak lennie, ha már a nemrégiben történt tragédia szétzilálta a családját. Ráadásul most lenne az iskolai kirándulás is, aminek az előkészületeiben ő is segédkezett, így még rosszabbul érinti, hogy nem vehet részt rajta.
Will úgy érzi, hogy az égiek összecsaptak ellene – a CF mellé egy másik betegség is társul, ami miatt még nagyobb kockázatnak van kitéve a tüdeje nap, mint nap. A fiú édesanyja minden egyes kórházba elviszi, próbálja a lehető leghatásosabb kezeléseket megtalálni a számára. A mostani kórházban egy kísérletbe kezdenek, amiről azt sem tudni, hogy egyáltalán reagál-e rá a fiú szervezete. De bíznak abban, hogy ezúttal sikert érnek el.
Stella és Will útja keresztezi egymást a kórházi folyosón. Ahol azonnal kiderül, hogy Will lázadó, tekintve, hogy képtelen távol tartani magát a lánytól. Főként, ha azt nézzük, hogy a fiú egyetlen levegővétellel megfertőzheti a lányt, akkor pedig Stella is búcsút mondhat az új tüdő gondolatának.
Stella benti tartózkodásának napjait megkönnyíti az, hogy az egyik legjobb barátja is bent tartózkodik, Poe. Gyermekkoruktól kezdve barátok, rengeteg mindent tudnak a másikról. Támaszt és védelmet is nyújtanak egymásnak, elválaszthatatlan kapocs köti össze őket.
Will egyre közelebbi kapcsolatba kerül a lánnyal, tekintve, hogy Stella kontroll alatt tart mindent, listákat készít és képtelen elviselni azt a gondolatot, hogy valaki nem tartja be az előírt napirendet – Will pedig nem akar részt venni az orvos és az anyja által elfogadott kezelésben. Megállapodást kötnek: Will lerajzolhatja a lányt, cserébe Stella ellenőrzés alatt tarthatja a fiút. Ez az a pont, amikor igazán egymás mellé szegődnek és kialakul közöttük valami kezdetleges kapcsolat.
Szerelmes lehet az ember valakibe, akit sohasem érinthet meg? Sőt, legalább két lépés távolságot kell tartani tőle, máskülönben halálos kockázat lehet számára? Mindez az érzés pedig megsokszorozódik bennük, amikor szereplőinkkel egy újabb tragédia történik. Hogyan lehet elviselni és elfogadni azt, hogy szeretetből le kell mondanunk valakiről?
Vélemény:
Alapvetően a történet annyira mély és érzelmes, hiszen egy olyan szerelem kibontakozásának lehetünk tanúi, ami már kezdetben is reménytelennek tűnt.
Sajnáltam Stellát, mert rátalált a szerelem, ami képes lett volna kirángatni a gyászból, s mégis le kellett mondania róla.
Sajnáltam Willt, mert számára a lány volt a fény és az erő az életben, s el kellett engednie.
Sajnáltam őket, mert kezdettől fogva szurkoltam nekik, majd nekem is - olvasóként - be kellett látnom, hogy ez valóban reménytelen.
REMÉNYTELEN – egy tizenegybetűs szó, ami képes romba dönteni mindent és így is tesz!
A Két lépés távolság egy romantikus-ifjúsági dráma, amiben az olvasó olyan lélektani és szellemi utazásra indulhat, ahonnan darabokra törve érkezik vissza. Emlékezetes olvasmány, tele félelemmel és érzelemmel.
Picit csalódásként éltem meg, mert alapvetően nem váltott ki erősebb érzéseket belőlem, csupán a befejezés pillanatában csordult ki a könnyem.
Idézetek a könyvből:
"– Szóval mindazok után, amit a CF elvett tőlem – tőlünk –, valamit visszalopok.
Dacosan feltartja a billiárddákót, mindannyiunkért harcolva.
– Visszalopok 609,6 millimétert. Több mint hatvan centit. Egy rohadt lépésnyi teret, távolságot, hosszt.
Teljes imádattal bámulom a videót.
– A cisztás fibrózis többé nem lop tőlem. Mostantól én leszek a tolvaj."
"Egymásra mosolygunk, és bár milliónyi ok van rá, hogy ne tegyem, ahogy ránézek, akaratlanul is azt érzem, hogy beleszeretek."
"A fájdalom arra emlékeztet, hogy itt voltak, hogy élek."
"Csak egy dolog rosszabb annál, hogy nem lehetek vele vagy körülötte: egy olyan világban élni, ahol ő egyáltalán nem létezik."
További információk:
- Olvasásom: 2021. szeptember 7. – szeptember 8
- Kiadó: Maxim
- Kiadás éve: 2019
- Oldalak száma: 270 oldal
Szerethetsz valakit, akihez sosem érhetsz hozzá?
Stella Grant élete minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképp távol kéne tartania magát, hiszen már a lehelete is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a szívük és zsigeri vágyódásuk egyre közelebb húzza őket egymáshoz? Ha csak egy kicsit lefaraghatnának a távolságból… Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szívük?