Zubor Rozi: A kulcs

Zubor Rozi neve nem volt ismeretlen számomra, már többször szembejött velem a közösségi médiában. A kulcs című regényére a könyvtár polcai között keresgélve találtam rá. Bevallom, első perctől kezdve felkeltette az érdeklődésemet a gyönyörű borító, aztán erre csak ráerősített a fülszöveg. Már nagyon vártam, hogy elmerüljek az oldalakban!

Történet:

Az egyik főszereplőnk Tóth Szilvi, egy fiatal, szingli nő, aki fodrászként dolgozott. A munkatársai számos hozzáillő férfit ajánlottak neki, akivel komoly párkapcsolatba kezdhetne, de őt ez nem igazán érdekelte. Aztán egy nap besétált az életébe egy férfi, Boldog Péter, aki nem adta fel könnyen, és mindenképp szeretett volna megismerkedni a gyönyörű, okos nővel, aki a szabadnapját félretéve fogadni tudta őt az előadása előtt egy hajvágás erejéig. A megismerkedésük annyira jól sikerült, hogy végül összeházasodtak és Szilvi három gyermeknek adott életet.

A másik főszereplőnk Boldog Beáta, Szilvi és Péter legidősebb lánya, aki az édesanyja nyomdokaiba lépett - házas és két gyermek édesanyja. A nő szemszögén keresztül belecsöppenünk abba az élethelyzetbe, amikor kora reggel az édesapja telefonál neki azzal a hírrel, hogy az édesanyja rosszul lett, és kórházba került. Az orvosok nem jósolnak felépülést Szilvi számára a borzasztó egészségi állapotából kiindulva, de a családtagok egy pillanatra sem veszítik el a reményt. 

Ám végül ez vajmi kevésnek bizonyul… Beátának egyszerre kell támaszt nyújtania az édesapjának és a nagymamájának, miközben otthon a háztartásban is helyt kell állnia a gyermekei és a férje mellett. A temetési folyamat elindításra kerül ugyan, de a boncolási eredményeket meg kell várnia, hogy Szilvi temetését valóban meg tudják szervezni. Közben főszereplőnknek olyan titkokkal kell szembenéznie az édesanyjával kapcsolatban, amelyekre más családtagok sem tudják a választ, csak részben az elhunyt nő legjobb barátnője, Kati, és az a bizonyos Zsolt, akinek a kilétéről a Boldog családnak fogalma sincs. 

Milyen érzés volt Szilvinek az, hogy megállapodott, megálmodott egy életet, de az végül nem úgy alakult, ahogy szerette volna? Milyen érzés szerelmesnek lenni, gyermekeket nevelni, és közben mégis magányba burkolózni? Milyen áldozatokkal jár az, hogy valaki anya és feleség lehessen; tényleg le kell mondania mindenről?

Mit él át Beáta, amikor felismeri a családi minták ismétlődését? Hogyan lehet kilépni az elvárások szorításából, és a saját boldogságunkat választani? Milyen érzés volt számára szembenézni azzal, hogy az édesanyja mennyi mindent fojtott magába?

Véleményem:

Zubor Rozi több gondolatfolyamot is elindított bennem, amelyek a könyv oldalait lapozva bontakoztak ki. A regény olyan kérdéseket feszeget, és olyan mondanivalóra hívja fel az olvasó figyelmét, amelyek a mindennapjaink részét képezik, de sokszor mégis elfelejtkezünk róluk. A nő dolga valóban “csak annyi”, hogy az általa választott férfi hátországaként szolgáljon, és gyermekeket neveljen? Nem, sosem szabad elfelejteni mindezek mellett önmagunkat, az értékeinket és az álmainkat. Lehetünk egyszerre feleség, édesanya és az a valaki, aki mindezek előtt voltunk. Gyakran előfordul, hogy megálmodunk magunknak egy világot, de a valóság másképpen alakul, és a végkifejlet nem lesz azonos azzal az illúzióval, ami előttünk lebegett. Nem szabad veszni hagynunk önmagunkat, merésznek kell lennünk és ha szükséges, változtatnunk kell a jelenünkön, saját magunkat kell választanunk és megtalálnunk a boldogságot. Nemcsak azt a fajtát, ami a bennünk élő feleséget és édesanyát örömmel, békével tölti el, hanem azt is, ami minket, önmagunkat. És mi van akkor, ha nem akarod egyik szerepet sem betölteni, csak önmagad lenni? Ha nem illesz be a sorba? Semmi, csak élj úgy, ahogy szeretnél!

A kulcs egy olyan mű, ami tele van könnyekkel, fájdalommal, reménnyel és bátorsággal. Ez a történet egyszerre tört apró darabokra és mutatta meg az iránytűt ahhoz, ami a legfontosabb: saját magamhoz. Merjünk kilépni azokból az élethelyzetekből, amiket otthonról hozunk magunkkal; merjünk szembenézni a félelmeinkkel és az ábrándjainkkal; merjünk belekezdeni valami újba; merjünk nem megfelelni másoknak és az elvárásoknak. 

Az írónő nemcsak a gyász megélését hozza közel az olvasóhoz, de a szülő-gyermek közötti erős kötelékre és viszontagságokra is felhívja a figyelmet. Ugyanakkor az egész kötet olvasása alatt egy mantra visszhangzott a fejemben: Ne várj azzal, hogy megélhesd, amit szeretnél, mert sosem tudhatod meddig van rá lehetőséged! Élj ma, mert ki tudja, holnap élni fogsz-e még! 

A könyv egyáltalán nem volt hibátlan, de pont a benne rejlő tökéletlenség, az emberség tette ennyire emlékezetessé számomra. Mert bele tudtam helyezni magam a történetbe, mindkét főszereplő bőrébe belebújhattam, és közben átélhettem mindazt, amit nekik kellett. Éreztem a tehetetlenséget, a szorongást, a tudatlanságot és a hiányt is.

Zubor Rozi ezzel a kötettel megszorongatta a szívemet, majd elengedte és a sérüléseket a szavaival gyógyítani kezdte. Sokkal többet kaptam ettől az alkotástól, mint amire számítottam. Mindenképp szerepel a terveim között más könyv megismerése is tőle, mert hiszem azt, hogy azokkal is adni tud egy irányt, egy tanácsot, amit tovább vihetek magammal az úton!

Kedvenc idézetek:

"(..) hogy kell úgy búcsúzni, és hogy kell úgy ott hagyni valakit, amikor tudod, hogy nincs legközelebb és nincs hamarosan találkozunk? Még érezni akarom a bőrét, a szívdobogását, még látni akarom, bárhogy is néz ki. Mert most még itt van és itt vagyok, és láthatom. De ha innen kimegyek, már soha többé nem láthatom."

"Még a levegőben is érezni lehet azt a semmivel össze nem hasonlítható anyaillatot. Egy csipet gondoskodás, egy kis biztonság némi játékosság pici bölcsességgel vegyítve, egy marék önzetlenség, megszórva egy kevés aggodalommal, és ami kihagyhatatlan: a feltétel nélküli szeretet, ízlés szerint adagolva. Istenem, de szeretném ezt az illatot egy üvegbe elzárni, hogy később majd bármikor elővehessem, és beleszagolhassak, ha szükségem van rá."

"Lehetne azt mondani, hogy ne ostorozzam magam, mert valójában ez nem az én harcom volt. De amikor a kórházban megígértem neki, hogy minden rendben lesz, hogy mindent meg fogunk tenni, hogy kihozzuk onnan, akkor belekerültem én is. Onnantól az én csatám is lett. Amit elvesztettem. Vér és verejték nélkül."

"Mindenki számára hatásos emlékeztető ez, hogy fogalmunk sincs, meddig tart a földi életünk. Hogy mennyi időnk van. Mennyi időnk van egymásra, mennyi időnk van megtenni, amit még meg szeretnénk, együtt lenni, nevetni, szeretni."

"A szeretetet nem lehet megjátszani. Meg lehet próbálni, de értelmetlen."

"Tudod mit kaptam egész életemben, mert nem akartam gyereket? Önző vagyok. Felelőtlen. Másokon élősködő. Voltam leszbikus is, aminek egyáltalán nem tudom, mi köze ahhoz, hogy nem akartam gyereket. Aztán ha kiderült, hogy a férfiakat szeretem, akkor már rögtön kurva lettem. Kaptam én mindent… de tudod, mi a vicces? Szilvi háromgyerekes anyukaként is megkapta a magáét. Minek erre a világra ennyi gyerek. Volt ő is felelőtlen. Hülye, hogy nem tudja, hogy kell védekezni. És ha véletlenül látszott, hogy épp rosszabb passzban van, már jött a minek szült ennyit, ha nem bírja vagy nem teszi boldoggá? Amint kifejezzük az érzéseinket, a véleményünket, az emberek rögtön ítélkeznek."

"Ne feledd, a saját életed kulcsa a te kezedben van. Ha megvan az ajtó, nyisd ki!"

Fülszöveg:

„Szia, Szivi, mikor menjek hozzád legközelebb? Csók, Zsolt”
Beáta nem hisz a szemének, amikor a pár nappal korábban váratlanul elhunyt édesanyja, Szilvia telefonjában ilyen és ehhez hasonló üzeneteket talál. Ezenfelül Szilvi táskája egy különös kulcsot rejt, amelyen szintén az ismeretlen férfi neve köszön vissza.

„Ha megtalálod ezt a kulcsot, mielőbb add oda Kalosa Zsoltnak.” – olvasható a kulcstartón.
A család élete fenekestül felfordul, miközben a nyomozás során egyre több mindenre derül fény az anyuka boldognak vélt életével kapcsolatban. Ez pedig nagy változásokat indít el a lányban, akinek életútja kísértetiesen hasonlít anyjáéra.

Tényleg ő sem vágyik másra az anyaságon kívül? És vajon miért vezet titokban naplót az éj leple alatt?

Zubor Rozi háromgyermekes IgenAnya, újságíró, podcaster, a Micsoda történetek könyvsorozat társszerzője. Megható és elgondolkodtató első regénye egy érzelmi utazásra invitál önmagunkba.

(Álomgyár, 2024)