2020. október 27.

Carrie Cooper: Kétségekbe zárva, Bábok tánca (Marionettjátszma 1-2.)



Az írónő regényével legelőször két éve találkoztam, attól a perctől kezdve fogalmam sem volt arról, hogy miért nem olvastam korábban tőle. S ez az érzés csak fokozódott, miután a második könyvét ismertem meg. Hogy mit fogok érezni egy újabb Carrie Cooper történetnél? Fogalmam sincs, viszont izgatottan várom.

A Kétségekbe zárva című kötet olyan érzelmeket indított el bennem, amikkel már nagyon rég találkoztam. Teljesen magával ragadott, mintha szinte a mélyvízbe fulladtam volna és az utolsó pillanatban dobnák nekem a mentőövet. Szomjazva olvastam minden egyes szót, amit az írónő elénk tárt.

“De az ember sokkal többet el tud viselni, mint azt eredetileg gondolná. Amíg bele nem kerül egy helyzetbe, addig úgy véli, hogy ő biztos nem élne túl egy ilyen vagy olyan szörnyűséget. Aztán megtörténik vele valami, amit addig elképzelhetetlennek tartott, és meglepve tapasztalja, hogy a szíve tovább dobog, a tüdeje újra meg újra megtelik levegővel, és a vére tovább zubog az ereiben. Egyik sem úgy, mint azelőtt, de mégis minden rendületlenül mozgásban marad. Aztán eltelik egy nap, majd még egy, és kiderül, hogy képes együtt élni azzal, amit átélt.”


A Bábok tánca hozta az elvárt színvonalat, sőt annál százszor többet. Carrie Cooper bámulatos plusz elemekkel tarkította az egészet, ez pedig csak még inkább növelte a letehetetlenségét a műnek.

Történet:

Nikosz ügynökként dolgozott, mielőtt megismerkedett volna Lilivel, ám a nyugodt és boldog jövő érdekében feladta ezt a hivatást. Azonban egy nap olyan dolog történik, ami felforgatja az egész életét. Egy olyan telefonhívást kap, aminek következményeképp újra el kell merülnie a hátrahagyott körökben, s teljesítenie a rá szabott megbízatást. Emiatt mindent hátrahagyva felölti álcáját – Martínná változik.

“– (..) Elegem van abból, hogy csak rohangálok a boldogságom után, de sosem érem utol. Te nem érezted még azt, hogy milyen jó lenne, ha végre vége lenne? Ha egyszerűen csak kilépnél ebből az egészből?”


Lili idegesen jön rá arra, hogy a férfi átverte őt és visszatért oda, ahonnan már egyszer sikerült megszabadulnia. Ezért Ritának is fel kell támadnia, s követnie szerelmét a színpadra.

Fény derül arra, hogy a szálak Franciaországba vezetnek, ezen belül is a Laconte villába. A ház tulajdonosa, Gerárd Laconte egy gerinctelen nőcsábász. A férfi hamar szemet vet a szerelmes szépségre, s célul tűzi ki, hogy magáévá tegye testileg és lelkileg egyaránt.

Rita összezavarodik, amikor látja, hogy Martín mennyire hideg és zord vele. Szinte nem is foglalkozik vele, levegőnek nézi – ez pedig teljesen felőröli a lányt. Ritkán látja benne azt a férfit, aki a közös otthonukba rengeteg figyelmet és törődést adott neki. El kellene hinnie, hogy a férfi nem akar itt lenni és valami okból vesz részt ezen az egészen? Tényleg szereti őt a férfi?

“Az első pillanattól kezdve úgy vonz magához, mint a mágnes, és azóta sem tudok elszakadni tőle. Olyan dolgokat vált ki belőlem, mint senki más. Tudom, hogy nevetséges, de vele érzem egésznek magam.”


A nőnek tudnia kell, ehhez pedig minden érzelmet ki kell ölnie magából. Vadásszá kell válnia, s felfedezni, hogy mit is rejt valójában a színdarab.

Laconte a játékmester, aki nem fél kegyetlen eszközökhöz nyúlni a célja eléréséért. Rita és Martín pedig a bábu, akiknek azt kell tenniük, ami elő van írva számukra. Nem érezhetnek, nem gondolkodhatnak – csak kitartaniuk és küzdeniük szabad.

Vajon mit tartogat számukra a színdarab befejezése? Képesek lelkileg és szellemileg épen kikászálódni ebből? Túléli mindezt a szerelmük?

“Tele vagyok kibogozni való érzelmi hurkokkal és csomókkal. És ezeken a bogokon kívül jelenleg az égvilágon nincs bennem semmi. Egy üres váz vagyok.”


Összességében a véleményem:

A borítók nagyon tetszenek nekem, összhangban vannak, mégis külön-külön is mutatósak. A Marionettjátszma című sorozat a két kötetben együttesen teljesedik ki igazán, mind cselekményileg, mind érzelmileg.

Carrie Cooper stílusa, megfogalmazása teljesen levett a lábamról. Visszavonhatatlanul beleszerettem a könyveibe, a történetébe. Egyszerűen lenyűgöző, hogy mennyi mindent képes kiváltani belőlem – az olvasókból.

Egy valódi remekmű, kellő érzelemmel és szerelemmel, mégis kalanddal és akcióval megspékelve. Pörgős, lendületes!

“A játék az élete. Mindenkivel és mindennel ezt teszi. Irányít, befolyásol, meggyőz, helyzeteket teremt, hogy az történjen, amit ő szeretne. Számára ebben a játékban nincs határ, és nem érdekli, hogy élő emberek a bábui.”




Fülszöveg:

Kétségekbe zárva

Lili Green élete már nem is lehetne tökéletesebb: imádja a munkáját, igaz barátok veszik körül, és boldogságban él együtt szerelmével.
Ám minden megváltozik, amikor Lili párja segélykérő üzenetet kap volt ügynök kollégájától, és azonnal a baljóslatú hívás nyomába ered. Amikor a szeretett férfi is eltűnik, Lili kétségbeesésében a saját kezébe veszi a nyomozást, és a rendelkezésére álló kevés információt követve Franciaországba utazik.
Ahogy Lili egyre mélyebbre ás az ügyben, olyan kérdésekkel és kétségekkel találja szembe magát, amelyek egy csapásra kettétörhetik korábbi tökéletes boldogságát.
Vajon a bennünk dübörgő félelmek és kételyek a valóság kongó vészharangjai, vagy a saját bizonytalanságunk hangjai csupán?

Bábok tánca

Eltűnt ​szerelme utáni nyomozásának köszönhetően Lili Green ismét belekeveredik egy olyan ügybe, amiből sehogyan sem találja a kiutat. Lili Gérard Laconte, a nagy hatalmú, francia üzletember villájában ragad, és bár a férfi tökéletes házigazdaként viselkedik, a helyszín különleges, szabadelvű, mégis elzárt világa teljesen felbolydítja a lány lelki békéjét: a francia felső tízezer mérhetetlen luxusa veszi körül, a vendégek kötetlenül élvezhetik a testi-lelki örömöket, miközben gondosan elrejtett kamerák figyelik őket. Ebben az irreális valóságban minden egészen más megvilágításba kerül, még Lili igaznak vélt szerelme is. Vagy talán éppen az igazságot tárja fel?
Lili nem is sejti, milyen játék részesévé válik, ám a színpad készen áll, a bábok pedig elkezdik táncukat…

(Álomgyár, 2018-2019)