Giuditta Fabbro: A kartell

 

Giuditta Fabbro nevével már korábban találkoztam a közösségi médiában, de a munkássága ezidáig ismeretlen volt számomra. A könyvre a vidéki könyvtár polcai között kutakodva találtam rá. A borító és az élfestés volt az, ami felkeltette az érdeklődésemet, szemben a fülszöveggel, ami nem igazán növelte a kíváncsiságomat – pedig utólag azt gondolom, hogy sokkal ütősebb szöveget lehetett volna társítani hozzá, ami utal a történetben rejlő izgalomra, a cselekményszálra és a szerelmi vonalra is. Egyáltalán nem bántam meg, hogy a kezembe vettem, habár ellentmondásos maradt számomra a mű.

Történet:

Főszereplőnk Lili, aki szerény körülmények között nőtt fel. Nem értette már ekkor sem, hogy a szülei miért nem tesznek azért, hogy jómódban élhessenek. Megfogadta, hogy ő mindent meg fog tenni azért, hogy jobb anyagi helyzetben éljen, ennek megvalósításához pedig minden nyáron munkát vállalt, valamint törekedett arra, hogy jó eredményeket érjen el az iskolában. 

Végül a kitartása kifizetődött, mert az élet úgy hozta, hogy felvételt nyert egy nagyvárosi gimnáziumba, ahol megismerkedett Andival, aki a legjobb barátnője lett. Érettségit követően a lányok összeköltöztek egy garzonba, főiskolára mentek, emellett pedig táncosként dolgoztak hétvégente. Idővel adódott egy magasabb pénzkereseti lehetőség: táncoslányként folytatni az életüket Mexikóban. Lili a kezdeti félelem és dac ellenére elfogadta az ajánlatot, ezután kezdődött igazán számára a nagybetűs élet.

Az a nap is ugyanúgy indult, mint a többi, amikor megismerkedett egy férfival. León volt az, aki bevezette a kokain-üzletbe; aki megmutatta Kolumbia szépségét; aki olyan életet biztosított neki, amire mindig is vágyott. Ő volt az, akivel úgy érezte, kiegészítik egymást; aki bízott benne és olyan hatalommal ruházta fel, amit ritkán kapott meg egy nő ebben a világban. 

Az idő előrehaladtával egyre több ország beszállítói lettek, ezzel együtt pedig a kartell is növekedett. Lilinek eszébe sem jutott, hogy többre vágyhat annál, mint amije van. Aztán megismerkedett Péterrel, akivel kezdettől fogva szikrázott köztük a levegő, amit mindketten igyekeztek ellenséges viselkedéssel leplezni. 

Hogyan végződik a történet Lili számára?
Létezik nagyobb fájdalom annál, ha el kell nyomnod a benned tomboló érzéseket? 
Újra lehet kezdeni az életet és az üzletet, ha egyszer összeomlik minden?

Véleményem:

Több szempontból is ambivalens érzéseket hagyott bennem a kötet. Egyrészt néhány fejezet előtt kapunk egy több oldalas szöveget a kartellekkel kapcsolatban, ahogy a történetben is váltakoznak a helyszínek (például Kolumbia, Magyarország, Olaszország). Még az első két alkalommal kíváncsian kezdtem bele ezekbe az érdekességekbe, de bevallom, ezután csak átpörgettem ezeket a részeket. Elképesztő mennyiségű információt tartalmazott, rengeteg oldalon keresztül. Számomra sokkal áttekinthetőbb és izgalmasabb lett volna, ha nem a történetet szakítja meg minden alkalommal, hanem esetleg az elé vagy mögé került volna be; ha csak lényegi összefoglalót kapunk, nem pedig több tíz oldalas szövegeket. Másrészt szívesebben olvastam volna bővebben Lili gyermekkoráról, fiatalkoráról, a Leónnal való találkozása előtti életéről. Hiányoltam azt, hogy többet megtudjak a főszereplő múltjáról, az értékrendjéről. Összességében kicsit azt éreztem, hogy az általános információk mennyisége és a cselekményszál fejezeteinek hossza nem volt egyensúlyban.
 

Mindezek ellenére kifejezetten örülök annak, hogy elolvastam a könyvet, mert egy akció- és érzelemdús alkotást ismerhettem meg. A cselekményszál jól volt felépítve, könnyen beszippantott, ehhez pedig az írónő letisztult stílusa is hozzájárult. A szereplők közül Lilit nem igazán sikerült megkedvelnem, szemben a két férfi karakterével, de főleg Leónéval. Számomra tökéletesen hozta azt a személyiséget, amit képviselnie kellett és ezáltal azonosulni is tudtam vele. 

Kezdetben azt gondoltam, hogy Giuditta Fabbro tollából egy átlagos romantikus-maffia kötetet ismerhetek meg, de hamar kiderült, hogy A kartell ettől sokkal több. Amikor megismertem a szereplőket, megszoktam a kialakult helyzetet, akkor jött egy csavar, amit még több követett és egy elképesztő mű kerekedett ki előttem.

Szerelmi háromszög. 
Gyilkossági kísérlet. 
Szenvedély és fájdalom.
Ha kíváncsi lennél egy olyan kötetre, amit ezek a szavak jellemeznek, akkor adj egy esélyt A kartellnek te is!

 

Kedvenc idézetek:

"Lehunytam a szememet, és vártam, hogy vadul megcsókoljon, ám ő lágyan vette birtokba a számat. Finoman simult a nyelve az enyémhez. Az elején csak ízlelgetett, majd vad táncba kezdett. Az izgalomtól a kezemből kicsúszott a pohár és az erkély kövén apró darabokra tört. A benne lévő pezsgő felcsapott a ruhám aljára és a bokámra, de ez érdekelt most a legkevésbé. A két karomat a nyaka köré fontam, és szorosan átöleltem. Ahogy a hasam az öléhez simult, azonnal megéreztem, hogy mennyire kíván engem."

"(..) amit én egyszer elveszek, az az enyém is marad."

"Kolumbia.
Másnak a félelem és a rettegés jut eszébe róla, de nekem a béke és a nyugalom szigete."

"Ürességet éreztem, ami az ő hiányából fakadt."

"Harcoltam az érzéseim ellen, de a vágyam erősebbnek bizonyult.
Akartam őt!
Mindennél jobban akartam."

"Olyan biztonságban éreztem magamat, mint még sohasem az életemben.
Nem számított a holnap, csak a most.
Csak ő és én."

"Súlyos teher nyomta a vállunkat.
Egy olyan teher, ami egész életünkre rányomta a bélyegét."

"Most mi jelentettük a halálos fenyegetést.
A pestist.
A fekete dögvészt, ami mindent elpusztít, ami csak az útjába kerül."

Fülszöveg:

Lido de Jesolo napfényes strandján ülök a napernyő alatt. A lábfejemet a puha, meleg homokba dugom, miközben megigazítom a szememet takaró hatalmas Prada napszemüvegemet. A tekintetemet a velem szemben lévő tengerre szegezem, aminek a habjai között a szerelmem és a kisfiam tűnik fel. Olyan önfeledten játszanak együtt, mintha most először lennének ezen a tengerparton.
Pedig nem először vagyunk itt és nem is utoljára.
Jesolo legdrágább részén van egy lakásunk a Residenze Podium új, impozáns épületében.
Kívülállóként csak egy átlagos családnak tűnünk, de nem vagyunk azok.
A férjem is és én is drogkereskedelemből élünk.
Méghozzá piszkosul jól!
De nem volt ez mindig így!
Egy szegény magyar családba születtem.
Én viszont többre vágytam!
Sokkal többre!
Nem volt könnyű menet, de elértem, amit akartam!

Én vagyok Kolumbia legfiatalabb kokain királynője!

(NewLine, 2024)