Első pillantásra beleszerettem a történetbe és izgatottan vártam, hogy megismerhessem az alkotást!
Külcsín:
Alapvetően hamar felkeltette az érdeklődésem, mert a fülszöveg elolvasása után végre úgy éreztem, hogy nem egy mindennapi történet fog kibontakozni előttem, hanem valami igazán különleges. A címválasztással nem értettem egyet, azonban a történet végére érve kitisztult előttem, hogy miért illik mégis annyira a műhöz. A borítót nem gondolom a legjobb választásnak – valamiért jobban elképzelnék egy olyat, ami a címhez is passzol.
"Nélküle nem tudok lélegezni. Nekem ő a levegő."
Braxton és Jemma boldogságban, szerelemben éli mindennapjait. Tizenkilenc nappal ezelőtt egybekeltek, azonban a mai nap valami borzalmasat tartogat mindkettejük számára. Jem munkába menet balesetet szenved, elég súlyos sérülései vannak. Hamar kiderül, hogy az emlékezetével van a legnagyobb probléma, mert szinte semmire sem emlékszik. Sem a férjére, sem a családjára, de a legjobb barátnőjére sem.
A nő nem költözik vissza az otthonába, hiszen semmilyen érzelem nincs benne a férje iránt, hiába kedvesnek és barátságosnak tűnik, de semmi emléke sincs vele kapcsolatban. Ezért édesanyja otthonába megy, ami szintén teljesen idegen számára. A kezdeti távolságtartása az őt körülvevőkkel szemben folyamatosan változik, ahogy egyre inkább kezdi megismerni őket.
Brax képtelen a felesége nélkül élni, ezért elhatározza, hogy mindent megtesz azért, hogy a nő visszatérjen hozzá. Tizenkilenc levelet ír Jemmának, amikben tizenkilenc érzelmes és egyben fontos élményt oszt meg vele – a megismerkedésüktől kezdve a házasságukig. A férfi minden egyes pillanatot újra él a levelek megírása során, ami még inkább megerősíti abban, hogy Jemma élete szerelme.
A férfi és a nő között egyfajta barátság alakul ki, Jem emlékezete viszont nem akar visszatérni. A nő próbálkozik újra átélni a közös élményeiket, azonban emiatt egyre több és több érzelem kezd kialakulni benne, amiket nem mindig tud hova tenni. Az öröm mellett a fájdalom is kibontakozik, hiszen a boldog pillanatok mellett a szomorúakat is meg kell ismernie.
Látja, hogy Braxton jó ember és valóban boldogok lehettek, viszont azt képtelenség előre megjósolni, hogy valaha érezheti-e még Jemma azt az erős, törhetetlen kapcsot a férfi iránt, amit egykoron. A nő átbillen a ló másik oldalára és szomjazni kezdi az élményeket, az érzelmeket – azt szeretné, hogy minden olyan legyen, mint a baleset előtt. Azonban sikerül kettejüknek elérni a célt és visszaszerezni Jem emlékezetét? Lehetnek egykoron olyan boldogok még, mint a házasságuk utáni tizenkilencedik napig?
"Megtanultam megbecsülni minden pillanatot, mert sosem lehet tudni, mikor veszik el tőled. Jó vagy rossz, akkor is egy fejezet az életedben, tehát van jelentősége."
Szereplők:
Braxton: Egyszerűen imádtam azért, hogy nem mondott le a nőről. Minden erejét bevetette azért, hogy visszaszerezze Jem emlékezetét. Az utolsó szalmaszálba is kapaszkodott, pedig rengetegszer érezte, hogy nincs remény. Nagyon nehéz lehetett neki, hiszen egyik napról a másikra csöppent a legnagyobb magányba. Sokszor szerettem volna megölelni és sarkallni arra, hogy továbbra is bírja ki és küzdjön!
Jemma: Egyik pillanatról a másikra változott át az olvasó szeme előtt egy kiegyensúlyozott, boldog feleségből egy üvegestekintetű, érzelemmentes nővé. Annyira sajnáltam, amiért a baleset után egyedül érezte magát és semmit nem tudott a múltjáról. Annyira nehéz lehetett neki, s annyiszor kellett harcolnia saját magával. Bámulatos személyiségű nő, aki hamar belopta magát az olvasó szívébe!
Braxton: Egyszerűen imádtam azért, hogy nem mondott le a nőről. Minden erejét bevetette azért, hogy visszaszerezze Jem emlékezetét. Az utolsó szalmaszálba is kapaszkodott, pedig rengetegszer érezte, hogy nincs remény. Nagyon nehéz lehetett neki, hiszen egyik napról a másikra csöppent a legnagyobb magányba. Sokszor szerettem volna megölelni és sarkallni arra, hogy továbbra is bírja ki és küzdjön!
Jemma: Egyik pillanatról a másikra változott át az olvasó szeme előtt egy kiegyensúlyozott, boldog feleségből egy üvegestekintetű, érzelemmentes nővé. Annyira sajnáltam, amiért a baleset után egyedül érezte magát és semmit nem tudott a múltjáról. Annyira nehéz lehetett neki, s annyiszor kellett harcolnia saját magával. Bámulatos személyiségű nő, aki hamar belopta magát az olvasó szívébe!
"Ami köztünk volt, az olyan szép, hogy vétek lenne, ha feledésbe merülne."
Véleményem:
Meglepően pozitív élményként tartom számon a kötetet. Különleges, lendületes és érzelemdús történetet kaptunk J. L. Perry-től! Annyira beleolvadtam a műbe és annyira átéreztem mindent a szereplőkkel együtt – az aggódást, a dühöt, a szomorúságot és az örömöt. De talán ami a legerősebb volt, az a tehetetlenség és a reményvesztettség érzése.. annyira kitűntek eme emóciók a lapok soraiból és annyira magukkal rántották az olvasót.
A Tizenkilenc levél egy gyönyörű, ugyanakkor fájdalmas történet a szerelemről, az elveszettségről és a reményről. Egy mű, ami tele volt szeretettel, akarattal és küzdelemmel. Egy olyan alkotás volt, amit csak ajánlani tudok másoknak is.. én nagyon szerettem! Igen, voltak tökéletlenségei ennek a könyvnek is, viszont ezek annyira eltörpültek az élmény mellett, hogy észre sem vettem őket!
Őszintén bevallom, hogy az első pár fejezet után hasonlítgatni kezdtem egy másik könyvhöz/filmhez: a Fogadom-hoz. S talán ez az egyetlen olyan negatívum, amit tényleg éreztem.. Imádom azt a filmet és ez a könyv annyira hajazott rá. Ennek ellenére hatással volt a gondolataimra és az érzelmeimre, nekem pedig ez a legfontosabb.
Ajánlom a romantikus lelkületű olvasóknak, mert számukra kihagyhatatlan olvasmány! Tanácsként annyit tennék hozzá, hogy készíts papírzsebkendőt és tárd ki a szíved, hogy testközelből átéld az oldalak közt lappangó érzéseket!
Fülszöveg:
Mit tennél, ha életed nagy szerelme nem emlékezne rád?
Egy férfi megpróbálja újra meghódítani igaz szerelmét, aki egy baleset következtében kómába esett.
"1996. január 19…sosem felejtem el. Azon a napon ismerkedtünk meg. Én hétéves voltam, ő hat. Azon a napon költözött a szomszédunkba, és aznap köszöntött be a szerelem az életembe.
Aztán bekövetkezett a tragédia. Tizenkilenc nappal az esküvőnk után balesetet szenvedett, ami örökre megváltoztatta a világunkat. Amikor felébredt a kómából, nem emlékezett rám, kettőnkre, a szerelmünkre.
És akkor kezdtem leveleket írni neki. Az életünk történeteit. Arról, ahogy megismerkedtünk. A boldogabb időkről, és mindarról, amit együtt éltünk át. Az életünk túl szép volt ahhoz, hogy elfelejtse".
(Művelt Nép, 2020)
Meglepően pozitív élményként tartom számon a kötetet. Különleges, lendületes és érzelemdús történetet kaptunk J. L. Perry-től! Annyira beleolvadtam a műbe és annyira átéreztem mindent a szereplőkkel együtt – az aggódást, a dühöt, a szomorúságot és az örömöt. De talán ami a legerősebb volt, az a tehetetlenség és a reményvesztettség érzése.. annyira kitűntek eme emóciók a lapok soraiból és annyira magukkal rántották az olvasót.
A Tizenkilenc levél egy gyönyörű, ugyanakkor fájdalmas történet a szerelemről, az elveszettségről és a reményről. Egy mű, ami tele volt szeretettel, akarattal és küzdelemmel. Egy olyan alkotás volt, amit csak ajánlani tudok másoknak is.. én nagyon szerettem! Igen, voltak tökéletlenségei ennek a könyvnek is, viszont ezek annyira eltörpültek az élmény mellett, hogy észre sem vettem őket!
Őszintén bevallom, hogy az első pár fejezet után hasonlítgatni kezdtem egy másik könyvhöz/filmhez: a Fogadom-hoz. S talán ez az egyetlen olyan negatívum, amit tényleg éreztem.. Imádom azt a filmet és ez a könyv annyira hajazott rá. Ennek ellenére hatással volt a gondolataimra és az érzelmeimre, nekem pedig ez a legfontosabb.
Ajánlom a romantikus lelkületű olvasóknak, mert számukra kihagyhatatlan olvasmány! Tanácsként annyit tennék hozzá, hogy készíts papírzsebkendőt és tárd ki a szíved, hogy testközelből átéld az oldalak közt lappangó érzéseket!
"Ha átengedném magam a bennem üvöltő sötétségnek, akkor igen, összeomlanék; de a helyzet az, hogy nem engedem eluralkodni. Nem hagyom, hogy legyőzzön. Hogy legyőzzön minket."
Mit tennél, ha életed nagy szerelme nem emlékezne rád?
Egy férfi megpróbálja újra meghódítani igaz szerelmét, aki egy baleset következtében kómába esett.
"1996. január 19…sosem felejtem el. Azon a napon ismerkedtünk meg. Én hétéves voltam, ő hat. Azon a napon költözött a szomszédunkba, és aznap köszöntött be a szerelem az életembe.
Aztán bekövetkezett a tragédia. Tizenkilenc nappal az esküvőnk után balesetet szenvedett, ami örökre megváltoztatta a világunkat. Amikor felébredt a kómából, nem emlékezett rám, kettőnkre, a szerelmünkre.
És akkor kezdtem leveleket írni neki. Az életünk történeteit. Arról, ahogy megismerkedtünk. A boldogabb időkről, és mindarról, amit együtt éltünk át. Az életünk túl szép volt ahhoz, hogy elfelejtse".
(Művelt Nép, 2020)