Az írónőtől már több regényt is olvastam – A múlt bűnei, Holttest az Ambróziában -, mégis azt hiszem, hogy Judit ebben a kötetben engedte el igazán magát, tárta ki a szárnyait és bontakozott ki. Az eddig megjelent könyveiben sokkal szolidabban jelenítette meg a jelképes zsáner elemeit, a Lowdeni boszorkányhajsza azonban túlteljesített mindezen, a szó szoros értelmében.
A múlt bűnei című alkotásban inkább a romantikus vonalra helyeződött a hangsúly, mintsem az akciódúsabb elemekre. Habár már a Holttest az Ambróziában esetében próbálta Jud Meyrin kellően mérlegelni a zsánerek erősségét, ami véleményem szerint sikerült is neki. De a Felföldi-rejtélyek első részének olvasásakor már nyoma sem volt a próbálkozásnak, hanem látszódott a határozottság a különböző elemek intenzitásából.
“Volt egy pillanat közvetlenül a támadás előtt, ami ugyanígy az agyába égett. Az az utolsó pillanat, amikor még tehetett volna valamit. Mielőtt minden összeomlott.”
Az elején kicsit tartottam tőle – a cím alapján a fantasy világ jutott eszembe, ami nem titok, hogy nem áll közel hozzám -, azonban amint belekezdtem: abba sem tudtam hagyni, akkora hatással volt rám. Csak peregtek az oldalak a kezemben és észre sem vettem, hogy mennyire telik az idő.
Alapvetően nekem tetszik a borító, sőt.. Egyszerű, mégis szemet kápráztató! A fülszöveg pedig tökéletesen megfogalmazott és elegendő információt tartalmaz – készteti az olvasót, hogy még többet akarjon belőle és ismerje meg az utolsó lapig!
A történetünknek két főszereplője van, Tristan és Lottie.
“Ítélkezni azt baromira tudsz, de az már nem megy, hogy magadba nézz!”
Lottie egy minden lében kanál újságíró, aki folyton próbál nagyot villantani – eddig még nem jött össze neki. Ám amikor felüti a fejét egy újabb nyomozási ügy, akkor mindent megtesz azért, hogy egy ütősebb cikket írhasson az újságba. Akkor is, ha ezért mindenen át kell gázolnia.
Tristan nyomozóként tevékenykedik, rengeteg piócával találkozott a munkája során. Egy tragikus esemény miatt, egy új városban kell élnie a mindennapjait. Hamar rájön arra, hogy vannak olyan személyek, akik a karrierjüket és a kíváncsiságukat hajtva sokkal messzebb merészkednek, mint az normális keretek között elfogadható.
Szereplőink már kezdetektől fogva ellenszenvesek egymásnak, képtelenek együttműködni – próbálják ellehetetleníteni egymást. Ám a kettős érzelem hamar kiütközik rajtuk, egyre inkább láthatóvá válik a vonzalom az utálat mellett. Érezhető a kettejük között fellobbanó szikra.
A mű fő kérdése az, hogy Lottie és Tristan hogyan birkózik meg a nyomozással? De főként a kettejük között tomboló vággyal?
“Olyan volt Hunterrel csókolózni, mint beleesni egy mély gödörbe, amiről aztán kiderül, hogy pihe-puha, bársonnyal borított fekhely. Először kicsit félelmetes, aztán meglepő, végül maga a színtiszta élvezet. De azért mégis csak egy gödör, amiből ki tudja, hogyan tud kimászni.”
Az írónő tökéletesen csűri-csavarja a szálakat, fantasztikus egyveleget alkotnak a romantika és a krimi elemek, amiktől csak még inkább letehetetlen lesz a könyv. Izgatottá tesz, magával ragad és a történet rabjává válsz!
Az eddigi legkülönlegesebb történet, amitől Jud Meyrin megalkotott. Ajánlom azoknak a könyvmolyoknak, akik szeretik a nyomozós, romantikus történeteket!
Fülszöveg:
Egy kotnyeles újságírónő
Egy kemény nyomozó
És egy kaméleonként rejtőzködő gyilkos
Amikor Lottie Kelsey szomszédja gyanús körülmények között eltűnik, a kíváncsi újságíró azonnal szimatolni kezd. Eddig kultúráról írt az Edinburghi Krónikákba, ám főnöke nem engedi komolyabb témák közelébe. Lottie elhatározza, hogy bármi áron összehoz egy ütős címlapsztorit, és megmutatja, hogy az ő helye nem a kultúra rovatnál van. Nem számol azonban a nyomozást vezető zsaruval, aki egy kanál vízben meg tudná fojtani, és folyton keresztbe tesz neki.
Tristan Huntert egy tragikusan végződő akció után helyezik át Edinburghbe. Gyötri a bűntudat, amiért magára kell hagynia sérült barátnőjét Londonban, de nincs más választása. Amikor egy eltűnés véres gyilkosságba torkollik, Tristan rájön, hogy erre a lehetőségre várt. Ha elkapja a gyilkost, visszatérhet korábbi életéhez. Nem számol azonban a minden lében kanál újságírónővel, aki állandóan beleüti az orrát a nyomozásba, és a feje tetejére állít mindent, amiben eddig hitt.
Lottie és Tristan eszeveszett hajszába kezd az arctalan gyilkos után, aki olyan könnyedén csúszik ki a markukból, mintha szellem lenne, miközben egymással és zavaros érzéseikkel is meg kell küzdeniük.
Mennyire kell elcseszettnek lenned ahhoz, hogy arra vágyj, aki gyűlöl?
Mi fog végül győzni: az elvek vagy a szenvedély?
Vagy a gyilkos, aki senkit sem kímél?
(NewLine, 2020)