Sofia O’Brian legelső regénye a Pitypang Kiadó égisze alatt jelent meg, melynek repertoárjából már több könyvet is volt szerencsém elolvasni. Az Amikor szabadok leszünk-et a könyvtár polcain pillantottam meg, ami végül a kikölcsönzött kincsek között landolt. A mű borítója keltette fel először a figyelmem, majd az ígéretes fülszöveg. Legnagyobb bánatomra nem volt időm egyhuzamban, rövid idő alatt elolvasni a történetet, ami úgy gondolom, hatással volt a kötettel kapcsolatos összélményemre.
Történet:Főszereplőink, Sofia és Noah már gyermekkoruktól kezdve ismerik egymást, hamar legjobb barátokká váltak. A családjaikban bekövetkezett tragédiák hatása részben pozitív volt, hiszen a két fiatal teljesen összekovácsolódott, ugyanakkor részben negatív is, emiatt változott meg gyökerestül a fiú apjának viselkedése.
Sofia nagyon szerette a ketrecharcot, ezért is fogadta el azonnal a felkínálkozó lehetőséget. A Showt az idősebb Faraday irányította, így a férfi bajnok egyértelműen a fia kellett, hogy legyen. Azonban a szereplők ekkor még nem tudták, hogy mennyire hosszú időre kötik meg a kezüket és mindez mekkora veszélyt hordoz magában - amire tudatosult bennük, addigra már nem tudtak kiszállni.
A Show lényege, hogy a ketrecharcosok előre megírt forgatókönyv alapján több féllel is megküzdenek, a végére csak egy női és egy férfi bajnok marad, akiknek egymás ellen kell lejátszani az utolsó mérkőzést. Joshuát a pénzszerzés hajtotta, nem riadt meg attól sem, hogy a bajnokaival szemben lelki zsarolást, testi fenyítést alkalmazzon. Mindezek következtében Sofia és Noah barátsága teljesen megváltozik, akkora szakadék és feszültség alakul ki közöttük, hogy valódi ellenségekké válnak.
Az egyik este a két főszereplő meccse nem az előre megírtak szerint történik, ami baljós következményekkel bír: a nézők visszakérik a jegyük árát, Joshua tombol. Az események annyira rosszul alakulnak, hogy Sofiának menekülnie kell, ha életben akar maradni. Noah nem akarja, hogy bántódása essen a lánynak, de képtelen szembe menni apja akaratával.
Végül a fiúnak döntenie kell, egy utolsó lehetősége marad Sofia megmentésére. Noah akkor, évekkel ezelőtt tudatosan döntött úgy, hogy ellöki magától a lányt, de folyamatosan küldte felé a jeleket a benne tomboló érzelmekről, amiről a másik fél egyáltalán nem vett tudomást. A lány túl vak volt, ő csak azt érzékelte, hogy a fiú egyre távolabb sodródik tőle és a legjobb barátja megszűnik létezni.
Mit tennél, ha választanod kellene a lány közül, aki iránt gyengéd érzelmeket táplálsz és apád közül, aki képes lenne téged is megölni, ha szembe fordulnál vele? Megpróbálnád kiszabadítani Sofiát, vagy Joshua mellé állnál? Mire hallgatnál, a józan eszedre vagy a túlcsordult szívedre?
Véleményem:
A szerelem és a gyűlölet között nagyon vékony határ van, szerintem ez a könyv tökéletes példája ennek. Az írónő megkapó stílusban, lendületes megfogalmazásban tárta elénk főhőseink történetét. Az Amikor szabadok leszünk egy vérbeli romantikus, akciódús kötet, ami nem hagy unatkozni. Minden fejezetben újabb izgalommal, újabb akadállyal találta szembe magát az olvasó. Csak ajánlani tudom a zsáner kedvelőinek!
Rengeteg gondolat van bennem, amit nehéz spoilermentesen szavakba öntenem. Személy szerint én nem csak szórakoztatásként, kikapcsolódásként éltem meg az írónő alkotásának megismerését, hanem elmélkedésként is.
Az emberek sokszor csak a saját sebeiket látják, a saját igazukat hajtják és észre sem veszik, hogy a másik ember mi mindenen megy keresztül, mi sarkallta néhány tettét.
Ugyanakkor az ember sokszor azt gondolja, hogy ha a számára mérgező embert kizárja az életéből, akkor seperc alatt minden jóra fordul, pedig előtte fel kell mérni a károkat és változtatni kell rajtuk. A környezetünkben lévő toxikus személyek jelenléte a mi személyiségünkre, viselkedésünkre is ráragadhat, amit sokszor nem is észlelünk.
Összességében számomra pozitív élmény volt a könyv, de két dolog nem tetszett benne. Egyrészt némelyik jelenetet annyira elhúzodónak éreztem, ezzel utólag már megbarátkoztam, azonban a másikkal őszintén szólva azóta sem vagyok kibékülve. A mű második felében volt egy kulcs-cselekmény (én legalábbis akként éltem meg), ami a történet végén két mondattal le lett rendezve és ez bennem óriási nyomot hagyott. Egy kicsit olyan, mintha nem is kaptunk volna választ a feltett kérdésre. Ennek ellenére szeretnék még olvasni Sofia O’Brian-től, kíváncsi vagyok a további műveire!
Kedvenc idézeteim:
"Muszáj élned, mert ha neked véged, nekem is – vallja be."
"Minden ember életében van legalább egy olyan pillanat, amikor az elméjében egy kirakós összes darabja a helyére kerül, és kirajzolódik a kegyetlen valóság."
"Nem tudom, hogy az emberi szív a végleges feladás előtt hányszor képes teljesen atomjaira hullani, majd meggyógyulni és újrakezdeni mindent azért, hogy aztán újra tönkretegyék, de én úgy érzem, számomra már nincs messze ez a feladás."
"Úgy érzem, mostantól olyan ő az életemben, mint a Nap a többi bolygó
számára. Az ő ereje és vonzása tart engem életben és mutatja a helyemet a
világban. Amíg ő mellettem van, addig képes vagyok élni és jobbá válni,
annak ellenére, hogy tudom, az a fény, amivel beragyog, tűzvészt is
képes előidézni, elpusztítva maga körül mindent."
Fülszöveg:
Harc és szenvedély
Kalandos romantika élet és halál árán két győzelemre született harcos között, akik maguk sem tudják, mit hoz a jövőjük. Sofia Montgomery és Noah Faraday nem csak mindenre elszánt ellenfelek, de ádáz ellenségek is, egészen addig amíg egy hirtelen fordulat miatt minden meg nem változik. Sofia menekülni kényszerül, Noah pedig sorsdöntő választás elé kerül. De vajon az eszére vagy a szívére hallgat? Lehet előre tudni, merre húzzák az embert az ösztönei?
(Pitypang, 2024)