Főszereplőnk a Zimonyi házaspár – Petra és Tibor –, akik az óvodáskorú gyermekükkel, Alexszel élnek hármasban. A házasságuk egyik legmeghatározóbb problémája, hogy a férfi a családjával egyeztetve elfogadta a felkínált előléptetéseket, ám azzal nem számolt, hogy ezzel együtt elveszíti a kontrollt a munkája és a családdal töltött idő között. A nő kezdetben megértéssel fogadta a kialakult helyzetet, de elérkezett az a pont, ahol már nemcsak ő, de a fiuk is neheztel Tiborra.
Petra rendkívül csalódott: a késő esti hazaérkezéseken és a hétvégi munkavégzéseken túl a szexualitás is megszűnt kettejük között. Emiatt pedig a saját önértékelése is romlik, úgy érzi, hogy nem elég kívánatos a férje számára. A barátnője, Szandra meggyőzi arról, hogy vegyen részt egy fehérneműs fotózáson, és talán a fényképek hatással lesznek Tiborra, felélesztve a kettejük között szunnyadó tüzet.
A fotózás nem az eredeti tervek szerint alakul, Petra pedig emiatt még inkább úgy érzi, hogy rossz döntést hozott. Vívódó gondolatok vernek szöget a fejében. Egyre jobban eluralkodnak rajta azok az érzelmek, amelyeket eddig próbált háttérbe szorítani: a magány, az intimitás hiánya, az elhanyagoltság érzése, nem beszélve a frusztrációról és a tehetetlenségről.
A férj az elkészült fényképek láttán nem úgy reagál, ahogy arra a nő számít. Sőt, valójában teljesen kiakad. A házasságuk még mélyebbre süllyed, és mindkettejük számára kilátástalanná válik a folytatás. Az válik a legfontosabbá, hogy a kicsi fiuk, Alex a lehető legkevesebbet érezze meg a kialakult szituációból.
Rendeződhet Petra és Tibor kapcsolata, ha fény derül azokra a titkokra, amelyek eddig a sötétben rejtőztek?
Meddig érdemes elmenni, hogy megmentsd a házasságodat, ha eddig bármit tettél, csak rosszabb lett a helyzet?
Hanga egy olyan valósághű probléma köré építette fel a történetet, amely magával ragadja az olvasót. Elgondolkodtat. Átértékelésre sarkall. Megmutatja, hogy egy szerelmi kapcsolatban milyen mélységek és magasságok vannak. Megmutatja, hogy a bizalom milyen erős kötelék, mégis sokszor naivan osztjuk meg olyanokkal, akik nem is érdemesek rá. Megmutatja, hogy a megbocsátás hogyan gyógyítja be a legmélyebb sebeket is.
A Legyen úgy, mint rég! az írónő könnyed stílusának köszönhetően nem mázsás súlyként telepedik az olvasó vállára. Az intenzív cselekményszál és a mélyenszántó érzelmek fejezetről fejezetre bontakoznak ki, így a házaspár életének alakulásában folyamatosan, külső szemlélőként vehetünk részt. Mégis, az oldalakba mélyedve megérezzük Petra csalódottságát, Tibor megfelelni akarását és dühét, valamint Alex sóvárgását apja szeretete és jelenléte iránt. Alkalmanként azt éreztem, hogy annyira megölelném őket.
Ez a könyv sokkal többet adott, mint amire a fülszöveg alapján számítottam. Nem gondoltam, hogy Hanga a korábbi regényeihez képest tovább tudja fokozni az érzelmek átadását, de sikerült neki. A váltott szemszögek pedig segítettek megérteni a mellékszereplők gondolkodását, ami csak tovább erősítette az olvasás élményét.
"A lelkemnek mindennél nagyobb szüksége van ebben a pillanatban arra, hogy a gyermekemet magamhoz öleljem, megpuszilgassam, orromba beszívjam a finom illatát, majd hagyjam, hogy a csacsogásával kicsit elterelje a figyelmemet a bajaimról."
"Szerintem a legtöbb férfi azért melózik sokat, mert úgy érzi, mindent meg kell adnia a családjának. Mármint minden anyagi javat, ami majd biztosíthatja a többi fontos dolgot az életükben. Valamiért azt hisszük, ezzel szolgáljuk legjobban a családi életet. Pedig mekkora tévedésben élünk mindannyian! És mire ez tudatosul bennünk, már épp azt a családot zúztuk darabokra, amiért annyira tenni akartunk."
"Amikor irigységet tapasztaltam, számomra ez mindig azt mutatta, hogy az az illető is szerette volna az adott eredményt felmutatni, csak nem volt elég ereje, kedve, motivációja, netalán lehetősége megdolgozni érte és elérni azt. Szóval irigység igazából elismerése volt annak, hogy valamiban biztosan jobb vagyok másnál."
"Mindannyian tudjuk azt, ha egyszer elveszítjük a bizalmunkat valakivel szemben, nagyon nehéz azt később helyreállítani. Mindig ott fog bujkálni a tudatunkban az a fránya kisördög, aki nem hagy nekünk nyugtot."