2021. március 22.

Tormási Vyktória: Rólunk szólt - előolvasás


Pár héttel ezelőtt találkoztam legelőször a kötettel, mikor a NewLine Kiadó lerántotta a leplet a Rólunk szólt borítójáról. Azonnal felkeltette az érdeklődésem a mű, majd a fülszöveg megismerése után a kezdeti izgalmam még inkább megnövekedett. Így gondolkodás nélkül lecsaptam az előolvasás lehetőségére, melyet ezúttal is köszönök Tormási Vyktóriának!

Első benyomás, külcsín:

Nekem nagyon tetszik a regény borítója: egyszerű, mégis tökéletes harmóniában áll a történettel és a fülszöveggel is. Rögtön szembesíti az olvasót a mű által feldolgozott témával: egy balettimádó nő életét ismerhetjük meg.
Az írónőtől még nem volt szerencsém olvasni, így nem tudhattam előre, hogy milyen stílusban és megfogalmazásban ír. Azonban úgy érzem, hogy eme regénye a legjobbkor talált rám: írásmódjának köszönhetően olvastatta magát a történet, s hamar otthonra leltem a sorok között!

"Hófehér lélekkel, ártatlanul vágunk neki a világnak gyerekként. Aztán a keserű tapasztalatok szépen lassan bemocskolják ezt a tiszta lelket. Vannak, akiken csak apró foltokat hagy; van, akinél az egészet sötétre színezi. Hol rontjuk el? Mindig azt mondjuk, nem érdekel mások véleménye, mégis a lelkünket tudja szétmarcangolni egy-egy elejtett kijelentés vagy cselekedet."

Történet:

Anna már gyermekkorától kezdve igazi híres balett-táncos szeretne lenni, s ennek eléréséért minden alkalmat megragad. Jelenleg Budapesten él Noémivel, aki az egyetlen és egyben legjobb barátnője. A nő jelentkezett több külföldi tánciskolához is, mely által végre megtapasztalhatja az igazi balettezést és magasabb szintre léphet karrierje. Biztos abban, hogy ettől a céltól semmi sem tántoríthatja el: minden egyes napja be van osztva, ezzel is rendszerességet tartva mindennapjaiban.

Hamar megrendül az Annában kialakult kép, amikor egy buliban találkozik egy férfivel. Ádám gyönyörű szemei azonnal megbabonázzák a nőt, annak ellenére, hogy tudja nem érezhet vonzalmat a férfi iránt, mert az csak kétségekbe vonná az általa kitűzött célt. Azonban idő előtt bebizonyosodik, hogy a nő nem igazán tudja türtőztetni magát a férfi bámulatos személyiségével szemben.

Anna balettoktatóként és felszolgálóként tevékenykedik, ahol egyre többször fut Ádámba „véletlenül”. Kettejük közt kezd valami több kibontakozni, mint barátság. Habár a nő nehezen bízik meg a másik nemben a régebbi rossz tapasztalatai miatt, mégis hajlandó esélyt adni a dolognak – legalább, míg nem érkezik válasz a külföldi tánciskolától. Hogyan döntene akkor, ha pozitív visszajelzést kapna az iskolától, de mégis ide húzná a szerelem?

A férfi egy kihagyhatatlan lehetőséggel áll a nő elé: szerepeljen a klipjükben táncosként – a nő rábólint. Ám ekkor fogalma sincs még arról, hogy ezzel egy hatalmas lavinát indít el. Patrik, a tánctársa egyre közelebb kerül hozzá, miközben Ádám is a szívébe férkőzött már. Kiben látja Anna a jövőt? Hogyan fog dönteni a nő az életével kapcsolatban?

"Lehet, hogy az ellentétek tényleg vonzzák egymást. Mint a mágnesek ellentétes pólusai. Talán pont olyan embert keresünk magunk mellé, akár barátot, akár szerelmet, aki megtestesíti azt, ami belőlünk hiányzik. Minden álmodozónak szüksége van egy realistára, hogy néha visszarántsa a földre, és minden realistának szüksége van egy álmodozóra, hogy olykor megmutassa neki: a világ igenis lehet csodaszép."

Véleményem:

Őszintén szólva picit tartottam a regénytől az olvasás kezdetekor, tekintve, hogy egy általam még nem ismert magyar írónő művéről van szó – picit tartózkodó vagyok a számomra új szerzők megismerésében. Viszont teljes mértékben kijelenthetem azt, hogy Tormási Vyktória az egyik olyan írónő, aki megcáfolta ezt a gondolatot.

Az írónő saját stílussal rendelkezik, választékosan használja a szavakat és minden egyes mondatáról árulkodik a megfontoltság. Talán a témaválasztás mellett mindezeknek köszönhető az, hogy a Rólunk szólt ennyire olvasmányos, lendületes történetté vált.

"Olyan törékeny az élet, mi mégis perceket, órákat, napokat, sőt éveket pazarolunk haragra, gyűlöletre, veszekedésre." 

Vykinek sikerült elérnie azt, hogy az olvasás alatt mindig letörjön egy kisebb darab a szívemből, egészen addig, míg nem maradt semmi a helyén. Ám a történet vége felé visszaragasztott minden apró szilánkot a szívembe, melynek köszönhetően teljes érzelemmel éltem át minden oldalt. Bámulatos kötet, melyben tombol az érzelem és gigantikus hatást gyakorol az olvasóra!

A Rólunk szólt az igaz barátságot és a valódi szerelmet boncolgatja mind cselekményi, mind érzelmi síkon. Szerettem a karaktereket, mindegyiket egytől egyig a jó és a rossz tulajdonságaik ellenére is. Velük együtt nevettem, s velük együtt sírtam. Minden egyes mozzanatot át tudtam élni velük, ami miatt csak még pozitívabb kép alakult ki bennem az olvasási élménnyel kapcsolatban.

Maga a történet bebizonyítja azt, hogy nem határozhatjuk meg előre az életünk minden pillanatát, mert bármikor történhet valami, ami keresztül húzhatja a számításainkat. S alapvetően fog is történni, mert ritka az, ha az ember jövőjében minden megtervezett perc beteljesedik. Ezen felül példát mutat a kilátástalanságból és a reménytelenségből, valamint nem utolsósorban szeretetet is nyújt az olvasónak.

Ajánlani tudom mindenkinek, akit nem riaszt meg egy szívet tépő, gyönyörű történet! Mert garantálom, hogy a Rólunk szólt apró cafatokra szaggat majd, hogy az utolsó oldalakon újra felépíthessen!

"A jövő a legbizonytalanabb."


Fülszöveg:

„Soha ​nem gondoltam magamra világmegváltó hősként vagy híres filmcsillagként. Úgy gondoltam elhamvadok az emlékkel melyet a jelentéktelen tegnap hagy maga után. Én a jelenben akartam lenni valaki. Nem számít, ha később senki nem emlékszik rám. Most lássanak. Most kapjam a tapsot. S ha majd a síromnál senki nem emlékszik a nevemre, csak egy tábla karcolja az akkori jelenbe nevem apró foszlányait, én akkor is tudni fogom, hogy éltem. Sőt mi több, az álmomnak éltem. Nem azért kell harcolni, hogy emlékezzenek ránk, azért kell harcolni, hogy lássanak. ”
Anna élete előre meg van tervezve, be van táblázva minden pillanata. Határozott elképzelései vannak a jövőjét tekintve, melytől semmi nem tántoríthatja el. De egy valamire nem számított. Hogy találkozik valakivel, aki felkavarja az álló vizet. Bizonytalan lesz minden, a jövője és az élete. Anna vergődik az elhatározás és az érzelmek között. Mi a fontosabb az ész vagy az érzelmek? Feladhatjuk az álmainkat és vágyainkat azért hogy újakat alkossunk valakivel? Meddig érdemes ellenállni a kísértésnek?

Tormási Vyktória legújabb könyvében ismét az érzelmeinkre szeretne hatni, olyan gondolatokkal mely mindannyiunk fejében ott motoszkál, mégsem merjük kimondani.

(NewLine, 2021)