Baráth Viktória: Botrányos örökös

Baráth Viktória világába minden alkalommal szívesen utazom el, mert maradandó, érzelemdús élményeket szerezhetek általa. A Botrányos örökös című mű már a megjelenés előtt felkeltette az érdeklődésemet. Bevallom, a borító volt az, ami elsőre megragadta a figyelmemet, az ígéretes fülszöveg pedig csak tovább fokozta mindezt. Nagyon akartam szeretni ezt a kötetet, rendkívül kíváncsi voltam, így amint alkalmam nyílt rá, bele is kezdtem. Elöljáróban csak annyit, hogy az én szívemhez nagyon közel került!

Történet:

Főszereplőnk Lena, teljes nevén Helena hercegnő a királyi család sarja, aki a szüleivel és a bátyjával a palotában él. Henryt gyermekkorától kezdve úgy tanították, hogy az édesapja után a trónra lépjen, szemben a lánnyal, akinek a neveltetése során ezekkel a dolgokkal nem fáradoztak. Talán ezért, vagy szimplán a személyisége miatt a lány mindig kereste a bajt. Ő volt a királyi család zabolázatlan fekete báránya. Egy botrányhős, aki számtalan buliban megfordult, és nem vetette meg az alkoholt és a drogot, ahogy a férfiakat sem. Aztán egyik pillanatról a másikra minden megváltozott, amikor a repülőgép, amin az édesapja és a bátyja utazott, eltűnt a térképről. 

Lena élete egyetlen este alatt omlott össze, ahogy a tervei és az álmai is. Szeretett volna hátat fordítani ennek az életnek, és végre nem egy rang lenni, hanem egy hétköznapi nő. Ám minden fordítva sült el, hiszen a királyi család férfitagjainak elvesztésével az örökség, a korona az ő fejére szállt, ami nemcsak számára, de a királyi tanács számára is kétségbeejtő. Mindenki tart attól, hogy a lázadó, kiszámíthatatlan nő hogyan birkózik meg a gyásszal és a közösség miatt ránehezedő teherrel. 

Az így sem rózsás helyzetet bonyolítja az, hogy kap maga mellé egy tanácsadót, Thomast, akivel a lány nem most találkozik először, ezért vegyes érzések kerítik hatalmába. Túl sok minden nyomja Lena vállát, hiszen azzal is meg kell birkóznia, hogy a valódi önmagát a háttérbe kell szorítania, és királynőként kell öltözködnie, viselkednie. 

Lena nehéz lépésre szánja el magát, amihez szüksége van legalább egy bizalmasra. Alapjaiban akar változást a monarchiában, sokkal átláthatóbbá akarja hozni a nép számára, azt akarja, hogy az emberek ne csak messziről, különböző eseményeken lássák a királynőt, hanem közvetlen kapcsolatba kerülhessenek vele. Ehhez pedig radikális módszerekhez kell folyamodnia, azonban ellenszélben találja magát.

A tanácsadójával egyre közelebbi kapcsolatba kerülnek, ami számukra magánemberként a boldogságot jelenti, de minden más tekintetében veszélyt hordoz magában. Thomas lesz a biztos pont Lena életében, ő lesz az, aki egy pillantással nyugalomra tudja inteni, magabiztossá tudja tenni. Ám mi történik akkor, ha a férfi titkolózik a nő előtt, és a bizalom megrendülni látszik? Vajon a szerelem, a ragaszkodás elegendőnek bizonyul egy rendkívül fajsúlyos helyzetben?

Hogyan változik meg Lenában az elhatározás a koronáról való lemondással kapcsolatban?
Milyen csontvázak vannak elzárva a szekrényben a királyi család kapcsán, és ez mennyire befolyásolja a nő véleményét az édesanyjáról?
Mennyire nehéz érvényesülnie egy nőnek, egy korábbi botrányhősnek, ha a koronáról, a trónról és az örökségről van szó?

Véleményem:

Minden alkalommal igyekszem úgy belekezdeni egy történetbe, hogy az előzetes információk alapján ne alakítsak ki róla egy képet a fejembe, mert többször előfordult már, hogy csalódást éreztem emiatt az olvasás során. A Botrányos örökös esetében képtelen voltam elvonatkoztatni a fülszövegtől, ám szerencsémre sokkal többet kaptam a kötettől, mint amit vártam. Már az első fejezetek magukba szippantottak, ezt követően pedig úgy peregtek előttem a lapok, mintha egy filmet néztem volna.

Baráth Viktória könnyen olvasható, gördülékeny stílusban tárta elénk Lena történetét. Kicsit tartottam attól, hogy mennyire lesz a valóságtól elrugaszkodott a királyi család bemutatása, de hamar bebizonyosodott, hogy a félelmem alaptalan volt. Nekem kifejezetten tetszett, hogy a cselekményszál kibontakozásával egyidejűleg a főszereplő múltját, a sérelmeit és az értékrendjét is megismerhettem. Ezáltal jobban tudtam azonosulni vele, valamint a szándékaival is. 

A Botrányos örökös egy fejlődésregény, amiben Lena a szemünk előtt változik lázadó nőből felelősségteljes királynővé, akinek a saját boldogságát a háttérbe kell szorítania ahhoz, hogy méltó utódja lehessen az édesapjának. Egyszerre volt izgalmas, romantikus és drámai. Az oldalakba temetkezve érezhető volt a gyász, amit a nő a szerettei elvesztése miatt érzett, ugyanakkor a zavarodottság is, amit Thomas jelenléte és az iránta érzett vonzalom váltott ki. Emellett jelentős volt az is, hogy az édesanyjával való viszonya hogyan változott, mert azt gondolom, ez is kulcskérdése volt a könyvnek. 

Számomra az írónő legújabb alkotása egy olyan olvasmány volt, amit szívesen olvasnék további részekben is. Élvezettel csöppentem a történetbe, mert a mélyebb részeken túl a könyv szórakoztatott, megnevettetett és elgondolkodtatott annak kapcsán is, hogy milyen nehéz meglátni a valódi embert az eljátszott szerepe mögött. Különösen tetszett az is, hogy az írónő érzékletesen mutatta be, mennyivel nehezebb nőként érvényesülni még akkor is, ha valami jogosan megillet valakit. A nemek közötti egyenlőtlenség finoman, mégis elgondolkodtató módon jelent meg a kötetben. 

Baráth Viktória legújabb művét azoknak a könyvmolyoknak ajánlom, akik szívesen olvasnának a királyi udvarról egy fiatal nő szemén keresztül, akinek egyik napról a másikra kell helytállnia egy olyan világban, amelyre sosem készítették fel. 

 

Köszönöm az Álomgyár kiadónak a recenziós példányt!

Kedvenc idézetek:

 

"Volt célom, voltak terveim… És volt mit veszítenem. Azóta megtanultam, hogy a legegyszerűbb módja annak, hogy ne törjek össze, ha eleve nincsenek elvárásaim, nem próbálok felépíteni semmit. Így legalább nincs, ami darabokra hulljon."

"Amikor megszólalnak, a hangok egyszerre túl hangosak és túl távoliak. Én csak állok ott, egymagam, egy egész rendszerrel szemben, ami már eldöntötte, ki vagyok. És abban a pillanatban, mielőtt még bármit is mondanék, rájövök, hogy ez nem egy meghívés, hanem egy kijelentés: mostantól ez az életem, akár akarom, akár nem."

"Lassan felém fordul, a tekintetünk újra találkozik. Fegyelmezetten, szinte komoran néz le rám, amíg a levegő szinte vibrál közöttünk. Mintha két vihar készülne összecsapni, a villámok csak úgy cikáznak kettőnk között. A szeme egy árnyalatnyit sötétebb lesz, de nem mozdul. Nem hátrál meg, nem fordítja el a fejét. Csak áll ott, túl közel, túl nyugodtan, mintha pontosan tudná, mennyire veszélyes ez a távolság. A tekintetem alig bírom levenni az ajkáról. Elképzelem, ahogy a nyakamat csókolja. Ahogy a nyelve köröz rajtam. Amikor először megéreztem magamban…"

 

"-Utálnám, ha elesnél miattam.
-Nem ettől félek - válaszolja gondolkodás nélkül. - Hanem attól, hogy nem akarok majd hátralépni.
Ez már nem csipkelődés. Ez vallomás, még ha egyikünk sem nevezi annak. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy megérintsem a kezét, csak annyira, mintha véletlen lenne. Mintha nem jelentene semmit, de pontosan tudom, hogy jelentene. Túl sokat is."

 

"-Mindig azt mondod, hogy tudod, hol a határ. Akkor most mutasd meg.
A levegő közöttünk forró, szinte lüktet. Thomas tekintete egy pillanatra az ajkamra siklik, aztán vissza a szemembe. Mintha észrevenné, mit tett, és utálná magát érte.
-Ha most maradok… - kezdi.
-Akkor mi lesz? - kérdezem halkan.
Az állkapcsa megfeszül.
-Akkor olyasmit teszek, amit nem tudok meg nem történtté tenni.
-Talán nem is kell - felelem.
Ez az a pillanat. Látom rajta. A fegyelem repedezik, a kontroll vékony szálon függ. Egy lélegzet választ el minket. Csak egy.
-Lena… - mondja még egyszer, olyan halkan, hogy szinte csupán a lélegzetével ejti ki a nevemet.
Megemeli a kezét, az arcomra teszi, és óvatosan végigsimít rajta, le a nyakamra, miközben végig a szemembe néz. Az egész testem beleremeg az érintésébe, de az ő keze sem határozott. Keresi a helyét, a megfelelő pillanatot, és én is arra várok, hogy az ajka végre újból az enyémhez érjen."

"Amikor hozzáérek, a világ elcsendesedik. Nem tűnik el teljesen a zaj, ami hónapok óta a fejemben él, de tompább lesz, mintha valaki lehalkította volna. A mellkasához simulva nem érzem azt az állandó készenlétet, azt a kényszert, hogy figyeljek, mérlegeljek, megfeleljek."

"-(..) Még itt is nagyobb biztonságban éreztem magam, mint a közeledben, ahol tudom, hogy nem lehetek önmagam. Hogy nem tehetem meg azt, amit valóban szeretnék. Mert ha hibázom, az nem csak rólam szól.
(..)
-Azt hiszed, én nem hibázom? - kérdezem. - Azt hiszed, nem félek attól, hogy rossz döntéseket hozok?
-De igen - bólogat. - Csak te megengedheted magadnak a hibát. Én nem.
-Miért ne engedhetnéd meg? - kérdezem halkan.
-Mert nekem nincs koronám, ami felfogja az ütéseket."

"Végigsimítok az arcán, mintha meg akarnám jegyezni ezt a pillanatot. A vonásait, a tekintetét, azt, ahogyan rám néz. Mindig ezt akarom érezni, mostantól örökké. Mert egyedül ő képes lecsendesíteni a bennem háborgó viharokat."

 

Fülszöveg:

 

A hatalomnak ára van. De a szerelemnek még nagyobb.

Lena eddig mindent megtett, hogy elmeneküljön önmaga elől. Botrányos bulik, futó kalandok és címlapokra kívánkozó éjszakák között élt – egyetlen szabályt betartva: nem kötődni semmihez és senkihez.

A királyi család fekete bárányaként mindig is tudta, hogyan hívja fel magára a figyelmet. Arra azonban nem volt felkészülve, hogy egyetlen telefonhívás örökre megváltoztathatja az életét. Egy tragédia, amely összetöri egy nemzet szívét…

Lena nem született királynőnek, most mégis meghajol előtte a világ, amelynek legszívesebben hátat fordítana. De most már nincs hová menekülni.

Ahhoz, hogy helytálljon, segítségre van szüksége, és Thomas Bredford pontosan tudja, hogyan működik a hatalom világa. Csakhogy a férfi nem a királynőt látja benne, hanem azt a lányt, aki Lena mindig is lenni akart.

Miközben a palota falai között titkok, játszmák és árulások szövik át a mindennapjait, a fiatal trónörökös egyre inkább rádöbben: nemcsak egy ország jövője múlik a döntésein, hanem a saját boldogsága is.

Baráth Viktória regénye a királyi udvar zárt ajtók mögötti világába vezet, ahol az intrika és a szenvedély veszélyesen összefonódik. Készen állsz belépni az aranykapukon?

 

(Álomgyár, 2026)