Jane Greystone: Gyémánt ​az árnyékban (Martins fiúk 1.)

 

Jane Greystone nevével akkor találkoztam először, amikor a debütáló regénye megjelent a Pitypang kiadó oldalán. Bevallom, akkor felkeltette az érdeklődésem a könyv fülszövege, de aztán valahogy elfelejtkeztem róla, ezért nem került fel a TBR listámra sem. A májusi digitális könyvtári kölcsönzésem alkalmával találkoztam ismételten szembe vele, akkor gondolkodás nélkül kértem rá előjegyzést. Rettenetesen örülök annak, hogy így döntöttem, mert az idei évem egyik legjobb olvasmánya lett a Gyémánt az árnyékban. 

Történet:

Főszereplőnk egy fiatal, szerény körülmények között élő lány, aki a nagymamája kórházi költségei miatt arra kényszerül, hogy a középiskolai tanulmányainak folytatása helyett munkát vállaljon. Faye a Martins család bejárónője lesz, ahol leginkább főznie és takarítania kell, valamint alkalmanként a bevásárlást intéznie. A Martins-fiúk nem fogadják kedvesen a lányt, sőt valójában már az első perctől kezdve ellenségesen viselkednek vele, főleg a fiatalabbik testvér, Anthony. Az idősebb fiú, Kyle napról napra nyit a lány felé, így rövid időn belül barátság alakul ki közöttük, amit az öccs nem igazán néz jó szemmel.

A fiúk édesanyja, Abigail kezdettől fogva közvetlenül és szeretetteljesen viselkedik a lánnyal, így nem meglepő, hogy a nő közbenjárásával Fayenek lehetősége adódik a közeli magániskolában folytatni a tanulmányait. A lány tart attól, hogy szegény lányként, bejárónőként a gazdag fiatalok között tanuljon. Már a társadalmi helyzete miatt is hamar kipécézik, de erre rátesz egy lapáttal az is, hogy Anthony oldalán jelenik meg. A fiatalabb fiúról tudni kell, hogy igazi nőcsábász - barátnője van, mellette pedig szeretője, és ez nyílt titok mindenki előtt. Ezért egyértelmű, hogy a két lány az, aki a legjobban sértegeti Fayet, hiszen féltik a helyüket, fentebb valónak képzelik magukat tőle. 

A fiatalabb Martins-fiú és a bejárónő között fokozatosan bontakozik ki a vágy, ami valójában már kezdettől fogva jelen volt, csak igyekeztek a bosszantás, az évődés mögé száműzni ezt az érzést. Anthonynak tervei vannak, amelyekbe nem fér bele az, hogy érzelmeket tápláljon valaki iránt, mert azzal összeomolhat minden. Ráadásul eközben Kyle egyetemre megy, így utólag derül ki számára, hogy a jólelkű lány és az öccse milyen közeli kapcsolatba került egymással. 

Faye nagymamájának az állapota nem változik, habár a lány igyekszik a lehető legtöbb időt mellette tölteni, hiszen ő az egyetlen családtagja. Egyszerre kell megvívnia a harcot a két gazdag bestiával, az Anthony iránti érzéseivel és a nagymamája betegségével. Sőt, emellett természetesen a bejárónői feladatait is el kell látnia. 

A Martins család olyan titkokat rejteget, amelyek megváltoztathatnak mindent. Faye és Anthony vonzalma kockázatos, mindkettejük szíve darabokra törhet.
Ha valaki a sötétben edződött, vajon a szerelem jobb emberré teheti?
Mit éri meg feláldozni valakiért, aki más világba tartozik, mégis a legtisztább érzelmeket és a legintenzívebb szenvedélyt váltja ki belőlünk?

Véleményem:

Kíváncsian nyitottam ki a könyvet, de arra nem számítottam, hogy mennyire erőteljesen beszippant. Nem viccelek, konkrétan egy ültő helyemben végigolvastam az egész regényt. Repestem a boldogságtól, mert olyan olvasási élményt nyújtott számomra, amilyennel már rég találkoztam. Ugyanakkor az utolsó oldalakhoz érve azt éreztem, hogy kiszakad a szívem a helyéről - annyira sajnáltam mindannyiukat. Szerettem volna szorosan magamhoz ölelni őket, mert rendkívül közel kerültek hozzám. Kyle már az első perctől kezdve megdobogtatta a szívemet a figyelmességével, szemben Anthonyval, aki fejezetről fejezetre lopta be magát a szívembe. 

Jane Greystone választékos, könnyen olvasható stílusban tárta elénk az első művét. Bevallom, kicsit féltem az ifjúsági címke és a tiltott szerelem kettősségétől, de a szkeptikusságom már a könyv első felében elmúlt. Számomra annyira szerethető, magával ragadó volt a történet. Egyetlen dolgot sajnálok: túl gyorsan kiolvastam és annyira hamar véget ért, pedig jól éreztem magam a szereplők társaságában. Az vége pedig… bumm! Ugyan valahol tisztában voltam azzal, hogy mi állhat az idősebb fiú viselkedése mögött, de az epilógusban leírva vált csak igazán valóságossá és szomorúvá. 

A Gyémánt az árnyékban felperzselt, megszorongatta a lelkemet, teljesen a bűvkörébe vont. Szerintem az írónő rendkívül jól szemléltette a két fiú közötti ellentétet - a jófiú-rosszfiú vonalat -, ami tökéletes eleme volt a kötetnek. Ennek ellenére emberi, jól kidolgozott karaktereket kaptunk, és számomra ez volt az egyik erőssége a regénynek. A cselekményszál is fordulatos volt, nem volt túl egyszerű, hanem megvolt benne az izgalom, a játékosság.

Ajánlom azoknak a könyvmolyoknak, akik szívesen csöppennének egy olyan világba, ahol fokozatosan bontakozik ki egy perzselő szerelem, ami boldogság, ugyanakkor átok is egyszerre! Kíváncsian várom az írónő többi művét, remélem nemsokára olvashatjuk a sorozat második részét is!

Kedvenc idézetek:

"Ez az ő terepük, az ő otthonuk, mégis megpiszkáltam az alvó oroszlánokat a saját barlangjukban. Tulajdonképpen mi is voltam én… egy óvatlan gazella?"

"Túl közel voltunk egymáshoz. Miért is vagyunk ilyen közel? Anthony fűszeres illata megtöltötte az orromat. Zöld szeme élénkebbnek tűnt ilyen közelről, sötét haja kócosan állt, még látszódtak benne az ujjai nyomai, ahogy végigszántott rajta. Elakadt a lélegzetem. Miért nem kapok levegőt? Az alhasam megfeszült. Miért rándult görcsbe? Elfogott a pánik. El kell tűnnöm innen. Azonnal."

"- Amíg engem látsz, nem kell félned senkitől!
- És tőled? - kérdeztem halkan.
Úgy bámultuk egymás ajkait, mintha az életünk múlott volna rajta. Cédrus illata felkúszott az orromba, és erősen belemarkoltam a szoknyám szegélyébe. Nem akartam hülyeséget csinálni, de ezzel a közelséggel kihívtam magam ellen a sorsot.
- Magamtól óvlak a legjobban, Faye - sóhajtott mélyet -, de egyre inkább megnehezíted a dolgom.
Elakadt a szavam. Semmi mást nem láttam a mélyzöld szemében, csak az én tükörképemet, ami megijesztett. De a pillangók mégis szárnyra kaptak a gyomromban.
Anthony Martins úgy vonzott magához, akár egy mágnes, én pedig szemernyi ellenállást nem tanúsítottam, ami semmi jót nem ígért."

"Meg akartam mutatni neki, hogy igenis számítok, hogy több vagyok, mint egy véletlen, majdnem elkövetett hiba."

"Jelenteni akartam neki valamit, akármit… de nem tudtam, hogy a lelkem készen áll-e arra a hurrikánra, amit ő képviselt."

"- Azt mondtad, a tűzzel játszom - suttogtam.
- Az már rég megperzselt - felelte félmosollyal, és még jobban hozzásimult a tenyeremhez."

"Lehet, hogy a tűz, amitől eddig óvtalak nem megsebez téged, hanem lángra lobbant?"

"A sötétség nem velünk születik - az idő és a múlt formál minket ilyenné."

"Te vagy a fény a sötétségemben. Miattad érdemes felkelnem reggelente. A mosolyod az én gyógyszerem, a kiutam a sok szörnyűségből."

"Ő volt a bizonyíték arra, hogy a sötétség után is jön a fény."

Fülszöveg:

Mert néha éppen a legsötétebb helyeken csiszolódik a legfényesebb gyémánt…

Egy lány, aki túl fiatal ahhoz, hogy ennyi terhet cipeljen.
Egy fiú, aki nem törődik a szabályokkal, de a felszín alatt a saját múltja tartja fogva.

Amikor Faye nagymamája kórházba kerül, a tizenhét éves lány élete darabokra hullik. Az egyetlen lehetősége a túlélésre, ha elfogadja a bejárónői állást egy zárt világban, melynek szabályai könyörtelenek. Csakhogy egyvalaki elkerüli a számításait: Anthony Martins – a család kisebbik fia. A mosolya veszélyes, a tekintete csábító, a múltját pedig sötét árnyék borítja.

Faye és Anthony között a kezdetektől szikrázik a feszültség. A fiú mindent megtesz, hogy elűzze a lányt, de Faye-nek túl sok múlik ezen az álláson. Az összezártság lassan ledönti a köztük húzódó falakat, és ahogy telnek a napok, már egyikük sem tudja tagadni az egymás iránt érzett veszélyes, és ellenállhataltan vágyat. De vajon mi történik, ha a múlt titkai és az előre eltervezett jövő megpróbálja szétválasztani őket?

Két világ. Egy tiltott szerelem. És egy döntés, ami mindent megváltoztathat.

Vajon meddig mennek el egymásért azok, akiknek sosem lett volna szabad találkozniuk?

(Pitypang, 2026)