2022. április 19.

Nina Collins: Levelek Tomnak


Az írónő munkássága ezidáig idegen volt számomra, ám ez a könyv nagy hatással volt rám, így biztos vagyok abban, hogy fogok még olvasni tőle. A Levelek Tomnak című mű elképesztő külcsínt kapott, a borítón uralkodó színek erős harmóniát alkotnak és egyszerűen könyörög az olvasónak, hogy vegye már kézbe. A fülszöveg elolvasása után egy nyúlfarknyit sem kételkedtem abban, hogy a romantika zsáner szerelmeseként muszáj megismernem Charley történetét. S egyáltalán nem tévedtem, mert különleges és elsőrangú élményben részesültem Nina Collins által!
Köszönöm az írónőnek, hogy általa lehetőségem volt megismerni ezt a csodát!

Történet:

Charley a mindennapjainak nagy részét a munkájának szenteli, de pillanatok alatt felborul az élete, mikor is a férjét hirtelen elveszti. A tragédia annyira erős hatással van rá, hogy egyszerűen képtelen kiszakadni a mókuskerékből, s a napjai túl nyomó idejét a temetőben tölti. Ezzel elhanyagolva az otthona körüli teendőket, melynek eredményeképp borzasztóan megromlik a kapcsolata a lányával. Arról nem is beszélve, hogy nem tud dolgozni, mert folyamatosan a Tom halála előtti emlékek jutnak eszébe és az elvesztése miatti mérhetetlen fájdalom nem ereszti - így végül a munkahelyén is megválnak tőle.

A nő ugyan nehezen veszi rá magát, de alkalmanként pszichiáterhez jár, aki mindent megtesz azért, hogy Charley megkezdje a gyász feldolgozásának folyamatát és mielőbb visszarázódjon a normális életbe. Az egyik látogatásakor egy meglehetősen bugyuta ötlettel áll elő az orvos: írjon leveleket Tomnak. A nő nem érti, ez hogyan segíthet rajta, de végül tesz egy próbát, s idővel tényleg javul a helyzet. Ám minden megváltozik, amikor az egyik alkalommal válasz érkezik az egyik elküldött üzenetre.

Charley képes lesz betölteni a Tom halála utáni űrt, s találni egy célt, mely által újra önmaga lehet? Vajon lehetősége lesz helyrehozni a lányával való kapcsolatát?
Mégis a legfőbb kérdés az, hogy tud-e ismét szeretni és remélni egy darabokra tört szív? Valamint, hogy miként képes újra és újra felépíteni magát valaki, ha folyton a szakadék szélére kerül?

Véleményem:

Nina Collins regénye szívszorító és könnyeket előcsalogató, mert olyan témát feszeget és olyan erős emóciókat jelenít meg, melyek mellett lehetetlen átélés nélkül elmenni. Az emberi élet velejárója a szeretteink - családunk, barátunk, szerelmünk - elvesztése, mégis minden egyes alkalommal váratlanul csap le az “itt maradt” személyre. A gyászolásnak ezerféle módja van, mindenki máshogy éli meg és áll talpra belőle. A Levelek Tomnak c. regényben egy kivételes esettel találkozhatunk, melyet az írónő páratlan módon tár elénk.

A történetvezetés lendületes, a cselekményszál fordulatos, ugyanakkor az érzelmi oldal rendkívül intenzív. Mindez pedig olyan párosítás, mely az írónő stílusával vegyítve egyedülálló élményben részesíti az olvasókat. A karakterek kellőképpen kidolgozottak, egytől egyig tökéletesen passzolnak a történetbe az általuk megformált személyiséggel.

Valóban roppantul emlékezetes maradt számomra, mert Charley szemén és lelkén keresztül én is átéreztem minden egyes pillanatot. Vele együtt sírtam, nevettem, dühöngtem, aggódtam és féltem. A főszereplő kezdetben minden egyes nap összeomlik a szemünk előtt, majd talál egy apró reményfoszlányt, mely lassan újra értelmet ad az életének. Ám valóban sorsszerű, mégis mire ismét felépíti önmagát, még egyszer összeomlik minden körülötte. Hányszor képes az ember meggyógyítani a lelkét és elölről kezdeni mindent?

Nina Collins kötete apró cafatokra szaggat, s az olvasó is megtanul újrakezdeni, a kilátástalanságot feladni és a reményre fókuszálni! Az írónő azonnal a mélybe ejt bennünket, s fokozatosan ismerjük meg a Charley és Tom közötti erős, szétszakíthatatlannak hitt köteléket. Majd a zuhanás után, ugyancsak szárnypróbálgatásokkal, de magasabbra jutunk.

Nagyon tetszett az érzelmek erős megjelenítése, a cselekményszál különlegessége és a motiváló, reményt adó közvetített üzenet. Emiatt azoknak az olvasóknak ajánlom, akik hasonló értékeket keresnek egy-egy regényben, mert nekik mindenképpen kötelező megismerni ezt a remekművet!

Kedvenc idézetek:

"Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít, de olyan ez, mint a lassan terjedő rák. Elemészti az embert."

"Örökké nem kapaszkodhatsz az emlékekbe. Egyszerűen nem így működünk mi emberek. Minden egyes porcikánk a túlélésre van kódolva, ezért elengedhetetlen, hogy továbblépjünk, de az korántsem mindegy, hogy hogyan."

"Megtanította, hogy amikor már végképp azt hisszük, hogy soha többé senki sem dobogtatja meg a szívünket, a legtöbb esetben tévedünk."

"Ő volt a menedéke, aki egyszerre nyugtatta meg és zaklatta fel. Aki mellett erősebbnek érezte magát, mint valaha, mégis gyakran kelekótyának és szertelennek."

További információk:
- Olvasásom: 2022.04.09.-04.10.
- Kiadó: Book Dreams
- Oldalak száma: 300 oldal


Fülszöveg:

Ha a sors becsuk előtted egy ajtót, valahol mindig kinyit egy másikat.

Charley Miller képtelen feldolgozni férje elvesztését, kudarcot vall a munkájában és nehezen boldogul lázadó tinédzser lányával. Noha időpocsékolásnak tartja és még saját józan eszét is megkérdőjelezi, a pszichiátere tanácsára leveleket kezd el írni elhunyt férjének, és elküldi őket az e-mail címére. A sors azonban egészen más utat szán a hitevesztett nőnek, és az események váratlan fordulatot vesznek, amikor egy alkalommal válasz érkezik a postafiókjába.
Vajon Charley képes lesz belépni azon az ajtón, melyet a végzet jelölt ki számára, és nyitni valami új, valami egészen más felé?

„Abban a pillanatban, amikor először veszünk el egymás tekintetében, visszavonhatatlanul adunk valamit a másiknak önmagunkból. És ez a valami, ez a megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan szikra életünk végéig ott lobog bennünk.”