Christine Anne Colman munkásságával elsőként 2018-ban találkoztam, amikor lehetőségem volt megismerni az Elveszetten című kötetét, mely az Aposztróf kiadó gondozásában jelent meg. Egy évvel később előolvashattam a történet folytatását, a Megsebzetten-t, amiben Jason és Katlyn életébe csöppenhettem ismételten. A duológia nemcsak érzelmi, de lelki mélységekbe is kalauzolt egy jól felépített cselekményszálon keresztül.
A Nem komoly azonos stílusban, mégsem ugyanabban a formában került megírásra, mint az írónő eddigi két regénye. Christine más elemekre helyezte a hangsúlyt, és nem a reményt, a szerelmet állította a középpontba, hanem sokkal inkább az önmagunk iránti szeretetet és a mások iránti bizalmat.
Jelen mű a NewLine kiadó égisze alatt lát napvilágot egy gyönyörű külsőbe csomagolva. Színvilágát tekintve nem a könyveken általában megszokott domináns vonal kap helyet, hanem a fehér és szürke háttér egyvelege találkozik a bordó rózsával és a lehullott fekete szirmokkal. Különleges és mutatós, mely az izgalmas és figyelemfelkeltő fülszöveggel kiegészülve szinte tökéletes párosítást alkot.
Főhősnőnk Carol, aki a helyi gyorsétteremben dolgozik, s itt ismerkedik meg az egyik áruszállítóval, Patrickkel. A nő távolságot tart mindenkitől, aki valamilyen maradandó érzést szeretne kiváltani belőle — volt egy páréves kapcsolata, amelyben folyamatosan álarcot kellett hordania, s ahol érzelmileg teljesen kisemmizték, így képtelen olyan helyzetbe bonyolódni, amelyben fájdalmat vagy sérelmet okozhat másoknak. Azonban a férfinek sikerül bepillantania a Carol által felhúzott falak mögé és elhatározza, hogy mindent megtesz azért, hogy valamilyen módon a közelébe férkőzzön.
Az üzenetváltás könnyed, hiszen nem szemtől szemben kell kimondanunk a gondolatainkat, hanem egy telefon mögé bújva, félelem és megszeppenés nélkül kinyilváníthatunk mindent. Főszereplőinknek sem okoz nehézséget beszélgetésbe bonyolódni, azonban az első találkozás az, ami eldönti, milyen irányba mennek tovább: barátság vagy valami több?
Patrick megérti a nőben lappangó érzéseket, de képtelen felhagyni a próbálkozással, hiszen Carol okos, gyönyörű és vicces — számára tökéletes. Rövid időn belül fellobban köztük a vágy, a vonzalom, ám a negatív emóciók továbbra sem távoznak. Kezdetét veszi valami feledhetetlen, de mégsem komoly, ami rengeteg dolgot tartogat magában.
Hogyan küzd meg Carol a múlt démonjaival? Képes Patrick boldoggá tenni a nőt? Mi történik akkor, ha minden a feje tetejére áll, és túl komollyá válik minden?
A Nem komoly egy egyedülálló, átgondolandó és érzelemdús alkotás. Ez a történet más, mint az írónő előző kötetei - ám nemcsak nyomatékosítás szempontjából. Christine Anne Colman ezúttal nem a rózsaszín ködöt és a boldogság megállíthatatlan érzését mutatja be nekünk, hanem a kegyetlen valóságot. Hiszen az élet nem húzza be a féket, és nem tudhatjuk előre, hogy mit tartogat számunkra. A darabokra szakadt szívünk és a hegekkel teli lelkünk elfárad ugyan, de ismét próbálkozik, viszont kétséges mindaz, ami ezután történik. Vajon begyógyulnak a múlt fájdalmai, vagy egy újabb űr tátong bennünk?
Az olvasás során ezer apró szilánkra törtem, mégsem voltam elkeseredett. A kötet sodró lendülettel magával ragadt és megszédített — mutatott valamit, amire egyáltalán nem számítottam. Felkészülnél előre a viharra, ami hirtelen lecsap rád megannyi dörgéssel és számtalan villámmal? Képtelenség! Ez az alkotás pontosan ebbe az örvénybe ránt.
Az írónő magasabb színvonalon, megfontoltabb felépítésben tárta elénk legújabb művét. A karaktereket jól kidolgozta, minden jó és rossz személyiségjegyüket kellőképpen becsomagolta, és a hátrahagyott lapok számával bontakoztatja ki az igazi arcukat.
Fájni fog?
Kegyetlenül.
Megbánod, hogy a kezedbe vetted?
Egyáltalán nem, mert olyan élményt nyújt, amelyet nem felejtesz el egykönnyen.
"A csend is lehet kellemes. Sőt, sokszor többet ér, mint bármennyi szó együttvéve."
"Olyan volt, mint egy vihar, aminek a közeledtéről az ember semmit sem sejt. Váratlan és pusztító."
"Nem szép a csokiba mártott hazugság, inkább legyen szögesdrót. A seb, amit ejt, begyógyul."
"Lángra lobbantasz. És lassan-lassan elégek."
"Nem értette, hogyan lehetséges, hogy valaki, aki felhőtlenül boldoggá teheti, hogy képes ilyen sötét érzelmeket kelteni benne egyik napról a másikra."
A regény fülszövege itt olvasható!