Czap Zsuzsanna: Benned kezdődik

 

Czap Zsuzsanna debütáló regényére már korábban felfigyeltem a Lumira kiadó kínálatában. Egyrészt a fülszövege alapján ígéretes olvasmánynak tűnt számomra, másrészt a közösségi médiában is számos pozitív véleménnyel találkoztam róla. Mindezek miatt nagyon megörültem, amikor a könyvtár előjegyezhető kötetei között megtaláltam, mert rendkívül kíváncsi voltam rá. Izgatottan nyitottam ki, de arra az érzelmi viharra nem voltam felkészülve, ami a lapok között fogadott… 

Történet:

Domokos egy híres banda énekese, aki kezdetben szívből zenélt, de az idő múlásával a vele szembeni elvárások megnőttek, teljesen kizsigerelték őt. A menedzsere mindent megtett azért, hogy minél felkapottabb zenekar legyenek, minél több bevételük legyen, ám ehhez folyamatosan pörögni kellett, és nem vette észre, hogy mindeközben a férfi csak önmaga árnyéka lett. Már nincs meg benne az a felszabadultság, ami korábban jellemezte, sőt valójában ijesztően viselkedik a társaival, a körülötte dolgozókkal. 

Az egyik koncert után talál egy névjegykártyát, amelyen egy rövid, lényegretörő üzenet szerepel - ez jelentheti számára a kiutat, de fél élni ezzel a lehetőséggel. Végül dűlőre jut, és felhívja a cetlin szereplő telefonszámot, ami egy olyan nőhöz tartozik, akit senki sem ismer igazán, mégis elképesztő nagy visszhangja van.

Aliz vidéken él, többek között szobrászkodik, ugyanakkor más irányba is nyit, hogy ki tudjon teljesedni. Befogad magához olyan embereket, akiket a mindennapok felőröltek és pihenésre van szükségük, valamint arra, hogy visszataláljanak önmagukhoz. DMK a megszokottaktól eltérően kerül a látómezejébe, és csak reméli, hogy sikerül segítenie a férfin azelőtt, mielőtt teljesen összeomlik, és a karrierje derékba törik.

Az együttélés nehezen indul Domokos részéről, de könnyedén egy hullámhosszra kerülnek. Kezdettől fogva érezhető közöttük a ki nem mondott vonzalom, amit barátság mögé rejtve tárnak a másik elé. Ám ahogy egyre több őszinte pillanatuk lesz, és közelebbről is megismerik egymást, úgy váltakoznak bennük azok az érzések, amelyeket még maguk előtt sem mernek kimondani. 

Domokosnak jó pár egyéjszakás kalandja volt, akiknek sokszor a nevükre sem emlékezett. Nem számított arra, hogy a béke elérésekor, az önmagához való visszataláláskor valami más is fontossá válik. Vajon belefér az életébe, hogy mindenestül tartozzon valakihez?

Aliznak több rövid kapcsolata is volt már, de akárhányszor komolyabbra fordult volna, mindig kiszállt belőle, mert úgy érezte ez korlátozná őt, nem neki való. Aztán megjelent a férfi, aki olyan vágyat és ragaszkodást ébreszt benne, amire korábban még sosem volt példa. Vajon elég bátor ahhoz, hogy elfogadja mindezt, vagy a sebezhetőség elkerülése érdekében ezúttal is félreáll?

Két művészlélek, akik különböző személyiségűek, mégis kivételes párost alkotnak. 

Kijár számukra a boldogság, vagy túl gyávák ahhoz, hogy bevallják, ezzel pedig elveszítenek mindent? 

Együtt lehet lenni valakivel úgy, hogy ne mondjunk le saját magunkról és a céljainkról? 

Megfér egymás mellett két eltérő élet, ha igazán akarjuk? 

Mekkora áldozattal jár mindez, és hol a határ?

Véleményem:

A Benned kezdődik nem az első fejezetekben ejtett rabul, hanem folyamatában, miközben a fejezetek pörögtek a kezemben. A cselekményszál lassan építkezik, ahogy a főszereplők közötti dinamika is lépésről lépésre alakul ki. A történet könnyen olvasható, amit az erős érzelmi ábrázolás bámulatos módon egészít ki. 

Czap Zsuzsanna első könyve kifejezetten tetszett, habár voltak olyan részek, amelyek nem adtak pluszt az olvasási élményemhez. Ennek ellenére nem volt túlírt, sem unalmas, hanem egy élvezhető, tanulságos mű bontakozott ki előttem. A váltott nézőpontú kötetben olyan témák kerültek előtérbe, amelyek gondolkodásra sarkallják az olvasót - túlhajszoltság, önmagunkhoz való visszatalálás és az elnyomott érzelmeink felfedezése.

Domokos és Aliz karaktere szerethető, a hibáik valósághűen kerültek ábrázolásra, így olvasóként könnyen tudtam velük azonosulni. Az a lassúság, ami a kapcsolatuk alakulását jellemezte, egyáltalán nem volt idegesítő vagy elnyújtott, sokkal inkább kellemes és szórakoztató. Személy szerint én nem hiányoltam belőle a spicy jeleneteket, mert az írónő annyira érzékien járta körül a főszereplőkben dúló vihart, hogy enélkül is lenyűgöző élményt nyújtott.

Egyetlen negatívum volt, amit nem tudtam kizárni az összélményemből: a nézőpontváltás sokszor nem volt egyértelmű. Nyilván, a szövegből könnyen ki lehetett következtetni, hogy a férfi vagy a nő gondolatait olvasom-e, de számomra sokkal egyszerűbb, ha nem kell olvasás közben ezzel is foglalkoznom. 

Kifejezetten tetszett, hogy Zsuzsanna nem riadt vissza attól, hogy Domokos és Aliz lelkét is tüzetesen megismertesse az olvasóval. A különbözőségeiket és az azonosságaikat is olyan mértékben érzékelteti, aminek a segítségével sokkal könnyebben meg tudtam érteni őket, a döntéseiket és a miértjeiket.

Azoknak az olvasóknak ajánlom a Benned kezdődik-et, akik szívesen olvasnak egy lélektani, ráérősen felépülő történetet, akik nem a nyers romantikára vágynak, hanem a színtiszta érzelmeket részesítik előnyben! 

Kedvenc idézetek:

"(..) elfelejtette, hogy ha belőle feszültség árad, akkor az a többiekre is rossz hatással van, így pedig elindul a dominó, és csak dől és dől és dől, amíg egyszer csak teljesen összeomlik."

"Aliz lassan, szinte tétován emelte meg a kezét, majd finoman megérintette Domokos ujjait. Csupán egy pillanatnyi érintés volt, de olyan, amelyben benne volt minden: vigasz, biztatás és kimondatlan ígéret. 
Benne pedig valami megfeszült, majd engedett. A lány keze puha volt, az érintése meleg, mégis mintha minden elmozdult volna a helyéről egy pillanatra."

"Nem keresett mentséget. Soha nem szokott. Értette a helyzetet és önmagát is. Nem volt gyáva nő, és nem szégyellte beismerni, amit érzett. Mert valami tényleg áttört azon a falon, amit évek alatt, türelmesen, következetesen épített maga köré, ami megvédte mindentől, ami kiszámíthatatlan, bonyolult és veszélyes. És most mégis, attól az egyetlen mozdulattól, egy pillantástól, egy hangszíntől, egy érintéstől - megbillent. Nem a vágy miatt. Azzal meg lehet küzdeni. A vágyat lehet fegyelmezni, nevén nevezni, akár félre is lehet söpörni. Meg tudná magyarázni magának, hogy csak a pillanat beszélt, csak a fáradtság, csak a bor, csak az illat. Sosem a vágy az igazi probléma. A szeretet az. Legalábbis az a fajta, amit az ember nem várt, hogy érezni fog. És Aliz most pontosan ezt érezte. Nem hirtelen, nem elragadóan, nem úgy mint valami romantikus filmjelenetben. Csak tisztán, megkérdőjelezhetetlenül ott volt benne. Valami, ami a sajnálat és a gyengédség határán kezdődött, és lassan átnőtt valamivé, amit már nem tudott irányítani."

"Érezte, hogy ez több, mint hirtelen fellángolás, és több, mint hálából született vonzalom. Az ösztönei azt súgták: ez az a fajta érzés, ami ritkán tör fel, és ha jön, nem szabad elengedni. És nem is fogja."

"A kéz az arcon - a sajátja - nem számításból került oda. Egyetlenegy mozdulat volt, amit ismert, amit ezerszer megtett, gondolkodás nélkül. És most, hogy látta kívülről, már értette, mit jelent. Egyszerű gesztusnak indult. Egy érintés, amiben ott volt minden, amit nem mert megnevezni: gyengédség, féltés, az a furcsa vágy, hogy megtartson valakit, akihez valójában semmi joga nincs. Nem tudta, mikor történt a határátlépés, és nem is ez a pillanat volt veszélyes, hanem hogy már nem is akarta visszavonni."

"Az ember egy idő után nem tud folyamatosan ugyanabban a zajban élni. Néha kell egy kis csönd, hogy meghalljuk, mi maradt bennünk."

"– Gondolj rám, ha zenét hallasz – suttogta.
– Te vagy minden dalban – súgta vissza Aliz."

Fülszöveg:

Karrier, túlhajszoltság, szerelem…

Kőrösy Domokos – akit mindenki DMK-ként ismer – Magyarország egyik legismertebb zenei ikonja: a hangja stadionokat tölt meg, az arca plakátokról néz vissza, mégis egyre nehezebb elviselnie a csendet, amikor a fények kialszanak.

Egy nap különös üzenetet talál: „Amikor már úgy érzed, minden szétesik, hívj fel.” A szám Németh Alizhoz vezet, egy vidéki szobrászhoz. Aliz különös, zárkózott nő: nem keresi a népszerűséget, mégis olyan hírességek járnak hozzá, akik elakadtak az életükben. Hallgatni, figyelni, teret adni – ez az ő veleszületett képessége.

Domokos eleinte idegen ebben a lassú világban, de a közös munka és az őszinte beszélgetések lassan visszahozzák a zenéhez való szenvedélyét, és valami mást is. Kettejük kapcsolata nem viharos vágyakból, hanem bizalomból és közös csendekből épül. De vajon vár rájuk közös jövő, vagy csak a pillanat hevében tűnhet úgy, hogy egymásnak lettek teremtve?

Ez a regény a hazatalálás története.
Arról, hogy a siker nem pótolja az önazonosságot.
Hogy a szeretet és a ragaszkodás miként alakul ki észrevétlenül.
És hogy az otthon ott van, ahol az a valaki, aki mellett végre önmagad lehetsz.

(Lumira, 2026)