2021. január 29.

Charles Benoit: Te... voltál




Vegyes érzelmekkel kezdtem neki az olvasásnak, hiszen számos negatív véleményt olvastam a mű kapcsán, s egy kicsit tartottam attól, hogy igazuk lesz a véleményezőknek és nem fog tetszeni a történet. Hogy végül így lett-e? Az ajánlómból kiderül!

"Annyival egyszerűbb lenne az élet, ha békén hagynának, hogy azt csinálhasd, amit akarsz."
Külcsín, első benyomás:

Azért vásároltam meg a kötetet, mert a fülszövege felkeltette az érdeklődésem – azt sugallta számomra, hogy egy kemény témával fogunk találkozni az oldalak rengetegében. Maga a borító semleges számomra, habár nem titkolom, hogy talán a pirosan díszelgő „TABU KÖNYVEK” felirat ragadta meg a figyelmem leginkább.

Történet:

Alapvetően az egész sztori a végén kezdődik, vagyis az első oldal Kyle agresszív tettét írja le, majd a későbbi fejezetekben bontakozik ki, hogy a fiút mi minden vezette eme cselekedetre.

Kyle átlagos fiú, aki egy átlagos városban lakik és egy átlagos iskolába jár. A külvilággal nem igazán van jó kapcsolatban, inkább csak próbál észrevétlen maradni és túlélni az éveket.
A szülei nagyon szeretnék, ha az iskola mellett dolgozna, de hiába rágják a fülét, mert sehogy sem tudják rávenni, hogy akár egy helyre is beadja az önéletrajzát.
A barátairól hamar kiderül, hogy nem „igaziak”, mert nem állnak ki mellette, ha valami balhé van készülőben, hanem inkább eliszkolnak.
A fiú kedvel egy lányt, azonban sehogy sem tud a közelébe férkőzni – nem szeretne túl rámenős lenni, mert aki eddig megpróbálkozott nála, azokat mind kikosarazta.

Egyik nap megjelenik az iskolában Zack. Aki körül minden furcsa, de ő maga még inkább. Az ő felbukkanása fordulópont Kyle életében.
Idő előtt kiderül, hogy az új srác nem az, akinek látszik és nem is könnyű megbirkózni vele, ahogy életben maradni sem mellette.

Hogyan jut el egy átlagos, lusta fiú arra a pontra, hogy kárt tegyen valaki másban? Mi vezérli arra, hogy megtegyen egy olyan lépést, ami ránézve akár végleges következményekkel is járhat?

"Legszívesebben elmondanád neki, hogy legalább olyan jó a válasza, mint a „helyes” válasz, ha nem jobb. Legszívesebben elmondanád neki, hogy az egész hülye feladat az, ami nem jó. Hogy az egyetlen, amit megtanulnak belőle, hogy csak egyféleképpen lehet gondolkozni, egyféleképpen lehet viselkedni, hogy mire elérnek a középiskolába, első blikkre rávághassák valakire, hogy jó fej, vagy stréber, vagy izomagy, vagy kapucnis. Így ha valaki saját magától kezd el gondolkozni, rögtön csodabogárrá válik; ha mondjuk zakóban megy iskolába, azonnal kilóg a sorból."

Szereplők:

Kyle: Az elején semleges érzelmeim lettek vele kapcsolatban, azonban pár fejezet után ez megváltozott. Egyrészem nem értette a tetteit, a gondolatait és képtelen voltam felfogni, hogy miért viselkedik így. A maradék, apró oldalam pedig átérezte azokat a szavakat és érzelmeket, amik lejátszódtak benne. Egyszerre ítéltem el és értettem meg, ez pedig egészen a kötet végéig így is maradt.

Zack: Kezdetektől fogva utáltam, már a betoppanási jelenete sem tetszett. A történet előrehaladtával pedig egyre inkább éreztem a haragot és a gyűlöletet iránta. Kegyetlen és dühítő, amit másokkal művel – egyszerűen felfogni sem tudom, hogy hogyan létezhetnek ilyen emberek, pedig a mindennapi életben is vannak.

"Akik nem tanultak a múltból, azért vannak bukásra ítélve, mert megismétlik."

Véleményem:

Másra számítottam akkor, amikor elhatároztam magam a könyv elolvasása mellett. Szerettem volna, hogy olyan legyen, amilyennek elképzeltem… de nem így lett. Én egy durva, szókimondó és „érzelemdús” történetre számítottam, ahol választ kaphatunk a témával kapcsolatos néhány kérdésre is. Ehelyett kaptam egy sztorit, ami tele volt üres sorokkal és érzelemnélküliséggel. A Te… voltál című kötet egy olyan történet, amit negyede ennyi oldalban is el lehetett volna mesélni, s akkor talán érdekes is lehetett volna az olvasó számára.

Csalódás volt számomra ez a regény! Kyle személyisége néha annyira megdöbbentő volt számomra, hogy nem tudtam felfogni mennyire összeegyeztethetetlen tulajdonságokkal ruházták fel szerencsétlen karaktert.
Maga a megfogalmazás és a stílus nem volt rossz, viszont személy szerint kényszersztorinak éreztem. Pedig szerintem annyira nagyot üthetett volna, ha egy csomó „ha és de” máshogy lett volna.

Összességében unalmas és depresszióba kergető élmény volt számomra! Őszintén bánom, hogy belekezdtem és megvásároltam. Utólag el sem tudom képzelni, hogy hogyan tudtam akárcsak végig olvasni is a kötetet!

"(..) attól félsz, tényleg akkor pancser lesz belőled, mint ahogy mindenki gondolja rólad? Hogy minden olyan gyorsan változik, de mégsem változik semmi, és ez életed végéig így is maradhat? Hogy néha kedved lenne kirohanni a világból, és szétverni valamit?"

 


Fülszöveg:

Kyle Chase átlagos amerikai középiskolás egy átlagos amerikai kisvárosban. Értelmetlennek érzi a tanulást, üresnek a családjával folytatott panelpárbeszédeket, céltalannak még a haverjaival való lötyögést. Mert a haverokhoz is csak jobb híján csapódik. Tartalmatlan az iskolában töltött idő, de ugyanolyan tartalmatlan és üres volt a nyári szünet is. Csak két ember érdekli a világon, az egyik a kishúga, a másik Ashley, akibe – talán – szerelmes, de nem mer úgy közeledni hozzá. A céltalan üresség lassan az erőszak közelébe sodorja: kisebb-nagyobb csínyek, betörés, így legalább éri valamilyen inger. Ekkor jelenik meg az iskolában a furcsa Zack. Egyszerre vonzó és taszító egyéniség, mindenkivel jóban van, és mindenkit kiismer. Kiderül, annak is vannak gyenge pontjai, aki azt hiszi magáról, rajta nincs mit kiismerni. Kyle céltalan mindennapjai hirtelen különös irányt vesznek.

(Móra, 2012)