Már többször szembetalálkoztam a könyvvel, de az elolvasásáról pár héttel ezelőtt döntöttem. Szerettem volna egy olyan történetbe csöppenni, ahol nem kell gondolkodnom, hanem magával ragad a cselekmény- és az érzelmiszál és csak sodródnom kell. Azt hiszem, hogy abban a pillanatban ideális olvasmánynak bizonyult a Nem is olyan rendes srác című kötet.
Borító, első benyomás:Valójában számomra elég semleges a borító, talán az erős, sötét színek dominanciája miatt – de legalább nem egy sablon külcsínt kapott a történet. Voltaképp a fülszöveg az, ami megfogott engem, s ami miatt jó választásnak éreztem a kötetet.
"Az egyik pillanatban még a legjobb barátom, a következőben pedig már egy nem is olyan rendes srác, egy férfi, aki úgy néz rám, mint aki alig képes visszafogni magát, hogy ne faljon fel élve."
Történet:
Sam és Ian kapcsolata évekkel ezelőtt kezdődött, amikor is mindketten tanárnak jelentkeztek egy közeli iskolába. A kettejük közti viszony a barátság legmélyebb bugyrában van elásva, szó szerint a legjobb barátok – akik néha lelkitársakként, míg máskor szerelmespárként viselkednek.
A munkahelyükön mindenki úgy tudja, hogy egy párt alkotnak, azonban egy véletlen folytán fény derül arra, hogy ez nincs így. Emiatt pedig mindkét főszereplőt ostromolni kezdik egyaránt a tanárok és a diákok is bókokkal, flörtökkel és randimeghívásokkal.
Azonban mindkettejükben megváltozik valami, amikor korhatáros telefonhívássá válik az egyik késő esti beszélgetésük. A kapcsolatukat próbálják változatlanná tenni, de ez csak a külsőség, mert titokban mindketten várják, hogy valami maradandó és emlékezetes történjen. Egy csók, egy érintés, vagy bármi, ami szabad utat jelez nekik egymás felé.
Ian készen áll arra, hogy felfedje érzelmeit a nő előtt. Sam fél attól, hogy a kapcsolatuk magasabb szintre való emelésével, veszélybe kerül a barátságuk, az pedig számára elképzelhetetlen, hogy Ian nélkül folytassa az életét. Megreked az érzelmei és az aggódás által okozott veremben, melyből nem tudja merre induljon tovább.
Ám a bennük tomboló vágy és szenvedély nem maradhat örökre a poros szekrénybe zárva. Vagy mégis? Mekkora erővel söpör el mindent, ha kiszökik a rejtett zugból? Milyenné válik a kapcsolatuk, ha a gépezetben valami balul sül el? Dönthetünk rosszul, ha a jövőnkről van szó?
Sam és Ian kapcsolata évekkel ezelőtt kezdődött, amikor is mindketten tanárnak jelentkeztek egy közeli iskolába. A kettejük közti viszony a barátság legmélyebb bugyrában van elásva, szó szerint a legjobb barátok – akik néha lelkitársakként, míg máskor szerelmespárként viselkednek.
A munkahelyükön mindenki úgy tudja, hogy egy párt alkotnak, azonban egy véletlen folytán fény derül arra, hogy ez nincs így. Emiatt pedig mindkét főszereplőt ostromolni kezdik egyaránt a tanárok és a diákok is bókokkal, flörtökkel és randimeghívásokkal.
Azonban mindkettejükben megváltozik valami, amikor korhatáros telefonhívássá válik az egyik késő esti beszélgetésük. A kapcsolatukat próbálják változatlanná tenni, de ez csak a külsőség, mert titokban mindketten várják, hogy valami maradandó és emlékezetes történjen. Egy csók, egy érintés, vagy bármi, ami szabad utat jelez nekik egymás felé.
Ian készen áll arra, hogy felfedje érzelmeit a nő előtt. Sam fél attól, hogy a kapcsolatuk magasabb szintre való emelésével, veszélybe kerül a barátságuk, az pedig számára elképzelhetetlen, hogy Ian nélkül folytassa az életét. Megreked az érzelmei és az aggódás által okozott veremben, melyből nem tudja merre induljon tovább.
Ám a bennük tomboló vágy és szenvedély nem maradhat örökre a poros szekrénybe zárva. Vagy mégis? Mekkora erővel söpör el mindent, ha kiszökik a rejtett zugból? Milyenné válik a kapcsolatuk, ha a gépezetben valami balul sül el? Dönthetünk rosszul, ha a jövőnkről van szó?
"Ezerháromszáz napja Ian Fletcher a legjobb barátom, és ezerháromszáz napja győzködöm magam, hogy nem vagyok belé szerelmes."
Karakterek:
Rám Ian és Sam személyisége is pozitív hatással volt. Az írónő tökéletesen eltalálta, hogy milyen személyiségjegyekkel és viselkedéssel kell felruházni őket ahhoz, hogy kettejük összjátéka robbanjon egy nagyot az olvasóközönség előtt. Imádtam őket, mert rengeteget tudtam nevetni rajtuk, ráadásul a jelenlétük nyugtató hatással is volt rám!
Véleményem:
Izgatottan vetettem bele magam a történetbe, kíváncsian vártam, hogy milyen hatással lesz rám a regény. Voltaképpen pozitív élményt okozott számomra, de nem volt tökéletes, ugyanakkor klisémentes sem. Élveztem minden egyes oldalt, s engedett sodródni – én pedig pontosan erre vágytam most. Nem kellett gondolkodnom, hanem szimplám zajlott minden a maga medrében!
Rám Ian és Sam személyisége is pozitív hatással volt. Az írónő tökéletesen eltalálta, hogy milyen személyiségjegyekkel és viselkedéssel kell felruházni őket ahhoz, hogy kettejük összjátéka robbanjon egy nagyot az olvasóközönség előtt. Imádtam őket, mert rengeteget tudtam nevetni rajtuk, ráadásul a jelenlétük nyugtató hatással is volt rám!
Véleményem:
Izgatottan vetettem bele magam a történetbe, kíváncsian vártam, hogy milyen hatással lesz rám a regény. Voltaképpen pozitív élményt okozott számomra, de nem volt tökéletes, ugyanakkor klisémentes sem. Élveztem minden egyes oldalt, s engedett sodródni – én pedig pontosan erre vágytam most. Nem kellett gondolkodnom, hanem szimplám zajlott minden a maga medrében!
Nem mondom, hogy újra fogom olvasni, mert azt hiszem „egyszer olvasós” kategóriában szerepel nálam, de annak szinte kifogástalan volt!"Hirtelen úgy érzem, mintha egy maraton kezdővonalánál lennék, a pisztoly épp csak eldördült, de még nem állok készen arra, hogy futni kezdjek. A cipőfűzőm nincs bekötve. Nem nyújtottam. Az elmúlt három évben csak fel-alá járkáltam a futócipőmben, és azt mondogattam, hogy futó vagyok. Félek attól, hogy mi fog történni, ha most megpróbálok sprintelni, de attól még jobban félek, hogy mi lesz akkor, ha nem teszem."
Az írónő stílusa, szókincse nagyon tetszett, így a későbbiekben mindenképp olvasok majd tőle más kötetet is! Ajánlom azoknak, akik szeretnének egy humoros, romantikus történetbe belecsöppenni!
Fülszöveg:
– Úristen! Hát ő meg kicsoda? – Gyakran kapom meg ezt a kérdést.
– Ja, hogy ő? – válaszolom. – Ő csak Ian.
„Csak Ian.” A „Csak Ian” az évszázad legbénább jellemzése.
Csak a Mona Lisa. Csak a Taj Mahal. Csak Ian, az unalmas kockahasával
és a sablon gödröcskés mosolyával, mi?
Csak Ian… csak a legjobb barátom.
Elképesztően közel állunk egymáshoz, olyan mélyre jutva a barátzóna állapotába, hogy a munkahelyünkön mindenki azt gondolja, egy párt alkotunk – egészen addig, amíg egy nap ki nem pattan a hír a tanáriban, hogy Ian egyedülálló. Szabad préda.
Az újdonsült népszerűségében lubickolnia kellene, de mindkettőnk legnagyobb meglepetésére, az egyetlen figyelem, amire látszólag vágyik, az enyém. A korábban ártatlan éjszakai csevegéseinkből korhatáros telefonhívások lesznek. A játékos évődésünk egy új, kockázatos élt kap. Azt gondolom, hogy csak cukkol, de amikor az osztályteremben felültet az asztalra, a kezeit pedig becsúsztatja a szoknyám alá, nem marad tér a bizonytalanságnak.
Kicsit félek attól, hogy a dolgok rosszul alakulnak, és elveszítem a legjobb barátomat, szóval, a legjobb lesz, ha kihátrálok és nem viszonzom ezt az eget rengető csókot.
De, kit is akarok áltatni ezzel?
(Könyvmolyképző, 2020)
– Ja, hogy ő? – válaszolom. – Ő csak Ian.
„Csak Ian.” A „Csak Ian” az évszázad legbénább jellemzése.
Csak a Mona Lisa. Csak a Taj Mahal. Csak Ian, az unalmas kockahasával
és a sablon gödröcskés mosolyával, mi?
Csak Ian… csak a legjobb barátom.
Elképesztően közel állunk egymáshoz, olyan mélyre jutva a barátzóna állapotába, hogy a munkahelyünkön mindenki azt gondolja, egy párt alkotunk – egészen addig, amíg egy nap ki nem pattan a hír a tanáriban, hogy Ian egyedülálló. Szabad préda.
Az újdonsült népszerűségében lubickolnia kellene, de mindkettőnk legnagyobb meglepetésére, az egyetlen figyelem, amire látszólag vágyik, az enyém. A korábban ártatlan éjszakai csevegéseinkből korhatáros telefonhívások lesznek. A játékos évődésünk egy új, kockázatos élt kap. Azt gondolom, hogy csak cukkol, de amikor az osztályteremben felültet az asztalra, a kezeit pedig becsúsztatja a szoknyám alá, nem marad tér a bizonytalanságnak.
Kicsit félek attól, hogy a dolgok rosszul alakulnak, és elveszítem a legjobb barátomat, szóval, a legjobb lesz, ha kihátrálok és nem viszonzom ezt az eget rengető csókot.
De, kit is akarok áltatni ezzel?
(Könyvmolyképző, 2020)