Orosz Bettina: Az útitárs - előolvasás

 

Orosz Bettina regényével elsőként a közösségi médiában találkoztam, ami nemcsak a színes borítójával, hanem az ígéretes fülszövegével is felkeltette az érdeklődésemet, majd ezt követően egyre több kedvcsináló poszt jött szembe velem. Nem sokat gondolkodtam a történet megismerésével kapcsolatban, mielőtt jelentkeztem a Legendárium kiadó által megosztott recenziós felhívásra. A digitális csomag megérkezését követően izgatottan vártam, hogy belecsöppenjek az írónő első könyvébe.

Történet:

Bella egyetemista, szabadidejét pedig a legjobb barátnője társaságában tölti. A két lány nagyon szeret utazni, különböző helyeket felfedezni, amelyekről a közös felületükre posztolnak minden alkalommal. Az idei nyáron az olasz vidéket célozzák meg, de Emma kap egy fantasztikus lehetőséget, aminek köszönhetően az egyik legnagyobb álmához közelebb kerülhet, így nem tud részt venni az utazáson. Azért, hogy főszereplőnk ne egyedül utazzon, meghirdetnek egy játékot az oldalukon és a szerencsés nyertes lesz az útitárs, akinek az útra csak költőpénzt kell magával vinnie, mindent mást a lányok állnak.

A szerencse, vagy talán a sors akarata, hogy a nyolcnapos utazásra Bella útitársa Máté lesz. Az a fiú, akivel korábban már találkozott egy szórakozóhelyen, aki a bátyja jó barátja, és akivel kapcsolatban kusza gondolatai támadnak – a jóképűségét ellensúlyozza a bunkó viselkedése. Ráadásul a kettejük kapcsolatát nehezíti az is, hogy a fiú az egyik pillanatban szenvtelenül flörtöl a lánnyal, a másik pillanatban pedig visszavonulót fúj – mintha csak játszadozna vele, de ennél sokkal több van a felszín alatt. Bellának ellentétes érzései vannak: egyrészt örül annak, hogy nem egy teljesen idegen személlyel kell utaznia; másrészt azonban fél attól, hogy milyen erős vonzalom fog kibontakozni kettejük között, és a korábban már összetört szíve hogyan fogja ezt viselni.

A páros már az első napokban egymásra talál, a rengeteg közös időnek és a fantasztikus látnivalóknak köszönhetően egyre nyitottabban állnak a másikhoz. A kettejük között szikrázó levegő kezd elviselhetetlenné válni, a mosoly pedig nem tűnik el Bella arcáról egészen addig, amíg Capri szigetén fény nem derül Máté titkára, ami alapjaiban rombolja le mindazt, ami az elmúlt időszakban felépült közöttük.

Milyen erős szerelem kell ahhoz, hogy bocsánatot nyerjen egy tévedés? Újraépíthető egy kapcsolat, ha mindkét fél igazán akarja? Hogyan szerezhető vissza az elvesztett bizalom?

Véleményem:

Orosz Bettina a két főszereplő váltott szemszögén keresztül, fiatalos szókinccsel tárta elénk a legelső kötetét. Bella és Máté is könnyen megszerethető karakter, akikkel könnyű azonosulni mind érzelmi-, mind gondolati síkon. Nem értettem egyet a fiú döntésével, amikor nem fedte fel hamarabb a furcsa viselkedésének okát a lány előtt, de ettől nem vált ellenszenvessé számomra, sőt az egyik részem talán abszolút meg is értette őt. Ugyanakkor hiányoltam egy kicsit azt, hogy a szülei üzleteiről többet tudjunk meg. Szerintem ha Máté édesapjának az értékrendjébe beleláttunk volna, akkor jobban kirajzolódhatott volna az olvasóban a másik oldal is – bár ettől függetlenül ugyanúgy elítéltem volna az akaratát.

Az útitárs egy nyárias, könnyed olvasmány, ami egyszerre repített el csodálatos helyekre, ugyanakkor érzelmileg is hatást gyakorolt rám. Ennek ellenére felüdülés volt olvasni és átélni mindazt, ami a sorok között vár az olvasóra. Szórakoztatott, ugyanakkor tanított is. Megmutatta azt, hogy mennyire sérülékeny a bizalom, miért jobb az egyenes utat választani a halogatás helyett, ahogy azt is, hogy egy emberi szív mennyi fájdalmat bír el. 

Ajánlom Bettina regényét azoknak a könyvmolyoknak, akik szeretik a légies, gördülékeny történeteket, ahol kevésbé intenzív érzelmek vannak, ugyanakkor jól felépített cselekményszál és igazán látványos helyszínek!

Köszönöm a Legendárium kiadónak a digitális recenziót! 

Kedvenc idézetek:

"Féltem attól, hogy elveszítem őt, még mielőtt egyáltalán az enyém lehetett volna."

"Sodródj az árral, légy bevállalós, ragadd meg a lehetőséget."

"Amikor ajkaink összeértek, minden elfojtott vágy kitört belőlünk és hevesen, szenvedélyesen csókolóztunk. Abban a csókban benne volt minden: a vágy, a tűz, a vonzalom, ami kettőnk között van, csak úgy szikrázott. Beleremegtem a csókjába, és mikor elhúzódott, belesajdult a szívem az ajkai hiányába. Másodjára már óvatos volt, mintha félne a törékeny pillanattól, a világ megszűnt körülöttünk, csak mi voltunk és a szívünk heves zakatolása."

"Egy könyv menedék az olyan emberek elől, akik nem szívesen vannak a társaságomban. Minden könyv egy új álomvilágba ringat minket, ahol minden más, mint a valóságban. Színesebb, szebb, reménytelibb, és ha vége egy könyvnek, fájdalmas visszatérni ebbe a kiábrándítóan szürke világba, ahol vár a sötét valóság."

"A város szépségénél már csak egy dolog szebb, és az te vagy. Nem is tudod elképzelni, hogy mennyire kívánlak téged – hozzáérintette a homlokát az enyémhez, úgy mondta ezeket a szavakat. Hirtelen gyorsabban vettem a levegőt, még a szusz is kiszorult belőlem, alig bírtam lélegezni. Éreztem, hogy ő sincs másképp ezzel, de mégsem kezdeményezte a csókot, én pedig már csak azért sem fogok elsőnek lépni.
– És milyen akadálya van annak, hogy csak kívánsz, és nem teszel ellene semmit? – kérdeztem érdeklődve, vággyal a szememben.
– Nem áll szándékomban összetörni a szívedet, sosem okoznék neked fájdalmat. Nem szeretném, hogy hiú ábrándokat kergess.
– Ha meg sem próbálod, akkor sosem tudhatjuk meg, hogy egyáltalán fájdalmat okoznál-e nekem."

"– Szeretek mindenre felkészülni. De van, amire nem lehet.
– Mint például? – kérdezte kíváncsian.
– A szerelemre – tartottam egy pillanatnyi csendet, majd folytattam. – Azt nem lehet listákba szedni. Az nem egy feladat, amit teljesíteni kell. Az két ember érzése, és azokat nem lehet irányítani. Van, amikor villámcsapásként ér a felismerés, hogy szerelmes, és van, amikor kell egy kis idő, és csak miután megismerte a másikat, akkor jön rá, hogy beleszeretett, és nélküle nem tudná elképzelni az életét."

"Megbíztam benne, neki adtam az amúgy is összetört szívemet, ő meg nem csak simán újra összetörte, eldobta, széttépte és még egy úthengerrel is átment rajta, csak hogy biztosra menjen."

"Ne add fel a reményt, amíg látsz egy gyenge fényfoszlányt is. Amíg az nem alszik ki, van mibe kapaszkodni. A remény az élet mozgatórugója, ha nem reménykedsz valamiben, nem is élsz igazán."

"Éreztem, ahogyan a mellkasa az enyémhez simul és a szívünk üteme egy dallammá keveredik össze, gyönyörű ritmust járva."

Fülszöveg:

Egy utazás. Két idegen. Egy titok, ami mindent megváltoztat.

Kiss Izabella és Farkas Emma gyerekkoruk óta elválaszthatatlan barátnők, akik a világot járják, és közös közösségi média oldalukon osztják meg élményeiket egyre növekvő követőtáborukkal. Amikor azonban Emma váratlanul lemondja az olaszországi útjukat, a szponzoráció megmentéséért Bella kénytelen egy ismeretlennel elutazni a sorsolás nyertesével: Fodor Mátéval. Máté zárkózott, cinikus fiú, akit titkok vesznek körül, és akivel Bellának már korábban is volt konfliktusa. A közös utazás nehezen indul, a bizalom messze van, a feszültség kézzelfogható. De Olaszország napfényes utcái és az együtt átélt kalandok lassan ledöntik a falaikat. Ahogy Bella megismeri a fiú mögött rejlő érzékeny lelket, saját démonjaival is kénytelen szembenézni az apjával való kapcsolat, az elvárások nyomása, és az örökös harc a boldogságért. Máté titka azonban, amely végül napvilágra kerül, újra mindent felborít. Képes-e a szív megbocsátani? Vajon a bizalom újraépíthető, ha egyszer összetört?

Orosz Bettina Az útitárs című regénye egy érzelmekkel teli, fájdalmasan szép történet önismeretről, megbocsátásról és arról, hogy néha épp egy ismeretlen vezet el önmagunkhoz.

(Legendárium, 2026)