Holokauszt, Auschwitz – e szavak mindannyiunk számára ismerősek, szükségtelen leírni azokat a borzalmakat, amelyek ebben az időszakban történtek. Általánosságban olyan olvasmányok fordulnak meg a kezeim között, amelyekkel fiktív világba menekülhetek az igazi elől, ám ezúttal szükségem volt arra, hogy érezzem a csúf valóságot. Nem volt könnyű belekezdenem a történetbe, mert tudtam, hogy érzelmileg intenzíven fogom megélni, de arra a torokszorongató érzésre, ami az olvasás során elfogott, még én sem voltam felkészülve.
Történet:
A történetet váltott szemszögben ismerhetjük meg, a két főszereplő, Anna és Esther elbeszélésében. A mű kiindulási helyszíne egy lengyel város, ahová a nácik fokozatosan elértek, melynek lakóit lépésről lépésre kontrollálni kezdték, a városrészek közötti költöztetésektől kezdve a marhavagononokon való elhurcolásig. A két nő baráti viszonyt ápolt egymással, annak ellenére, hogy egyikőjük zsidó volt. A kapcsolatuk a növekvő német uralom alatt erősödött meg, ugyanakkor a koncentrációs tábor kíméletlen világában váltak igazán elválaszthatatlanná. A bennük tomboló mély és önzetlen szeretet adott reményt a legelkeserítőbb pillanatokban is.
A két nő bábaként és annak segítőjeként érkezik meg Auschwitz-ba, ahol sokkal nehezebb feladat vár rájuk, mint amire számítottak. A tábori világ mindent a feje tetejére állít, megkérdőjelezik a saját érzelmi és erkölcsi határaikat is.
A megélt brutalitás után képesek lesznek visszatérni a korábbi életükhöz? Megérkezik az a felszabadítás, amire annyira várnak? Hogyan lehet megőrizni a lelki erőt egy olyan világban, ahol minden emberi érték eltorzul?
Véleményem:
Anna Stuart a művével rávilágít arra, hogy az emberben mennyi erő rejlik, hiszen a legnagyobb szenvedések közepette sem adja fel a reményt, akkor is pislákol benne. A kötetben az emberi kegyetlenség minden oldala megmutatkozik és az olvasó hirtelen rádöbben, hogy a valóság milyen fájdalmas tud lenni.
Az auschwitzi bába egy fontos üzenetet hordoz magában: ne hagyjuk a múlt borzalmait feledésbe merülni, de ne engedjük a jövőn sem eluralkodni! Szeretettel, megértéssel és empátiával forduljunk egymáshoz bőrszíntől, vallástól és minden mástól függetlenül. Az írónő nemcsak a holokauszt szörnyűségeire reflektál, hanem az emberekben rejlő hősiességre, jószívűségre is.
Azoknak az olvasóknak ajánlom Stuart írását, akik érdeklődnek a téma iránt és szeretnék közvetlenebb hangvételben felfedezni a múlt árnyait!
"Életük két végét a bejövő vonatok és a felszálló füst jelölte. Minden, ami e között volt, az maga a pokol."
"Te vagy a legcsodálatosabb dolog, ami velem történt (..), és nem vagyok hajlandó elhinni, hogy a világ elragadhat tőlem. Lehet, hogy most épp külön vagyunk, de az nem tart örökké. Küzdeni fogok, hogy életben maradjak, és neked is küzdened kell, drágám. Ezekben a baljós időkben az élet legyen a célunk, mert ha életben maradunk, akkor megtaláljuk egymást, és az élet – az igazi, a szeretettel, örömmel és gondoskodással teli élet biztosan újra kezdődhet."
"A túlélésért folytatott mindennapos harc azonban felőrölte őket."
Fülszöveg:
Anna és Esther a lehető legtöbb gyermeket mentik meg az azonnali haláltól, és amikor felcsillan a remény, hogy a háború véget érhet, életveszélyes játszmába kezdenek. Az anyák számát tetoválják a táborból kimentett újszülöttekre, akiknek így talán egy nap esélyük nyílhat rá, hogy felleljék valódi családjukat… Ám Anna és Esther számára akadhat remény?
Anna Stuart megtörtént eseményeken és valós személyek történetén alapuló regénye azoknak a bátor nőknek állít emléket, akik Auschwitz poklában is képesek voltak megőrizni emberi mivoltukat.
(Alexandra, 2023)